Jankovics Marcell Toldi című rajzfilmsorozata
Szeptemberben mutatta be a Duna Televízió Jankovics Marcell utolsó alkotásának, az Arany János elbeszélő költeményéből készült Toldi című sorozatnak első két részét, azóta már látható mind a tizenkét ének. ITT visszanézhető.
Az idén ötvenéves Kecskemétfilm produkciója azért is ünnep, mert évtizedek óta nem készült itthon ilyen nagyszabású magyar animációs vállalkozás. A sorozatnak egyként örülhet kicsi és nagy, szülő, diák, sőt az irodalmat tanító pedagógusok is. 
Jankovics Marcell nevéhez kötődik első egész estés rajzfilmünk, az 1973-ban bemutatott János vitéz
Most, közel egy fél évszázad után végre elkészült másik nagy elbeszélő költeményünknek, a Toldinak animációs változata is, így mindkét mű bekerült rajzfilmkultúránk Tündérországába. Különös kapcsolódást jelent a két alkotás között Petőfi Arany Jánosról készült híres rajza, amit Jankovics Marcell a narrátor figurájához használt fel, így került át a János vitéz alkotójának vizuális gesztusa a Toldi-féle filmbe. Jankovics finom eleganciával mozgatta be Petőfi rajzát, alapvetően megtartva annak 2D-s jellegét. Azon persze el lehet gondolkodni, a rajzfilmnek szüksége van-e rá, hogy ilyen erős legyen Arany János figurájának vizuális narrátori jelenléte, azaz a tényleg ilyen sokszor kell-e feltűnnie Arany arcélének.
Miközben a rajzfilm reprodukálja, letapogatja a cselekményt, érzékletesen mutatja be a szereplők egymáshoz való viszonyát, tetteik indítékát, remekül kiegészítve a magyarórák értelmezéseit. Arról nem beszélve, hogy segíti a történet storyboardszerű megismerését, de egyben feltárja a mese szimbolikáját is.
Azonos időben elemezhetjük a mű szimbolikáját, a rész–egész viszonyát, Toldi jellemének fejlődését, Arany kor- és tájfestészetét is.
Jankovics már a hetvenes évektől úgy határozta meg a magyar animáció irányát, ahogyan Toldi szálfája mutatta a Buda felé vezető utat
Hogyan kell integrálni a populáris kultúrát az archaikus szimbólumokkal, népi-népmesei elemekkel? Hogyan kell a Sárga tengeralattjáró pop-artját (rendezte George Dunning) összeházasítani a még ennél vibrálóbb és színesebb népi kultúrával?
A Toldi rajzfilmes adaptációja hasonló univerzális kísérlet, de míg Arany János művében Miklós hihetetlen erejét leszámítva alapvetően a „földön járunk”, addig a János vitéz hemzseg a mesés motívumoktól, a tündérektől és az óriásoktól. Persze a Toldi is lehozza a csillagokat az égről, már az Előhanghoz rendelt Jankovics-féle csillagkép és a pusztai pásztortűz is összeér, ahogy összenő az Ég és a Föld.
Majd ebből a tűzből születik – mint valami mitológiai alak – Toldi. Jankovics alaposan feltárta a történet vizuális jelképtárát, amit sajátos rendszerbe állított a középkor kódexeinek illusztrációival. Imponáló, ahogy bemozgatja az iniciálékat, élővé teszi, dinamizálja a könyvet, amint értelmezi a szimbólumokat.
Az értelmezések segítik a pedagógusokat, hogy könnyebben mutassanak rá egy-egy énekben az előkészítésre, a bonyodalomra, a tetőpontra és a megoldásra. A rajzfilm képi nyelve szinte minden alkalommal értelmez, érzékenyít. Jankovics összekacsint a pedagógusokkal, segíti a munkájukat, és segít a gyerekeknek, hogy maguk az elemzések is élményszerűek legyenek.
Hogy mindig mozgásban legyen a történet, Jankovics szinte mindent „felképez”. Amikor Arany sáskanépnek nevezi a rókaképű György kíséretét, azonnal sáskává is változnak az elsőszülött testvér emberei, vagy ha György fajankónak hívja Toldit, akkor Miklós alakja egy fabábhoz lesz hasonlatos. De az ilyen megoldások nem illusztratívak, hanem olyan képek, amelyeket Jankovics szinte mindig továbbgondol. Például a fabábból egyszer csak előbújik a korábban bebábozódott, mára már daliás vitéz.
A Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, grafikusművész utolsó műve elegáns alkotás, nincs túlszínezve, a tájfestészete ugyan itt-ott emlékeztet Dargay világára is, de nem olyan meseszerű, „bájos” ez az univerzum, mégis úgy rajzolta meg a középkort, hogy az felkelti a gyerekek érdeklődését.
Toldi kamaszos karakterével könnyen azonosulnak a gyerekek, ugyanakkor a tervezés elkerüli a Disney vagy a japán rajzfilmek áramvonalas figuráit. Viszont ha Toldi indulatos, vagy más erős érzelmi reakciói vannak, arca nem egyszer szoláris, napszerű jelleget ölt, és megidézi az 1981-ben gyártott, szintén Jankovics-rajzfilm, a Fehérlófia főhősének napszerű hajkoronáját. A Fehérlófiával ellentétben a kortárs kiszólások kevésbé direktek, jobban benne élnek a képzelt lovagkorban, maguk a figurák is erősebben közelítenek a valósághoz. Ott van például az egészen realisztikus konyhajelenet, amelyben a főzés életképei lassítják le a gyorsan pörgő történetet. Szinte orrunkban érezzük az illatokat, bőrünkön érezzük a helyiség páráját is.
Jankovics tehát arra is érzékenyít, hogy a gyerekek külön tudják választani a népmesei elemeket a mindennapi világtól
Amikor kell, erősebben hangsúlyozza a népi kultúra szimbolikáját, míg a realisztikus jelenetek rajzolásakor erősebb a szociografikus jelleg. E két világ jellegzetességeit a gyerekek együtt tárhatják fel a pedagógussal, ahogyan elindult nagy kalandjára Toldi is.
Kérdés, hogy miért kellett Jankovicsnak az énekek végén elvágnia a történetmesélést, miért nem készült egyből egész estés rajzfilm belőle. Persze lehet, hogy később egybeszerkesztik, és végül moziban is bemutatják, amit meg is érdemelne az alkotás. Jankovics még az alkotási folyamat közben nyilatkozta: „Toldi történetét olyan irányból közelítjük meg, ahonnan korábban még senki: a mi főszereplőnk egy rettenetes természetű, szélsőséges érzelmekkel küzdő kamasz fiú. Általában nem egy serdülő történetét szokták kiolvasni belőle, miközben ilyen problémákkal is foglalkozik.”
Ez a megközelítés azért is jó, mert az Arany János-emlékévhez kapcsolódó sorozat megszólítja a kamaszokat, könnyebben azonosulnak Arany csodálatos elbeszélő költeményével.
Arról nem beszélve, hogy a Toldi kötelező olvasmány, az Előhangból és a tizenkét részből álló alkotás szöveghű, kézzel rajzolt, mégis modern szemléletű feldolgozása oktatási segédanyagnak és családi mozinak is kiváló. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a diákokra várnak a kortárs filmekben oly népszerű úgynevezett easter eggek, „húsvéti tojások”, azaz rejtett üzenetek, utalások keresése.
Ezeket részint maga Arany „helyezte el” (például utal Káinra és Ábelre stb.), részint Jankovics kontextualizálja, mutatja meg egy-egy archaikus motívum kortárs dimenzióját. E tojások keresése jó móka, az internetnek köszönhetően bármikor visszajátszhatók a jelenetek.
„Száz mérföld a világ, erre is, arra is” – mondja a dühös Toldi, amikor elhagyja a családi házat, de a rajzfilmet látva biztosan tudjuk, hogy ennél sokkal nagyobb. Olyan nagy, hogy annak kiméréséhez a csillagokat kell segítségül hívnunk.
Poós Zoltán
Toldi
magyar animációs sorozat Arany János elbeszélő költeménye alapján
Rendező Jankovics Marcell
Bemutató: 2021. szeptember 19., Duna televízió