Emlékszik még, melyik Petőfi-vers hagyott először önben maradandó élményt, és miért?
Az Egy gondolat bánt engemet című vers. Gyermekként nem értettem, hogy egy fiatalember miért a halálról, miért ilyen halálról gondolkodik. Emlékszem, ezen sokáig töprengtem, és számos más versével ellentétben itt nem tudtam azonosulni a gondolataival.
Az ön gyerekkorában hogyan zajlott a Petőfi-oktatás?
Én még az úttörőkorszakban voltam kisdiák. Az olvasókönyvek összes Petőfi-versét kívülről tudtuk, nem volt olyan szavalóverseny, ahol ne hangzottak volna el ismert versei. Nemzeti hősként gondoltunk rá, a róla kialakult képünket jelentősen befolyásolta a forradalmi szerepe.
Petőfi nemzeti nagyságként szinte elérhetetlen magasságból néz le ránk. Egy-egy irodalomórán mekkora kihívást jelent „lehozni a földre” a lánglelkű költőt?
Nagyon nehéz feladat. Szerencsére a tankönyvek tematikája ma már nem csupán a nemzeti nagyság szerepét emeli ki, hanem a műveket elolvasva egy sokkal emberarcúbb költőt ismerhetnek meg a gyerekek a családról szóló, a szerelmes, a tájköltemények, illetve az ars poetica-jellegű versekből.
Hogyan érdemes, és hogyan nem érdemes Petőfit tanítani?
Én csak a saját tapasztalataimról tudok beszámolni. Semmiképp sem egy megközelíthetetlen példaképet kell közvetítenünk. Olyan tematikájú feladatokat kell kitalálni a művek kapcsán, amelyek az adott gyerekközösséget is foglalkoztatják.
Szerintem az irodalom a leginkább személyiségformáló tantárgy, Petőfi sokszínű munkásságán keresztül pedig nagyon jól tanítható a szülőföld, a haza, a család szerepe az ember életében.
Hiszem, hogy ezeket kell átadni, megmutatni. Nem lexikális tudás kell, a memoriterek bebiflázása, inkább a szemléletalakítás. Az sem baj, ha ehhez segítségül hívjuk a zenét, a kortárs irodalmat (akár Lackfi Jánost vagy Varró Dánielt). Emellett úgy gondolom, meghatározó a tanár viszonya a költőhöz, ami nagyban befolyásolja a tanulók vélekedését is.
A diákok képesek-e azonosulni a Petőfi által megtestesített figurával? Hogyan lehet megszerettetni egy kétszáz évvel ezelőtt született költőt?
Tapasztalataim szerint a gyerekek nagyon kevés költőt ismernek, de Petőfiről azért több mindent tudnak. Van olyan oldala, amihez könnyen hozzáférnek érzelmileg, a családhoz, a szülőföldhöz, a természethez kapcsolódó művei gyakran találkoznak a saját gondolataikkal.
Nehezebben tudnak már azonosulni a fiatal költő halállal, népvezérséggel kapcsolatos nézeteivel. Ennek ellenére bizton állíthatom: szeretik a költőt. Azon már túl vannak szerencsére, hogy „a jó költő a halott költő”. Nem zavarja őket az időbeli távolság, saját gyermeki életükben is visszaköszönnek azok a kérdések, amelyek Petőfit foglalkoztatták, ha ők nem is tudják olyan szépen megfogalmazni, versbe önteni.
Petőfi melyik énje áll a legközelebb önhöz? A melankolikus, mint a Felhők-ciklus szerzője; a humoros-játékos-csipkelődő; a szabadságharcos-királyakasztó forradalmár; a madaras-virágos-szerelmes, avagy a Szörnyű idő hazasirató költője?
Mindenképpen a humoros-játékos-csipkelődő, mert ez a szemlélet segít boldogan élni.
Van-e kedvenc Petőfi-verse?
Az Egy estém otthon című vers.
További Petőfi-körös válaszok ITT olvashatók.