A szegedi Bolygó Bogozó című író–olvasó-találkozó tavaszi félévének újabb vendége Tékiss Tamás volt. A Kulturális Örökség és Humán Információtudományi Tanszék, illetve a Bakonyi Alapítvány által szervezett eseményen a Samu sejti című regényről Virág Gábor beszélgetett a szerzővel. A kötetbemutatón szó esett irodalmi hatásokról, műfajiságról, valamint a regény szerkezetéről.
Tékiss már a beszélgetés elején leszögezte, hogy introvertált emberként furcsa a regényéről beszélnie
Számára komfortosabb az írás, idegennek érzi az írói szerepet. Mint elmondta, eredetileg sem affinitást, sem tehetséget nem érzett magában az alkotásra, viszont egyetemi tanulmányait az Újvidéki Egyetem bölcsészkarán kezdte, ahol kisebb prózai szövegeket írt, majd az oktatók nyomására kezdett publikálni. Első regénye, A tükörtestvér egy felkérés hatására született, mikor ösztöndíjjal a Debreceni Egyetemen tanult, így a nyelvi és kulturális kérdések meghatározták a történetépítést is. A pozitív fogadtatás után többször is kérdezték Tékisst, mikor érkezik a következő regény. Bevallása szerint nem grafomán, küzdelmes számára az írás – inkább a világépítésre irányuló agytornaként tekint rá.
A beszélgetés során kiderült, hogy a szerző kamaszként főleg populáris szövegeket olvasott
Majd az egyetem formálta az ízlését, megismertette vele a klasszikus irodalmi kánont. Idővel rájött arra, hogy például Stephen Kinget olvasni nem bűn, ma pedig már elfogadóbb a közeg ezekkel a művekkel. Tékiss elmondta, hogy olvasta az ifjúsági regények közül a klasszikus szövegeket, viszont szeretett volna realisztikusabb művekkel találkozni, ahol a szexualitás is nyíltan megjelenik. Chuck Palahniuk nagy hatással volt rá, hiszen nem „Disney-világot” mutat be – Tékiss szerint azt ragadja meg, ami a 13–14 éves kamaszokat érdekli. Elhatározta, hogy ő is használja a szövegeiben a káromkodást mint stíluseszközt, de sosem öncélúan.
Virág Gábor felvetette azt a kérdést, vajon a Samu sejti mennyire olvasható ifjúsági regényként
Mivel az elbeszélő egy ötödikes aspergeres fiú, és intellektuális figura, Tékiss elképzelhetőnek tartja, hogy e tekintetben csúszkálnak a határok, és inkább talán a nosztalgiázó felnőtteknek szól. Mint elmondta, Samu alakját egyrészt a saját emlékei alapján alkotta meg, de jelenlegi tanári tapasztalatai is erősen hatottak rá. A regény címe viszonylag korán körvonalazódott, a történet viszont később kezdett kialakulni. Mark Haddon A kutya különös esete az éjszakában című regénye nagy hatást gyakorolt rá, hiszen annak is egy autista fiú a főszereplője. Amikor Tékiss dolgozni kezdett a Samu sejtin, még nem ismerte az Asperger-szindrómát és a tüneteit, a figurája mégis sok hasonlóságot mutatott ezzel a betegséggel: a regény lényegében a szülők drámáját bontja ki a fiú nézőpontjából.
A szerző szerint Samu sok mindent tud, és (mint humorosan megjegyezte) grafomán is, ezért lett ennyire hosszú a regény
A szerkezetben megjelennek olyan játékok, amelyek az elbeszélő jellemzőire építenek. Ilyenek a kötet utolsó negyedében olvasható, Samu által jegyzett plusz információk, így nemcsak Samu, hanem az olvasó is találgathat. Tékiss nemcsak ezzel szerette volna megbontani a hagyományos lineáris olvasást, hanem tipográfiai játékokkal is. Bevallása szerint e téren a M.A.G.U.S könyvek és a lapozgatós fantasy szerepjátékos könyvek hatottak rá. Izgalmasnak találta, hogy az olvasó nehezebben tudja megjósolni a lábjegyzetekből, mikor találkozik a narratív sémákra jellemző fordulópontokkal, hiszen a jegyzetekből nem derül ki, pontosan hol ér véget a történet, és várható-e újabb fordulat.
Az egy hetet bemutató elbeszélésbe egy rövid felolvasás révén betekintést nyert a közönség is. A részlet az anya figurájára fókuszált, aki kicsit new age-es szemléletű. A meditációval oldható munkahelyi stresszről szóló vicces bekezdések után a beszélgetés az apa figurájára terelődött.
A szerző elmondta, hogy bár a délszláv háború alatt ő már élt, gyerekként nem értette, mi történik, így a ’90-es évek számára idilliek voltak.
Azt tapasztalta, hogy hirtelen öt hónapos lett a nyári szünidő, és bár látja, hogy vajdaságiként szinte kötelező foglalkozni a háború tapasztalatával, számára ez az időszak mégis inkább a Baywatchról és Twin Peaksről emlékezetes. Hozzátette, hogy saját tapasztalatából merített, mikor az apa fiatalkoráról írt.
A közönség kérdéseire szóba került, hogy miért éppen 2032-ben játszódik a regény. A szerző elmondta, hogy elgondolkozott azon, milyen lenne egy vajdasági faluban játszódó sci-fi. Arra jutott, hogy nem volna reális, ha sok ilyen elemet építene be, mert ekkora időtávlatban nem lesz nagy eltérés a jelenlegi technikai fejlettséghez képest. Nem az volt a célja, hogy a jövőt írja meg, inkább egy megélhető science fiction-világra törekedett, és arra, hogy a visszatekintés legyen hangsúlyos: a jövőben hogyan kezelhetjük a múltat, vagyis a jelenünket.
Borbíró Aletta
A sorozat korábbi részeiről is olvashatsz ITT