A beszélgetés során szó esett a könyvkiadás rejtelmeiről, az író gyerekkoráról, a színház és az irodalom kapcsolatáról, illetve az alkotói munka útvesztőiről. Az eseményt online bejelentkezve a könyv szerkesztője, Szabó Sándor moderálta.
A moderátor első kérdése arra irányult, milyen események vezettek ahhoz, hogy a szerző végül elküldje a kéziratát a Csimota Kiadónak
Lipták Ildikó elmondása szerint a kezdő lökést a véletlennek köszönhette: egy portugál író könyvbemutatóján találkozott Borbáth Péterrel, több ifjúsági regény írójával. Az esemény után beszélgetve elmesélte Péternek, hogy neki is több novellakezdeménye lapul a fiókjában, de még nem tudja biztosan, egyáltalán jók-e ezek az írásfoszlányok. Péter elkezdte biztatni, hogy küldjön neki a szövegeiből, majd ő megmondja, jók-e, vagy sem. A szigorú szerkesztés nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Lipták Ildikó később továbbítsa a novelláit különböző portálokhoz, majd még később szintén szerkesztői segítséggel jutott el addig, hogy első ifjúsági regényének a kéziratával megkeresse a Csimota Kiadót. Sándor, a kiadó szerkesztőjeként megjegyezte: rengeteg gyengébb szöveg érkezik be hozzájuk, és nagyon jó volt ezek után látnia Ildikó szövegén, hogy a regénykezdeményével valóban érdemes foglalkozni.
Ezután az író múltjára terelődött a szó, a szerző a színészethez és a színházpedagógiához vezető útjáról mesélt a jelenlévőknek.
Lipták Ildikó Gödöllőn nőtt fel egy nyolcgyermekes család legkisebb tagjaként. Az édesanyja annak ellenére, hogy ekkora családot kellett ellátnia, mindig szakított időt rá, hogy esténként mesét olvasson a gyermekeinek.
Az, hogy a történetek ilyen korán megjelentek a szerző életében, nagy hatással volt későbbi színészi pályájára.
Ezzel kapcsolatosan egy anekdotát is elmesélt, miszerint a házuk padlózata konkrétan a lebontott Nemzeti Színház deszkáiból állt. Édesapja a színház bontásán dolgozott, elvitte a maradék deszkákat, azokból lett az épülő házuk padlója. Apja többször is szellemesen megjegyezte Ildikónak: „Nem csoda, hogy színész lett belőled, hisz ezen a színpadon Blaha Lujza ugrált, csillagom.”
Emellett Ildikóra az is nagy hatást gyakorolt, amikor hároméves korában a karácsonyra kapott bábszínházi kellékekkel bátyja és annak menyasszonya eljátszotta a családnak a Piroska és a farkast. Véleménye szerint az írás felé vezető útján is többet számítottak ezek a gyerekkori élmények, mint később az iskolában kötelezőként feladott két-háromszáz éves regények, amelyek mindenre jók, csak arra nem, hogy megszerettessék egy gyerekkel az olvasást.
Szabó Sándor a következő kérdésében arra volt kíváncsi, Lipták Ildikó hogyan népszerűsítené a fiatalok között a magyar színházkultúrát
Az írónő elmondta, hogy állandó munkahelyén, a Kerekasztal Színházi Nevelési Központban is nap mint nap ezzel foglalkozik. Színházpedagógusként nevelő célzatú előadások létrehozásával próbálja vonzóbbá tenni a műfajt a gyerekek számára. Munkája során olyan interaktív előadások megalkotásában vesz részt, amelyben a résztvevők és a szervezők is hatást gyakorolhatnak a történésekre. Ildikó szerint nagy pozitívuma az ilyenfajta színháznak, hogy ebben a koncepcióban a nézők nemcsak üres poharakként jelenek meg az előadásban, akikbe úgymond „bele lehet tölteni” a rendezői szándékot, hanem ők maguk is hatással lehetnek a végkimenetelre, ily módon pedig arra is rávezethetők, hogy a környezetükben is képesek legyenek változásokat generálni.
A szerző egy részletet is felolvasott a könyvből, amelyben saját életéből merítve a szavalóversenyekkel járó ideges várakozásról írt
Lipták Ildikó az ilyen versenyekre való felkészülés során sajátította el a színészet alapjait. Elmondása szerint ugyanazt az izgalmat éli át minden egyes előadás előtt, mint régen a versenyeken. „Sosem voltam jó szövegtanuló, az előadások előtt is sokszor úgy érzem, hogy egyszerűen nem tudom a szövegemet” – vallotta be.
Színházi munkája az írásban is sokat segíti, mivel ahogy a színpadon, úgy írás közben is bele kell illeszkednie egy-egy karakter helyzetébe. Hétköznapjai során folyton az íráson jár az esze, még a legegyszerűbb élethelyzetekben is azon pörög, „mi lett volna”, vagy „hogy történhetett volna másképp”, és ezen kérdések mentén próbál megírni egy szöveget. Az éjjeliszekrényén írja le a legjobb ötleteit, de amint bevallotta, végül valahogy mégis mindig ezek „mennek a levesbe”.
A szerkesztői utólagos változtatásokról azt vallja, minden szövegre ráfér a csiszolás, így a szerkesztő és az író együttműködésében az írás is olyan csapatmunka, mint egy színházi előadás létrehozása.
Lipták Ildikó, mint a szavalóversenyről szóló részletből kiderült, saját élményeit is felhasználja egy-egy könyv megírásánál. Gyerekkorában például többször megfordult benne a gondolat, hogy a szülei esetleg örökbe fogadták, és később ebből a gondolatfoszlányból született első regénye is, a Nyári nyomozás.
Az írónő szerint akkor érnek célba a könyvei, ha az iskolai könyvbemutatókon látja a lelkesedést a gyerekek szemében
Az ilyen felolvasások során színészi képességeit is beveti, illetve gyakran alkalmaz drámapedagógiai eszközöket, hogy még jobban bevonja a gyerekeket a történetbe. A Nyári nyomozásnál például egy olyan szál folytatásáról gondolkodtatta el őket, amely a regényben kifejtetlen maradt.
„A gyerekek ötleteiből akár egy harmadik részt is meg lehetne írni” – jegyezte meg a szerző.
Az esemény végén a nézők is kérdezhettek Ildikótól. Egyikük kérdése az volt, miért ezt a címet választotta az író a regénynek. Az írónő ekkor elmondta, ez gyenge pontja, mert mindig valóságos tortúra a megfelelő cím kitalálása. A Csak neked akartunk jót-nál azt hitte, sosem bukkan rá a megfelelő címre, míg végül a szerkesztőkkel közösen sikerült kitalálniuk a végleges változatot.
Nádasdi Éva
Lipták Ildikó Csak neked akartunk jót című kötetéről a Kötve hiszem című podcastsorozatunkban mi is beszélgettünk, az adás meghallgatható ITT, és recenziót is közöltünk Parti Judit tollából, az írás elolvasható ITT
A Bolygó bogozó sorozat korábbi programjairól is hírt adtunk, a cikkek elérhetők ITT