Emlékszik még, melyik Petőfi-vers hagyott először önben maradandó élményt, és miért?
Valószínűleg alsó tagozaton, talán 3. osztályban olvastuk az Itt van az ősz, itt van ujra című versét. Engem a természetélmény megfogalmazása, a természetábrázolás ragadott meg. Azóta is szeretem az ősz korai szakaszát.
Ennek hatására lapoztam át 5. osztályos koromban az otthoni könyvespolcon megtalált Petőfi-összest. A kötetnek személyes varázsa volt, hogy édesapám ajándékozta édesanyámnak a házasságuk elején. A két kötet minden versét többször végigolvastam.
Az ön gyerekkorában hogyan zajlott a Petőfi-oktatás?
Előbb felolvasta a tanító néni a szöveget, amit mi követtünk a szöveggyűjteményben, majd megoldottunk néhány feladatot, végül leírtuk az elemzés vázlatát a tábláról.
Petőfi nemzeti nagyságként szinte elérhetetlen magasságból néz le ránk. Egy-egy irodalomórán mekkora kihívást jelent „lehozni a földre” a lánglelkű költőt?
Azt hiszem, a mai filmes és internetes hősökkel teli korban nemcsak az a nehéz, hogy a földre lehozzuk Petőfit, hanem az is, hogy ráébresszük az ifjúságot: fontos lenne nem a virtualitásban, a fikcióban keresni az értékeket és a világmegmentő hősöket.
A valóság, a világunk és önmagunk megértéséhez a gondolkodáson és érzelmeink megélésén, megértésén át vezet az út. Az irodalom ebben segíthetne, ha az olvasás fontosságát meg lehetne értetni az emberekkel, valamint azt is, hogy mindezek nem mennek gombnyomásra, ezekért meg kell dolgozni. Tehát óriási a feladat.
Hogyan érdemes, és hogyan nem érdemes Petőfit tanítani?
Élményközpontúságra épített korunkban semmiképp sem érdemes a száraz tényekkel, fogalmakkal bombázni diákjainkat. Jó lenne az ő érzéseikből, tapasztalataikból, vágyaikból kiindulni.
A saját felfedezéseik Petőfivel kapcsolatban szintén segíthetnek.
Tehát frontalitás csökkentve.
A diákok képesek-e azonosulni a Petőfi által megtestesített figurával? Hogyan lehet megszerettetni egy kétszáz évvel ezelőtt született költőt?
Azt hiszem, az önfeláldozó forradalmár távol áll tőlük. Néha megállnak a tartalmatlan lázadás szintjén. A valódi cselekvés, az áldozat fontosságára nem mindig gondolnak. Mivel a szerelmi költészetéből a kiemelt verseket már általános iskolában tanítják, a középiskolai tanároknak szembesülniük kell az ismétlés, az ellenérzés vagy a „találj hasonló jelentőségű másik költeményt” feladatával. A tankönyvek írói ezt például nem veszik figyelembe.
Talán a Felhők kiábrándultságán, embergyűlöletén keresztül lehetne felkelteni a kamaszok figyelmét. Különben marad a tanár személyiségének az ereje/varázsa.
Már a teljes kötet elolvasásakor megragadott Petőfi humora. Családom egyes megnyilatkozásaiban is megjelentek A helység kalapácsa és más művek népies kifejezései. A melankolikus Felhők gimnazista koromban keltette fel az érdeklődésemet – a romantika egyébként is az egyik kedvenc korszakom. A tájverseit is kedvelem. Inkább ezek által ért el hozzám a hazaszeretete, mint a forradalmi versein keresztül.
+1
Van-e kedvenc Petőfi-verse?
A fent említett okok miatt nehéz egyetlen művet kiemelnem. Az Itt van az ősz… mellett talán A Tisza. Szolnokon születtem, itt éltem életem első néhány évében, sokszor visszajártam. Nem laktunk messze a Tiszától, de főként a belefolyó Zagyvától. Egészen személyes élményem a Tisza kettőssége.
A Petőfi-körkérdés további válaszai ITT olvashatók.