Az első akkreditált képzés krónikája
Az IGYIC-MeseCentrum a PIM épületében megtartotta az első harmincórás akkreditált tanártovábbképzést a Vadlazac keretében.
Mivel vonható be a digitális bennszülött, az alfa nemzedék és a még fiatalabb korosztályt képviselő diák a magyarórán a négy fal között? Úgy sejtem, nem csak a tanárok érzékelik a kihívást a kérdésben. Mivel tehát? Elsősorban jó kortárs szövegekkel vagy összművészeti szemléletű, élményszerű módszerekkel. Hacsak lehetőség van rá, minél több órai helyszínváltoztatással. Ezt a választ adta az Ifjúsági és Gyerekirodalmi Centrum (IGYIC) a kérdésre, amelyet a Vadlazac-továbbképzése érkező pedagógusok bizonyára már sokszor feltettek magunkban, mire utazásra szánták el magukat, és a képzésre jelentkeztek.
A Nemzeti Alaptanterv felsőben és középiskolában sajnos csak nyomokban tartalmaz 1970-es éveknél fiatalabb irodalmat
A tapasztalat pedig azt mutatja, odáig is kevesen jutnak el a hatalmas, kötelezően feldolgozandó adatmennyiségen keresztül. A hiányzó kortárs tananyaghoz, témákhoz, újabb műfajokhoz illeszthető módszertan pedig még pontszerűbb és rendszertelenebb. Egy-egy pedagógusoknak szóló kiadvány képviselte eddig, mint például a Kézifékes fordulást is tud című tanulmánygyűjtemény vagy A Fausttól a Szívlapátig – Kortárs könyvek a középiskolában (Tilos az Á Könyvek, 2019). Egészen frissen jelent meg Fenyő D. György Az irodalomtanítás módszertana című kétkötetes munkája (Tea Kiadó, 2023). (Erről ITT írtunk korábban – a szerk.)
A kortárs irodalom az iskolában és azon túl címet viselő 30 órás pedagógustovábbképzés először valósult meg június 19–21. között mint a témával foglalkozó egyetlen, az Oktatási Hivatal által elfogadott, az Oktatási Hivatal PedAkkred-rendszeréből is hívható képzés a Petőfi Irodalmi Múzeum kinti és benti tereiben.
Az előadók, dr. Gombos Péter és dr. Harmath Artemisz az IGYIC – MeseCentrum anyagait: cikkeket, oktatóvideókat, podcastokat felhasználva beszéltek nemcsak arról, hogy „mit?”, hanem a „hogyan?”-ról is.
A Vadlazac három napján a nemzetközi próza sajátosságai, a kiskamaszokat izgató regénytípusok vagy a kortárs dalszöveg-elemzések ugyanúgy témáját képezték az oktatásnak, mint az olvasói paletta és a fiatalok olvasási szokásainak, információszerzésének változó irányai, valamint az arra adható válaszok.
Jó szövegek, módszertani tippek és a kortárs irodalom – különös tekintettel az ifjúságinak mondott irodalomra – rendszerezése adta a továbbképzés pilléreit.
A résztvevők számos módszertani ötletet is kaptak, maguk készítettek telefonjaikkal Instagram-kompozíciókat a választott költeményekhez, megzenésített verset, slamet és kortárs popszámokat hallgattak és elemeztek. Megfogalmazhatták hiányosságaikat, és igényelhettek a tematikában nem szereplő előadást is kerekasztal-beszélgetés formájában. De sor került a verszene és előadásmód: a hangzó zene viszonyától függő prozódia vagy a fiúkat a 3–6. osztályban elérő érdektelenség és motiváció megtárgyalására is.
Eszmecsere, ötletbörze egészítette ki az előadásokat, hiszen ahány gyakorlat, annyiféle megoldás születhet az olvasóvá nevelésre vagy az irodalomórák megszerettetésére, és itt nem csupán az előadók, hanem a résztvevők is megoszthatták egymással tapasztalataikat.
Kutatásokból tudjuk, hogy a kortárs szöveg akár az ismerős világszemlélet, akár a kortársi nyelvhasználat okán lelkesít, és bejárat lehet az irodalom, a művészetek megkedveléséhez. Még olyan hatást is kiválthat, hogy rajta keresztül kortársnak érezzünk egy klasszikus szöveget.
Erre jó példa volt az ajánlott könyvlistából a nemrég megjelent Így él Petőfi könyv (Cerkabella, 2023) vagy a korábbi Lehetnék bárki (Tilos Az Á Könyvek, 2020) klasszikusokat alluzionáló magyar pop-dalszövegek. Körbejárva a „kortárs” és a „gyerekirodalom” fogalmainak egyáltalán nem evidens mibenlétét, jelentéseit, megfogalmazódott a jelenlévőkben: a jó szöveg adott pillanatban szinkron is diakron is – kortalan, vagyis az egész családhoz szóló all age irodalom.
Ugyanakkor az is jól látszik a diákok közt élő pedagógusok számára, amit az MTA-ELTE kutatása is megerősített (Molnár Gábor Tamás, Fejes Richárd: Digitális eszközök a középiskolai irodalomoktatásban, 2021), hogy a mai könyvek, művek és a digitális eszközök alkalmazása az irodalomórán elősegíti a tantárgyhoz való pozitív attitűd kialakulását.
A Vadlazac-képzés pontosan ezért tesz. A környezeti-szociális, benne az ember megváltozott észlelése, figyelemirányítása miatt manapság egyre élesebb generációs szakadékot kellene áthidalnunk tanár és diák, könyvtáros és diák között. Jó könyvekkel, színes médium-palettával, változatos módszerekkel, valamint nyitott, önfejlesztő tanárszemélyiségekkel ez sikerülhet.
(A képre kattintva megnyílik a lapozható galéria, ebben Bach Máté fotóit láthatjátok)
A rendszer minden eleme fontos és megbecsülendő, a hétvégén akár a Nyíregyházáról Budapestre utazó résztvevők maguk erre adtak példát. Nem tudom, mennyire fedi le ez a csoport az átlagot, akik érettségitételek javítása közben egy hosszú hétvégét szántak a kortárs irodalomra. Az viszont biztos, hogy a pedagógusbérből – ahogy egy résztvevő férfi tanár megfogalmazta – még havonta sem jut például a 3500–8000 forintos kortárs kötetek vásárlására. Abban maradtunk, hogy kortárs versek és dalszövegek mindig lapulnak majd a zsebükben, hiszen ez a rövidműfaj bármikor bevethető, és könnyű a törzsanyaghoz illeszteni a téma, az életérzés, a forma vagy a (változó) stílus kapcsán.
(A képre kattintva megnyílik a lapozható galéria, ebben Veress Gyöngyi fotóit láthatjátok)
Ősszel folytatjuk az akkreditációs képzést, a részletekkel idejében jelentkezünk!
MeseCentrum
Fotók: Bach Máté és Veress Gyöngyi