Robbanásszerű reneszánszát éli napjainkban a mese és a mesemondás
A műfaj (újra)felfedezése és intézményesítése eddig sosem látott mennyiségben kínál különféle megközelítési módokat: a szülők számára workshopok és ajánlólisták, a pedagógusok számára továbbképzések, felnőtteknek és gyerekeknek szóló mesemondó alkalmak, mesére alapozott, a lelki egyensúlyt megtartó, visszaadó különféle mélységű terápiák, önismereti alkalmak – a teljesség igénye nélkül felsorolva – mind megtalálhatóak a kínálatban.
Természetes hát, hogy a könyvkiadók is felfedezték a népmesékben rejlő lehetőséget, és a legkülönfélébb oldalról megközelített és összeállított népmesegyűjteményekkel igyekeznek kiszolgálni az érdeklődő olvasók igényeit.
Örömteli látni, hogy ezen gyűjtemények java nagy szakértelemmel gondozott, minőségi illusztrációkkal ellátott, igényes kiadvány.
Ezekkel a tulajdonságokkal rendelkezik Bajzáth Máriának a Kolibri Kiadó gondozásában megjelenő, immár nyolc kötetet számláló Népmesekincstár – sorozata is.
Bajzáth Mária tanító, tanár, neveléstudományi bölcsész, hosszú évtizedek tapasztalatát foglalta össze akkor, amikor kidolgozta a Népmesekincstár Mesepedagógia módszertanát, ami pedagógusoknak, szülőknek, gyerekekkel és mesékkel foglalkozó szakembereknek ad lehetőséget arra, hogy a mesék által fejleszthessék gyerekeiket, tanítványaikat.
A mesepedagógia lényege, hogy a „rendszeresen ismétlődő mesemondás és mondókázás a pedagógus közös játéka, tánca, éneklése a gyerekkel, amely minden résztvevő számára élményt és örömforrást jelent”[1].
A kötetek a módszer használóinak remek forrásanyagot biztosítanak, de természetesen ezek ismerete és alkalmazása nélkül is épp ugyanolyan élvezetesen és haszonnal forgathatók, hiszen teljes értékű, komplex mesegyűjtemény valamennyi, ami nemcsak pedagógusoknak, hanem a szülők számára is jó szívvel ajánlható, hiszen maguk a népmesék, valamint a mesemondás-hallgatás rítusának eredendően bensőséges élménye, a pozitív érzelmi folyamatok megteremtése mellett, illetve azok segítségével már önmagában is fejlesztő hatással bír.[2]
A sorozat darabjai közül a célcsoportot illetően az egyetlen kivétel a Mesefoglalkozások Gyűjteménye 1., Népmesekincstár Módszertan alcímet viselő kötet, amely kifejezetten a módszer részletes ismertetését és a 49 mesét, valamint az azokhoz tartozó foglalkozásterveket tartalmazza, így az elsősorban gyakorló pedagógusoknak ajánlható.
A teljes sorozat további alsorozatokra tagolódik
Az alapsorozatot a Népmesekincstár eddig megjelent négy kötete alkotja (Itt vagyok, ragyogok, Járom az új váramat, Így megyek az iskolába és az Én, senki, segítség című könyvek). Ezek életkori ajánlás szerint csoportosítják a meséket születéstől egészen kiskamaszkorig. Az egyes köteteken belül pedig olyan tematikák szerint gyűjtötte egybe a szerző a meséket, amelyek az adott célkorosztály aktuális érdeklődési körét fedik le. Ugyanígy az életkorhoz igazítva találunk a mesék mellett mondókákat, találós kérdéseket vagy éppen közmondásokat.
Rendkívül jól átlátható, könnyen használható praktikus kötet valamennyi, amelyek sokszínűségét a világ minden tájáról származó történetek biztosítják.
Egy-egy témakört ölel fel a Népmesekincstár Plusz alsorozat, amit akár az alapsorozat kiegészítőjeként is értelmezhetünk, de itt is igaz, hogy önállóan is komplex gyűjtemény mindkettő. A Mi a legerősebb a világon? című kötet 400 találós kérdést és talányos mesét tartalmaz, szintén a világ minden tájáról, nehézségi szintek szerint csoportosítva, módszertani ajánlásokkal, játékötletekkel dúsítva. A sorozat második kötete, A rabbi és az oroszlán a zsidó nép meséit, legendáit gyűjti csokorba.
A Magyar Népmesekincstár címet viselő kötetek pedig kifejezetten a magyar szövegfolklórból szemezgetnek, a korábbihoz hasonló módon, szintén az egyes köteteket egy-egy korcsoportnak ajánlva. A Pont, pont vesszőcske a legkisebbeket célozta meg (az egészen rövid népmesék mellett, mondókákat, mondókameséket tartalmaz), míg a sorozat legfrissebb darabja az óvodás korosztályhoz szól.
A Gingalló címet viselő könyv zökkenésmentesen viszi tovább a korábban már jól megismert bajzáthi szerkesztési hagyományokat
A kötet jól átlátható, logikusan felépített és változatos.
Tíz nagy témakört jár körül: a születés-élet-halál körforgásának misztériumától kezdve a családon és társadalmon belüli szocializálódás nehézségein keresztül az erkölcsi alapvetéseket taglaló történetekig, mint például az őszinteség, bizalom, felelősségvállalás a korosztályt foglalkoztató kérdések széles spektrumához kínál meséket, akárha egy, az óvodások számára gondosan szerkesztett életvezetési útmutatót tartanánk a kezünkben.
És mintha Bajzáth Mária is vallaná, az élet igazi megéléséhez a rend megismerésén túl egy kis „fűszer” is nélkülözhetetlen: a kötetben helyet kapnak a humorral és varázslattal átitatott történetek is.
A változatosságot a témák sokféleségén kívül biztosítja, hogy valamennyi mesetípus fellelhető benne (novella-, állat-, legenda-, formula-, tréfás-, hazugság- és tündérmese), terjedelmüket tekintve akadnak hosszabbak és rövidebbek, illetve egyszerűbb és komplexebb nyelvezettel bírók. Ez hatalmas szabadságot ad mind a felolvasónak, mind a mesehallgatónak ahhoz, hogy mindig pont arra a mesére eshessen a választás, ami épp akkor, az adott pillanatban a legtalálóbb, azaz épp olyan szimbólumkészlettel rendelkezik, aminek segítségével a már említett érzelmi-szellemi fejlődés elősegíthető.
A sokszínű szövegek kiegyensúlyozott ritmusban váltják egymást, a régen használt népi kifejezések pedig kivétel nélkül mind magyarázatot kapnak a lábjegyzetben, jó érzékkel szem előtt tartva ezzel a célkorosztály szövegbefogadói igényeit.
Jó szerkesztési gyakorlatot mutat az is, hogy a mesék között akad egy-két közismertebb történet
Például a Kacor király, és minden bizonnyal akad jó néhány, amelyik az újdonság erejével hat majd. Előbbi az „ismerősség” biztonságos érzetét nyújtja a mesehallgatónak, utóbbiak pedig az újdonság felfedezésének izgalmával kecsegtetnek. Tökéletes egyensúly.
Bajzáth Mária már a sorozat korábbi köteteiben is előszeretettel hívta segítségül a magyar szólásokat, közmondásokat (lásd például: Én, senki, segítség), amelyek most ebben a kötetben különös hangsúlyt kaptak. Az egyes témakörökhöz illeszkedően egy-egy csokor közmondást gyűjtött össze a fejezetek elején. A közmondások ismeretének átadása fontos, mert kultúránk szerves részét képezik, és helyes használatukkal észrevétlenül fejlődik a gyerekek aktív szókincse, absztrahálási készsége és képi gondolkodása (melyek majdan a szövegértés alapjait képezik, segítik). Remek játék is társul ehhez: a könyvben két nagy képet találhatunk, amelyen a különféle közmondások apró jelenetekbe vannak elrejtve, és amelyet a gyerekkel közösen böngészve fedezhetjük fel, melyik helyzet melyik közmondást ábrázolja. Ha pedig elakadnánk, a könyv végén megtaláljuk ezeknek a népi bölcsességeknek az írásos magyarázatát is.
Talán nem is kell említenem, hogy ma, amikor az információk képalapú befogadása lassan hangsúlyosabb lesz a szövegalapú befogadásnál (a gyerekek esetében a prognózis azt mutatja, hogy ez erősen növekvő tendenciát mutat), mennyire fontos, hogy a gyerekkönyvek minőségi illusztrációkkal készüljenek, és ugyanolyan hangsúlyt kapjanak felolvasáskor (esetleg egy-egy szöveg játékos feldolgozásakor), mint maga a szöveg. Ezt a kívánalmat ez a közmondásokat-keresgélő játék maradéktalanul teljesíti, csak azt sajnálhatjuk, hogy nem található még több ilyen kép a kötetben, hiszen mind az illusztráció minősége, mind „felhasználásának” ötletessége elegendő indoknak bizonyulna.
Láng Anna letisztult, élénk, ámde mégsem harsány illusztrációi amúgy is remekül indíthatják el az óvodások fantáziáját és adhatnak teret annak kibontakozására, szárnylására.
A kötet (ahogy az egész sorozat) mint könyvtárgy is gyönyörű, gondos munka, megfelelő betűnagyság, jó minőségű papír. Jó kézbe venni, lapozgatni. Tegyük hát minél gyakrabban!
Pásztor Csörgei Andrea
[1] BAJZÁTH Mária, Mesefoglalkozások gyűjteménye 1., Pedagógusoknak, Kolibri Kiadó, Budapest, 2015. 7.
[2] Vö.: VASS Dorottea, Amikor a mesehallgatóból meseolvasó lesz, Az olvasásszeretet kialakulásának három próbatétele, Iskolakultúra, 26. 2016/7-8 sz., 14., utolsó letöltés: 2020.07.21.