Május 26. és 27. között zajlott az 5. Művészetpedagógiai Konferencia az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának szervezésében, melynek célja a művészetpedagógia területén születő innovációk és kutatási eredmények bemutatása, a művészeti ágakkal foglalkozó szakemberek közötti kapcsolatok erősítése. A konferencia részben magyar, részben angol nyelven zajlott, külföldi és hazai meghívottakkal.
A második nap nyitóeseménye A háború ábrázolása a kortárs képeskönyvekben című plenáris előadás volt: Révész Emese művészettörténész, a Magyar Képzőművészeti Egyetem Művészettörténet Tanszékének docense nagyívű, nemzetközi kitekintésű kutatásait ismertette a hallgatóságnak egy roppant érdekes és tartalmas előadásban.
„Kell beszélni róla!”
Révész Emese pontosan választott témát: fájdalmas aktualitása van, napjainkban nem elvont fogalom a háború egy gyerek számára.
S hogy miért fontos beszélni róla? Mivel közük van hozzá – emelte ki az előadó. Mert a beszélgetések által oldódik a szorongás, az üldözöttek iránti empátia növekszik – egy toleránsabb, szociálisan érzékenyebb generációt vetít előre –, a kibeszélés védekezést nyújt a hatalmi játszmák és a manipuláció ellen, támogatja az egészséges felnőtté válást.
A kortárs, gyerekek számára írt háborús témájú képeskönyvek elsősorban non-fiction segítő könyvek, jellegzetességük, hogy az elszenvedő nézőpontjából láttatják a történteket. A nemzeti értékrend helyett az egyetemes szempont érvényesül bennük, a hatalmi retorikákkal szembehelyezkedve nem hőst teremtenek, hanem a kollektív emlékezet fenntartása, a társadalmi szolidaritás erősítése a cél, az érzelmi feszültséget oldják. Elsősorban a metamorfózisra koncentrálnak – gyakran a háborúval együtt járó változás (például a szülőhely elhagyása, a vándorlás) kerül a középpontba.
Az előadó kiemelte a különböző befogadói szinteket, amelyek az ilyen típusú, gyerekeknek szánt képeskönyvekre jellemzők: egyszerre érvényesül a kognitív, az emocionális, illetve az esztétikai szint a befogadás során. A háborús, illusztrált gyerekkönyvekben az ismeretlen megmutatása (beavatás), az átéltek felidézése (emlékezés) és az ösztönzés a közös párbeszédre (szublimáció) követi egymást.
Lévén, hogy a gyerekkönyv-illusztrációkat – a háború jelenkori ábrázolásának egyik módját – nem lehet, nem szabad leválasztani a klasszikus képzőművészeti eszköztárról, a művészettörténész két, háborús jeleneteket ábrázoló kanonizált műalkotást mutatott be előzményként: a reneszánsz kori német Albrecht Altdorfertől a Nagy Sándor csatáját (1529) – egy klasszikus, hatalmas harci jelenetet, illetve egy hozzánk közelebb eső korból, a harmincas évekből, az első világháborút megjárt, Otto Dixtől – aki az „új tárgyilagosság” jelentős képviselője volt – egy intimebb, szubjektívebb háborús képet. Ez a Háború című festményrészlet belülről fedi fel a háború természetét, a belső nézőpont dominál benne.
A nemzetközi könyvpiac gazdag háborús kiadványokban, melyeken belül különböző kategóriákat különböztethetünk meg: konkrét háborús eseményeket feldolgozó történeteket, amelyek a kollektív emlékezetet építik az aktuális háborús konfliktusok átélőinek, a menekülteknek a traumafeldolgozását, illetve ezekhez kapcsolódva az érzékenyítést segítő kiadványok (például a szíriai háború kapcsán). Kiemelendő, hogy a magyar gyerekirodalomban még nem született a holocausttal foglalkozó képeskönyv, ahogyan egyéb, meghatározó magyar történelmi eseményről sem igazán írtak még gyerekeknek illusztrált könyvet. Vannak globális társadalmi válsághelyzeteket feldolgozó, gyerekeknek szánt könyvek – itt a társadalmi, politikai és gazdasági összefüggések megértetése a cél.
A nem konkretizáló, a háború általános természetét ábrázoló képeskönyvek mellett pedig olyan kiadványokat is bemutatott Révész Emese, amelyekben az agresszor vagy/és a katonák a főszereplők, az ő szemszögükből olvasható a történet. Ide sorolható például egy csodálatos könyv James Thurbertől, amelyet az Egyesült Államokban élő JooHee Yoon illusztrált: A tigris, aki király akart lenni című album, melyben a mindenkit leigázó tigris a végén teljesen egyedül marad. Ebben a könyvben az állatalakok a hősök, de van, amelyekben a visszaemlékező felnőtt mesél, vagy az átélő gyermek, néha pedig a vezérek vagy a katonák szemszögéből olvashatjuk az élményeket.
A háborút feldolgozó, gyerekeknek szánt kiadványok stílusukat tekintve is nagyon sokfélék: a dokumentaristától kezdve a groteszkebb, könnyedebb képi világig, a stilizáló, dekoratív elemek jelenlétéig széles a paletta. Gyakran jellemző a sötét színek használata vagy a fekete-fehér ábrázolás, ebben a sötét tónusban aztán egy-egy adott szín megjelenésének fontos szerepe lesz, kiemelhető általuk a főhős személye vagy egy-egy fontos cselekményelem.
A magyar könyvpiac lassan, fokozatosan zárkózik fel ehhez a súlyos tematikához. A művészettörténész pozitív példaként említett két frissen megjelent könyvet, mindkettő a Csimota Gyerekkönyvkiadó gondozásában jelent meg: Turi Lilla illusztrátor – egyúttal szerző is – A Ló című képeskönyve a trójai faló szemszögéből meséli el a trójai háborút. A másik, a Vörös Kata fordításában olvasható Amikor eljött a háború című könyv az egyetemes háborúélményt, a háborús konfliktusok természetét ábrázolja, a legkisebb korosztályt szólítva meg (szerző: Nicola Davies, illusztrátor: Rebecca Cobb). Nagyon fontos a választás szabadsága, hogy többféle kiadvány is elérhető legyen a gyerekek számára egy ilyen súlyos témakör esetén.
Megnyitni a jövőt
Az előadás végén élénk beszélgetés alakult ki a hallgatóság között azzal kapcsolatban, hogy mennyire félelmetesek és szorongást keltők egyes háborús gyerekkönyvek illusztrációi, és olykor a történetek sem nyújtanak feloldást, nincs happy end. A konklúzió: ezeket a könyveket olvasva fontos az értelmező, támogató felnőtt jelenléte, aki segíti a feldolgozást, segít megnyitni a jövőt a traumát átélt gyerekek számára. Révész Emese kiemelte, hogy bármilyen nyomasztónak is tűnnek időnként ezek az illusztrációk, a háborús övezetből érkező gyerekek rajzai sokkal nyersebben, durvábban ábrázolják a valóságot, mint a képzőművészek, akik absztrahálnak, sokszor szimbólumokat, metaforákat használnak.
Veress Gyöngyi