Kultúratudományos megközelítés
Az elmúlt években több olyan kötet vagy folyóiratszám jelent meg, amely a(z elsősorban kortárs) gyerek- és ifjúsági irodalmi szövegkorpuszt vizsgálja irodalom- és kultúratudományos megközelítésben. Többek közt a Studia Litteraria, a Prae vagy a Híd folyóiratok közöltek értékes tanulmányokat a kérdéskörben, emellett a Mesebeszéd és a „…kézifékes fordulást is tud” című könyvek megkerülhetetlen hivatkozási ponttá váltak a tárggyal foglalkozó kutatók számára.
E két tanulmánykötet folytatásaként is olvasható a Medialitás és gyerekirodalom, mely az előzőekhez hasonlóan sokrétű szempontrendszert működtetve járja körül a gyerek- és ifjúsági irodalom aktuális kérdéseit.
A Mesebeszéd vagy a „…kézifékes fordulást is tud” tanulmányai jellemzően egy-egy műre vagy kötetre, illetve átfogóbb témakörökre fókuszálnak
Így többféle tematikus csomópont jöhet létre, jelen kötet azonban egyetlen hívószó, a medialitás köré szerveződik.
Az előszóban arról olvasunk, miért lényeges kérdés a gyerekirodalom medialitásával foglalkozni: „Ha gyerekirodalomról vagy gyerekkönyvekről beszélünk, mindig oda kell értenünk azt a mediális környezetet vagy mediális szituációt, […] amelyek már a régi, az elmúlt századok gyerekirodalmát is körülvették: mediális eseménynek kell tekintenünk a klasszikus gyerekirodalmi műfajok előzményeit, a szóbeli mesemondást, a gyerek- és iskolai folklór kisformáit, a gyerekrajzot, a régi, vásári vagy családi bábszínházat, a játékok világát; hiszen nem csak a sajtó vagy a 20–21. századi tömegmédiumok, a hangrögzítés, a rádió, a film, a televízió, az internet megjelenése óta került a gyerekirodalom a médiumaink közös terébe.”
A kulcsfogalom sokféleképpen értelmeződik a tanulmányokban: olvashatunk az állatmeséről, a gyerektestről vagy a slam poetryről mint médiumról, a gyerekirodalmi intézményrendszer vagy a gyereklíra medialitásáról, illetve arról is, hogyan lép át a film médiumába az általában ifjúsági regényként olvasott Légy jó mindhalálig.
A központi téma szinte megköveteli, hogy a szövegek mellett adekvát illusztrációk is szerepeljenek, így a kötet gazdag képanyaggal rendelkezik: Vincze Ferenc tanulmányában jól követhetők az Asterix-képregény idézett képkockái, Vojnics-Rogics Réka a Pesti Napló belíveiből közöl részleteket, Mészáros Márton pedig a „totalizáló” és „fokalizáló” illusztrációkra mutat példákat. A kötetet bibliográfia és a szerzők listája zárja, amely a kutatók további tájékozódását is segíti.
A kötet tanulmányai párbeszédbe lépnek a szakmai fórumokon korábban megjelent szövegekkel is
Nemcsak a bibliográfiából látszik ez (melynek tételei között a Mesebeszédben, a „…kézifékes fordulást is tud”-ban vagy például az Alföldben publikált szakmunkák is szerepelnek), hanem abból is, hogy olyan kérdésköröket gondolnak tovább, melyekről egy-egy cikk, konferenciaelőadás vagy kerekasztal-beszélgetés már elindította a közös eszmecserét. Hermann Zoltán a Mesebeszédben „vázlatfélét” készített a magyar gyerekirodalom történetéhez,[1] s Vojnics-Rogics Réka vagy Hansági Ágnes e kötetben szereplő tanulmányai fontos és színvonalas adalékok a történet megírásához.
Hansági Ágnes Mészáros Mártonnak a young adult-irodalomról szóló gondolatmenetét[2] is kommentálja, felismerve, hogy a populáris irodalom (Christian Huck által leírt) sajátosságai nagyban hasonlítanak Mészáros leírásához.
Kucserka Zsófia a kortárs tabukönyvekkel kapcsolatos vitához szól hozzá, kiemelve, hogy „[a] rosszul megírt tabukönyv felkelti ugyan az iszonyatot, de csak a jól megírt szöveg segít megküzdeni vele” (190).
Kötelező olvasmány lévén a Légy jó mindhaláliggal foglalkozni mindig időszerű lehet: Sághy Miklós nemcsak a filmfeldolgozásokat mutatja be és értelmezi, hanem a regény recepciótörténetét is összefoglalja, és érvényes szempontokat kínál a műelemzéshez.
A test problémaköre az elmúlt években nem csupán a gyerek- és ifjúsági irodalomban, hanem többek közt a „felnőtteknek szóló” kortárs lírában és prózában is kitüntetett helyet foglal el, ebbe a diskurzusba lép be Kérchy Annának a groteszk gyerektestről írt tanulmánya.
Aktuális és „forró” témákhoz szólnak tehát hozzá jelen kötet írásai, és igyekeznek a kultúratudomány legfrissebb irányzataihoz is csatlakozni.
Úgy gondolom, a gyerek- és ifjúsági irodalom szerteágazó kérdésfelvetéseiből adódóan a tárggyal foglalkozók el kell, hogy igazodjanak a kultúratudományok kurrens elméletei között is, és a kötet szerzői jól tájékozódnak ezen a terepen: például Nagy Gabriella Ágnes Dániel András A nyúl formájú kutya című kötetét a kritikai poszthumanizmus felől is olvassa, Vojnics-Rogics Réka vagy Lovász Andrea pedig hálózatelméleti megközelítéseket alkalmaznak; előbbi a Pesti Napló gyerekrovatát helyezi irodalomtörténeti kontextusba, utóbbi pedig a gyerekirodalmi intézményrendszer leíró vizsgálatát nyújtja. Az írások széles körű irodalom- és kultúratudományos tudásanyagot mozgósítanak, képet mutatva arról, hol tart ma a gyerek- és ifjúsági irodalommal kapcsolatos tudományos, kritikai gondolkodás.
Ha már az előszó említette a „vásári vagy családi bábszínházat”, szívesen olvastam volna kortárs mesék báb- vagy gyerekszínházi feldolgozásairól, illetve a papírszínházról mint különleges médiumról – utóbbiról egyelőre jórészt módszertani jellegű írások érhetőek el,[3] de érdekes volna megvizsgálni például azt is, hogy ez a különleges formátum milyen befogadói attitűdöket hív elő, vagy mennyiben alakul másként szöveg és illusztráció kapcsolata például egy képeskönyvhöz képest.
De ne legyünk telhetetlenek: a Medialitás és gyerekirodalom a gyerekkönyves kultúra számos szegletét megvilágítja, és a párbeszéd lehetőségét kínálja nemcsak szakmabeliek, hanem az érdeklődő olvasók számára is.
Lapis Lovas Anett
[1] Hermann Zoltán: Vázlat a magyar gyerekirodalom történetéhez, in Hansági Ágnes – Hermann Zoltán – Mészáros Márton – Szekeres Nikoletta (szerk.): Mesebeszéd: A gyerek- és ifjúsági irodalom kézikönyve, Budapest, FISZ (Minerva Könyvek 8.), 2017, 15–32.
[2] Mészáros Márton: Young adultként olvasni. A Holtverseny példája, in Hansági Ágnes – Hermann Zoltán – Mészáros Márton – Szekeres Nikoletta (szerk.): Mesebeszéd, Budapest, Fiatal Írók Szövetsége, 2017, 289–306.
[3] Például Simon Krisztina: Kamishibai, avagy a papírszínház újra meghódítja a világot, Studia Litteraria, 58. évfolyam, 2019/1–2, 347–355, vagy Csányi Dóra – Simon Krisztina – Tsík Sándor (szerk.): Papírszínház – Módszertani kézikönyv, Budapest, Csimota Kiadó, 2016.
Hermann Zoltán – Lovász Andrea – Mészáros Márton – Pataki Viktor – Vincze Ferenc (szerk.): Medialitás és gyerekirodalom
KGRE – L’Harmattan Kiadó, 2020.
266 oldal
3990 Ft