A természethez való kapcsolódás az emberiségnek alapvető fizikai-lelki igénye
Hiszen nem csupán táplálkozásunk, egészségünk, életben maradásunk függ ettől, hanem a feltöltődésünkhöz, lelki egyensúlyunk megőrzéséhez is nélkülözhetetlen, hogy elegendő időt töltsünk természetben.
Közhely, hogy mára a nagyvárosi életforma egyre távolabb sodor minket ettől: a szükségesnél jóval kevesebb időt és energiát tudunk szánni arra, hogy megfigyeljük, élvezzük a természetet. Szerencsére a gyerekekben még megvan az ösztönös kapcsolódni vágyás, a kíváncsiság és érdeklődés a minket körülvevő világ iránt, nekünk pedig fontos feladatunk, hogy ezt a kíváncsiságot megőrizzük. A világ elképesztő iramban változik körülöttünk, és nem tudjuk megjósolni, milyen lesz majd akár csak néhány év múlva is, de egy biztos: minél többet tudunk környezetünk élővilágáról, annál mélyebb alapokat adhatunk gyerekeinknek testileg, szellemileg és mentálisan ahhoz, hogy kiegyensúlyozott, egészséges felnőtt váljék belőlük.
Mivel a Nemzeti Alaptanterv az általános iskola alsó tagozatán (elsőtől negyedikig) csupán két tanórát ír elő (egyet harmadik, egyet pedig negyedik osztályban) környezetismeretből, különösen fontos, hogy otthon, az iskolában könyvtári órákon vagy szabadidős tevékenységek során bővítsük ezeket az ismereteket. És mivel az elméleti oktatás történetek által a leghatásosabb, most két látszólag nagyon különböző, mégis egyformán fontos könyvre szeretnénk a figyelmet felhívni.
A Bajzáth Mária által válogatott és Ónya-Oláh Dóra által illusztrált Erdők-mezők népmeséi és a David Dolenský által írt és rajzolt s Peťovská Flóra fordításában megjelent Erdőjáró Rúfusz című kötetek látszólag nem is lehetnének egymástól különbözőbbek. Míg az előbbi gondosan szerkesztett népmeseválogatás, addig az utóbbi egy kortárs szerző által jegyzett képeskönyv, mégis mindkettő a környezeti nevelés alapvető olvasmánya lehet.
Bajzáth Mária Népmesekincstár-válogatásai minden esetben nagy volumenűek, gondosan kiválasztott, hiánypótló téma köré épülnek (például életkor szerinti csoportosítás, nemzetiségek meséi, jeles napok stb.), és jól átgondolt szerkesztésűek.
Az egyes mesegyűjtemények alapjául szolgálnak a szerző nevéhez fűződő módszertannak (Népmesekincstár Mesepedagógia), így bizonyos szempontból „történettel nevelő tankönyvként” is felfoghatók. Különösen igaz ez a Népmesekincstár Plusz alsorozat családjába tartozó legújabb kötetre.
A könyv külső megjelenésében a korabeli tankönyvek, füzetek világát idézi
Például folyóírásos tipográfiával a borítón, hogy aztán kinyitva páratlan vizuális élményben legyen részünk.
Ónya-Oláh Dóra illusztrációi nem csupán szemet gyönyörködtetők, de precízek és valósághűek, mintha egy növény- vagy állathatározó ábrái lennének, tehát ilyen funkcióval is használható a könyv.
A kötet meséit a válogató tizenkét fejezetbe csoportosította, a fejezetek átfogóan járják körbe élővilágunkat, környezetünket: a gombáktól kezdve a különféle úszó-kúszó-repülő-szaladó-mászó állatokon és a legkülönfélébb növényeken át egészen az égboltunkat betöltő égitestekig olvashatunk fejezeténként öt–tíz népmesét. Bár a kötet kifejezetten hazánk élővilágát mutatja be, a meséket a világ minden tájáról válogatta Bajzáth Mária, ezzel is alátámasztva azt az alaptételt, hogy a mesék nem ismernek határokat.
Az egyes fejezetek kezdő oldalpárján egy közös ábrán megjelenik az adott fejezet összes élőlénye, illetve égiteste, kiemelve egy-egy jellemző tulajdonságukat emlékeztető jegyzetként, hogy aztán a fejezeten belül mindegyikről olvashassunk egy-egy rövid, de tartalmas ismeretterjesztő részt (ezeket szakértők lektorálása teszi hitelessé) és természetesen egy-egy mesét. Nem maradhat el a fejezetkezdő illusztráció ismételt megjelenése sem, ezúttal a szövegekhez kapcsolva, így erősítve meg az új ismereteket.
Az Erdők-mezők népmeséi azon kötetek táborát gyarapítja, melyek a szöveg mellé valamiféle interakciót is lehetővé tesznek az olvasók számára, így élőbbé téve a kapcsolatot az olvasmánnyal.
Ebben a kötetben egy-egy rövid, ám találó instrukciót kapnak az olvasók: hol képzeletjáték, hol rövid szerepjáték, hol szövegalkotás a feladat, de olyan is akad, hogy korábbi ismeretekre kérdez rá a szerző, vagy a természet kincseiből alkotható játékra hívja fel a figyelmet (például a bogáncsra mint építőelemre). E változatos, sokszínű játékkínálat még izgalmasabbá teszi a könyv böngészését. Hasonló izgalmakat rejtenek az adott témához kapcsolódó, időnként felbukkanó találós kérdések, szólások, közmondások.
A szakszerű leírások, az évezredek bölcsességét őrző népmesék, a játékok könnyed fel-felbukkanása és a komoly vizuális élményt nyújtó illusztrációk négyese tökéletes egyensúlyt teremt.
Külön kell szólni a két utolsó fejezetről
A tizenegyedik fejezet címe Mesék láthatóról és láthatatlanról. Ide az animisztikus gondolkodást idéző meséket gyűjtött össze Bajzáth Mária, ismét egyensúlyt teremtve a természettudományok és a mesék kettőssége között. Mert bár kevés szó esik erről manapság, a gyakorló pedagógusok tudják: egyik sem lehet meg a másik nélkül, a fejlődéshez elengedhetetlen az ismeretek bővülése és a fantázia fejlődése is.
Nagy átgondoltságra vall, hogy ezt a fejezetet már nem díszítik illusztrációk, az egyetlen, gyakran ismétlődő, a világ örök körforgását, ciklikusságát jelképező csigavonalat leszámítva. Így még több teret kap a fantázia, és még nagyobb a hangsúly a látható és a láthatatlan kettősségén.
A legutolsó, tizenkettedik fejezet címe így szól: Mesék a világról… tollából. A szerző megjegyzésben bátorítja az olvasót, hogy írja saját nevét az üres helyre, és kezdjen hozzá a saját meséjéhez. Nem hiszem, hogy lenne ennél egyszerűbb és hatékonyabb módja annak, hogy elősegítsük a könyv és az olvasó kapcsolódását: a saját történet olyan érzelmi kötődést alakít ki a könyvtárggyal, amely megtámogatja az olvasóvá nevelési törekvéseket, túl azon, hogy fejleszti a képzelőerőt és az íráskészséget. Mint a fentiekből látható, Bajzáth Mária Erdők-mezők népmeséi című kötete kivételesen sokrétű, komplex kiadvány.
David Dolensky kötete egészen más típusú
Egy, a szerző által írt és illusztrált képeskönyv, lényegesen rövidebb terjedelemben, mint a Bajzáth Mária-féle népmesegyűjtemény. A kötet jó példája annak, hogy nemcsak egy szövegközpontú kiadvány lehet tartalmas és informatív, ellenkezőleg: sok esetben egyetlen kép mögött több és mélyebb információ rejlik, mint a leírt szövegben.
Az Erdőjáró Rúfusz szintén olyan könyv, amelyet minden alsó tagozatosnak érdemes megismernie, akár tanórai keretek között is. (ITT is írtunk róla korábban)
A történet bevezet a természetjárás titkaiba, így hozza meg a kedvét az olvasónak a túrázáshoz. A főhős Rúfusz a nagyvárosban él, de folyton az erdőbe vágyik. Így aztán fel is kerekedik, és az olvasó nyomon követheti túráját az előkészületektől az erdőben éjszakázáson át a megérkezésig.
Ez a kötet is eltér a hagyományos tartalmi és formai szerkezettől
A fikció mellett itt is megjelenik az ismeretterjesztés, sok esetben a szövegbe ágyazva (például mi mindent kell becsomagolni egy erdei túrához, hogyan tisztíthatjuk meg a vizet, vagy miként táborozzunk le a vadonban), néha pedig külön kiemelésként, mint például az előzéken-utózékon található növény- és állatillusztrációk, ahol a megnevezés mellett egy-egy apró információt is találhatunk a képen látható élőlényről. Az itt látható növények és állatok közül jó pár felbukkan a belíveken is, lehetőséget adva, hogy a keresgéléssel, böngészéssel interaktivitást vigyünk a mesélés, olvasás folyamatába.
Magától értetődő természetességgel bukkannak fel olyan fontos témák is mint például a környezetvédelem
Didaxistól mentesen, hatásosan simulnak bele a történetbe. Ugyanilyen finoman hívja fel a figyelmet a szerző arra is, hogy egy-egy túrát gondosan kell előkészíteni. Például Rúfusz olyan kulacsot vesz, amiről már előzőleg olvasott néhány ajánlót, indulás előtt időjárás-jelentést néz, hogy tudja, mire számítson, és gondosan, lista alapján készíti össze a csomagját. Ellenpéldát is látunk: Rúfusznak az illusztráció alapján igencsak kapkodnia kell a lábát, ha nem akarja lekésni a vonatot – bizony nem lehet a túra napján reggel lustálkodni, és a bevásárlást sem szabad az utolsó pillanatra hagyni!
A képek humort is csempésznek a történetbe. Sajátos hangulatot kelt Rúfusz nyurga, mókás alakja vagy az unalmában a gépen pasziánszozó izmos bolti eladó.
A humor mellett a szöveg tipográfiája segít olvasásra invitálni a kezdőket is. Az amúgy is kevés szövegben váltakozva jelennek meg a hagyományos szedésű mondatok és a kézírást idéző,nagybetűkkel szedett szövegrészek is. Ez a változatosság megkönnyíti az olvasás folyamatát, így azoknak is sikerélményük lehet, akik még csak a nyomtatott nagybetűket ismerik. Az Erdőjáró Rúfusz című könyv kitűnő választás önálló olvasásra már egészen fiataloknak is, emellett kedvet csinál az erdő szépségeinek felfedezésére. Egy minőségi képeskönyv ilyen sokrétű, komplex fejlesztő hatást nyújthat.
Nemcsak a természet, az élővilág szeretetére csábító téma azonos, de a szöveg mindkét könyvben (bár eltérő módon és mértékben) interakcióra csábít, és egyaránt van bennük szépirodalmi és ismeretterjesztő szöveg. Mindkét könyv megfelel a XXI. századi ifjú olvasók olvasástechnikai igényeinek, érdeklődési körének, és a legmagasabb szinten elégíti ki a vizuális ingerek iránti vágyukat a remek illusztrációk segítségével. Felkeltik az érdeklődést a természetismeret iránt, valamint az olvasóvá nevelési programok alapkiadványának is megfelelnek. Nélkülözhetetlen, hiánypótló könyv mindkettő.
Csörgei Andrea
Bajzáth Mária (válogatás): Erdők-mezők népmeséi
Illusztráció: Ónya-Oláh Dóra
Lampion Könyvek, 2023
230 oldal
5290 Ft
*************************************************
David Dolensky: Erdőjáró Rúfusz
Fordította: Peťovská Flóra
Csirimojó Kiadó, 2023
44 oldal
4990 Ft