Játék és olvasóvá nevelés – A szövegértés interaktív formái
A Vadlazac-sorozat harmadik eseményén is igazán mindent beleadtak a közreműködők: az előadások után a tanulságos közös játék során a vállalkozó szellemű résztvevők óriási kihívásokkal küzdöttek meg, még különböző meseszereplők bőrébe is belebújtak. A workshopon Bányai Sándor élménypedagógus és Körömi Gábor drámapedagógus avatta be az elmélet és a gyakorlat részleteibe a jelenlévőket.
Tapasztalati tanulás
Harmath Artemisz bevezetője és programismertetése után Bányai Sándor, a Kalandok és Álmok Szakmai Műhely vezetője tartotta meg előadását Élménypedagógiai kalandok – szövegfeldolgozás és szociális kompetenciafejlesztés címmel.
Bányai Sándor először is „képbe helyezte” a közönséget az élménypedagógia terén, ellentétbe állítva azt a közoktatásban kiemelt szerepet játszó formális tanulással, ahol a tudását átadó pedagógus személye a meghatározó.
Az élménypedagógia ezzel szemben a tapasztalati tanulást előtérbe helyezve főleg arra törekszik, hogy olyan kereteket teremtsen, amelyek közt a gyerek tanulhat.
Az élménypedagógia elsősorban a szociális kompetenciákat fejleszti, amelyekkel a gyerek alkalmasabbá válik az együttműködésre, arra, hogy kezdeményezzen, vállaljon felelősséget a saját tanulásáért, olyan folyamatokban vegyen részt, amelyek nélkülözhetetlenek a tanítási, tanulási folyamatban, és még inkább nélkülözhetetlenek, ha kilép az iskola keretei közül.
A gyerekek a tervezés, a végrehajtás és a feldolgozás hármas egységében járják be a tapasztalati tanulás körét, azzal a céllal, hogy maguk tervezzenek, úgy, hogy a facilitátor beavatkozása minimális legyen. A közös végrehajtást feldolgozás követi, ami segít elmélyíteni, leszűrni a tapasztalatokat, hogy azok olyan élménnyé és tudássá váljanak, amelyek az adott szituáción kívül is hasznosíthatók. Az élménypedagógia a feldolgozás segítségével fejleszt, nem hordoz közvetlenül tananyagot, de más és több, mint a játék.
Komfortzónából a tanulási zónába
Az élménypedagógia alapvetése, hogy a résztvevőket mozdítsa ki a komfortzónából, és juttassa el őket a tanulási zónába, ahol intenzívebb a részvétel, gyorsabb a reakció, magasabb a koncentráltság, és nagyobb fizikai igénybevétel vár a résztvevőkre, persze anélkül, hogy a pánikzónába jutnának. Az élménypedagógiát fizikai aktivitás kíséri (ami a mai oktatásban jelenlévő passzív befogadóhelyzet ellentéte), csoportban zajlik, és fontos, hogy nincsenek benne előre leosztott szerepek.
Kihívás és kockázat
Bányai Sándor elmondta, hogy az élménypedagógia kifejezetten a kihívás irányba akarja mozdítani az egyént és a csoportot. Fontos, hogy minél magasabb célokat tűzzön ki a csoport. Ez a helyzet konfliktusforrásként működhet, ami fontos megtanulandó élethelyzet a gyerekeknek, és a facilitátornak kezelnie kell tudni ezeket a szituációkat.
Kockázat nélkül nincs tanulás, mulatság és játék. Ahhoz, hogy valódi élmények érjék a gyerekeket, szükség van arra, hogy kockázatot vállaljanak, kihívást keressenek, és megtanulják, hogy maguk is felelősek a tudásukért.
Játék a szövegekkel
A szünetről visszatérő résztvevőket Bányai Sándor azonnal a mély vízbe dobta: kilenc borítékot rejtett el a terem különböző tereptárgyai között, amelyeket először is meg kellett keresni. Majd kiderült, hogy a borítékok egy kortárs vers részleteit rejtik, de természetesen a szöveghez játékos feladatok útján lehetett csak eljutni. Volt, akinek a szavak betűit kellett kiraknia olyan tárgyakból, amelyeknek az első betűje megegyezett a keresett betűvel, volt, akiknek kis műanyag alkatrészekből kellett kirakniuk a szavakat, másoknak szétvagdosott színes papírokra nyomtatott szöveget kellett összeilleszteniük.
Aztán lehetett még horgászni a betűket, kódfejtést alkalmazni, egy fura szerkezetet ketten közösen mozgatva leírni egy mondatot, vagy tárgyakból megalkotni és azokkal eljátszani azt. Ezután olyasvalakivel kellett elolvastatni a szöveget, aki nem tudta, hogyan készült. A játék nemcsak remekül elszórakoztatta a társaságot, de közös élményként élték meg, hogy a siker érdekében szükség volt az együttműködésre, egymás segítségére is.
Játék egy fiktív világban
Körömi Gábor drámapedagógus Mesetarisznya – szövegfeldolgozás dramatikus elemekkel címmel hozott előadást és gyakorlatot, és rögtön az elején leszögezte, hogy az iskolai vagy pedagógiai célú alkalmazott drámajátékban – mint minden fejlesztő tevékenységben – bár nagy szerepet kap az élményszerzés, az alapvető cél az, hogy valamilyen tananyagot vagy ismeretanyagot dolgozzanak fel. A drámapedagógia játékos, csoportos tevékenység, a résztvevők egy képzeletbeli világot építenek fel, amelybe szereplőként vonódnak be, majd ebben a fiktív világban valós problémákkal találkoznak, és valós tudásra és tapasztalatra tesznek szert.
Magyarországi kezdetek
A drámapedagógiát Magyarországon Gabnai Katalin vezette be a pedagógus köztudatba, Drámajátékok című könyve a ’80-as években jelent meg. (A könyv kibővített változatát Drámajátékok – Bevezetés a drámapedagógiába címmel a Helikon Kiadó adta ki 2011-ben.)
A ’90-es években az angol gyakorlatból emelték át a játékok továbbfejlesztett változatát, a tanítási drámát, amikor az iskolai környezetben a tanár meghatározott célból különböző feladatokat ad a gyerekeknek, amibe belefér a színházi elemek és a gyakorlattípusú játékok használata is.
A foglalkozások során javítható a gyerekek érzékelése, koncentrációja, empátiája és a társas kapcsolataik is.
Körömi Gábor elmondta: egy 2012–13-as kutatás során megállapították, hogy a drámapedagógia segítségével fejleszteni lehet az anyanyelven és az idegen nyelven folytatott kommunikációt, a szociális és az állampolgári kompetenciákat, a kezdeményezőkészséget, valamint a kulturális tudatosságot és a kifejezőkészséget is.
Ezután kicsit hátraléptünk az időben: Comenius 1654-es Schola ludus című könyvéből hangzott el idézet, aki szerint a játékban gyönyörűséget okoz a mozgás, az önkéntesség, a társaság, a versengés, a rend, a tanulás módja és a pihenés, vagyis csupa olyan tevékenység, ami most hiányzik a szigorú és száraz ismereteket átadó iskolai oktatásból.
Hiányzik az érzékelés fejlesztése, a problémák körbejárása, a feszültségoldás, az együttműködés és a kooperáció fejlesztése is. Körömi Gábor szerint érdemes lenne ezeket a drámapedagógia segítségével visszacsempészni a hétköznapi nevelésbe, de kifejezetten fontos volna, hogy ne csak a gyerekek fogadják el a módszert, hanem a pedagógusok is.
A tanítási dráma
Ezután a drámapedagógia tevékenységi formáira tért ki az előadás, ezen belül pedig a tanítási dráma kapott hangsúlyt, amelyben gyakorlatok, szabályjátékok, helyzetgyakorlatok, dramatikus játék és színház is helyet kaphat. A tanítási dráma olyan komplex tanítási forma, melynek során a tanár a szerepbe lépésével nyújt mintát. A repertoárban vannak zenei gyakorlatok, szoborjátékok, színházi előadás és színházi jelenetek létrehozása, különböző szertartások, rítusok, szerepgyakorlatok, mozgás, és ide tartoznak a vizuális játékok is.
Kovászosok és Penészesek
A gyakorlati részben Körömi Gábor a mesetarisznyájából egy egérkirályt hozott, aki nem akarta a lányát egy közönséges egérfiúhoz adni, sokkal hatalmasabb vőt gondolt ki magának. A dramatizált mesében aztán az egérkirály a lányával meglátogatta a hatalmasokat, hátha elveszik az egérlányt. A szereplőket a csoport tagjai játszották el. Természetesen kiderült, hogy az egérnél nincs hatalmasabb, ugyanis mindent megrág, vagyis potenciális vőlegénynek megmaradt az egérfiú. Az esküvőre készülve pedig két csoportra oszlott a társaság, a kenyérsütők (Kovászosok) és a sajtkészítők (Penészesek) táborára, akik ajándékkal kedveskedtek a nagy alkalomra. Ám a feszültség tapintható volt, mert a sajtkészítők ősidők óta lenézik a kenyérsütőket! Ennél a pontnál félbeszakadt a játék, és a résztvevők arról beszélgettek, hogy egy óvodás vagy kisiskolás csoportban hogyan lehet a drámajáték során az ellentéteket feloldani, a feszültségeket kezelni.
A workshop megint remek hangulatban zajlott: annyi élmény, játék, dráma és tapasztalat került elő a borítékokból és a tarisznyából, hogy a résztvevőknek minden bizonnyal volt mit feldolgozniuk a hétvégén.
Szokács Eszter
Fotók: Bach Máté/IGYIC
ITT és ITT olvashatod el az előző workshopokról készült beszámolókat
Irodalom
Az IGYIC könyvajánlója drámafoglalkozásokhoz
Szabó Borbála – Varró Dániel: Líra és Epika, Pagony, 2017.
Varró Dániel: A szomjas troll, Pagony, 2019.
Harcos Bálint: A boszorkánycica, Pagony, 2018.
Élménypedagógia
Drámapedagógia
Gabnai Katalin: Drámajátékok – Bevezetés a drámapedagógiába, Helikon Kiadó, 2011