Issa Watanabe 1980-ban született Peruban, egy illusztrátor és egy költő gyermekeként, s maga is irodalmat és képzőművészetet tanult. Számos illusztrált könyve jelent meg, legismertebb talán a Migránsok, amely nemzetközi elismerésben is részesült.
A Migránsokat 17 nyelvre fordították le, és számos díjat kapott az első kiadás óta, például a White Ravens-díjat 2020-ban, a francia Prix Sorcières-elismerést 2021-ben, a legjobb illusztrált kötetnek járó Llibreter-díjat 2020-ban a katalán Gremi de Llibreterstől; a Banco de Libro de Venzuela-díjat a legjobb vizuális narratíváért 2020-ban, s ugyanebben az évben a Kirkus Reviews is az egyik legjobban illusztrált kötetének választotta. Ugyanekkor a pekingi BIBF Ananas Nemzetközi Illusztrációs Kiállítás nagydíját is megkapta a „The Long Journey” című sorozat rajzaiért. Magát a sorozatot 2018-ban a Bolognai Nemzetközi Gyermek- és Ifjúsági Könyvvásáron mutatták be, majd a firenzei Pitti Bambino kiállítás anyagában is szerepelt.
Watanabe illusztrált könyvei között szerepel Micaela Chirif Más te vale Mastodonte című műve (2014); Luigi Valdizán Las increíbles aventuras de Juanito y su bicicleta amarilla (Juanitónak és az ő sárga biciklijének hihetetlen kalandjai, 2014) és Carlos Yushimito La lavandera (2013) című kiadványa.
Alkotásai Spanyolországban, Olaszországban, Japánban, Koreában, Kínában, az Amerikai Egyesült Államokban, Franciaországban, Mexikóban, Brazilíában, Ecuadorban, Kolumbiában, Chilében és Peruban is szerepeltek kiállításokon.
A Migránsok hozott valami újat, valami nagyon univerzálisat amikor megjelent. A szíriai menekültek sorsa Issa Watanabét közvetlenül is érintette, mint egy interjúból kiderült.
Az addig, gyerekkönyvekben nem szokványos fekete háttér többé nem tabu: nála szimbolikus jelentést kap. A sötét színpaletta, valamint az egyes állatok karakterének részletgazdagsága és élénksége árnyaltan érzékelteti a kényszervándorlás nehézségeit. Művészi igényessége és érzékenysége révén fontos történetté nőtte ki magát ez a kiváló silent book. Erőteljes alkotás a bátorságról, veszteségről és reményről, az új földre vándorlás mikéntjéről.
Idén Issa Watanabe Kintsugi című alkotása kapta a BolognaRagazzi Awards fikció kategóriájának nagydíját. Minden díjazott könyvvel kapcsolatosan feltehetjük a kérdést: vajon mi indokolja az elismerést? Van-e objektív alapja egy ilyen döntésnek?
A kincugi (japánul: 金継ぎ, arannyal történő összeillesztés) vagy más néven kincukoroi ( 金繕い, aranyjavítás) a törött kerámia javításának japán művészete: a repedések porított arany-, ezüst-, platinakeverékkel és urushi lakkal való javítása, a maki-e technikához hasonló módszer.
A módszer japán eredetű, de más kultúrákban is művelik, például Kínában, Vietnámban és Koreában.
A javítást a tárgy történetének részeként kezelik, így kiemelve a törött tárgyat az eldobandó, hasznavehetetlen dolgok köréből.
A technika eredete bizonytalan, de egy legenda alapján egy XV. századi japán uralkodó nevéhez fűződik, Ashikaga Yoshimasa sógunéhoz. Kedvenc halványzöld kínai porcelán csészéje törött el, amelyet visszaküldött a kínai keramikusokhoz megjavítani. Az akkori eljárás szerint a csészét fémkapcsokkal rögzítették, de a sógun elégedetlen volt az eredménnyel. Egy japán fazekasmesterhez fordult, aki elhatározta, hogy a törött csészéből műremeket készít. A Japánban őshonos lakkszömörce gyantáját használta a ragasztáshoz, majd az illesztéseket aranyporral festette meg. Az eljárás legnehezebb része a ragasztás, mert a megszilárdult anyag többé nem oldható, a darabok nem szedhetők szét, és időigényes a száradás. Az arany nem csupán esztétikum, az értéke miatt is fontos, praktikuma pedig, hogy élelmiszerbiztos marad az eljárás után.
A kintsugi abban az időszakban terjedt el, mikor Japánban a művészet virágzó korszakát élte a zen buddhizmus elterjedése következtében. Divatosak lett a sado teaceremóniák, a kado virágművészet, az ikebana, a no színház, valamint a kínai tintafestés is. A technika hamarosan hatalmas üzletté nőtte ki magát.
A legértékesebb dolgok leesnek és összetörnek, de javíthatóak. A madár elszökik a kalitkából, egy csésze eltörik – külső és belső utazás indul, át a sötétségen, melynek során új utakra, új tartalomra találhatunk.
Watanabe egyedi stilisztikai megközelítése a gyengédség és a mélység. Végigvezet a veszteség útján, annak különböző szakaszain, a kilátástalanságtól az újjászületésig. A létrehozott terek és elemei költői közeget teremtenek a veszteség elfogadásához, valamint a javítás, a javulás lehetőségének.
Sötét tónusai a tenger mélyére sodornak, arról tanúskodva, hogy bármilyen szerencsétlenséget képesek vagyunk leküzdeni.
A könyv minden eleme csak hivatkozás, mi, nézők öltöztetjük fel a saját jelentéseinkkel. A megterített asztal, a nyúl, a sok eszköz az asztalon, a szék, a fák – minden átalakul. A törés vagy sérülés javítása megnemesíti a keletkezett tárgyat, helyzetet. Így születik egy új, egyedi tárgy, melynek ragasztásai egy történetet mesélnek el.
Watanabe alkotása méltóképp tiszteleg a választott téma és műfaj előtt, a lét viszontagságait grafikai jelképiséggel feldolgozva. Ami veszteségnek tűnt, az végül visszaadja a világ szépségét; a megújulás lehetőségét, a rezilienciát.
A belső hátlapon Emily Dickinson sorai zárják a könyvet a rekonstruált élet új értékének ünnepléseként, saját sebeink, súrlódásaink, töréseink elfogadásáról.
Amennyiben a zsűri döntésének objektivitását keresnénk, az alkotás jelenbeli létjogosultsága az. Zavaros időkben a reziliencia a legfőbb emberi tulajdonság.
Orosz Annabella
Issa Watanabe: Kintsugi
Libros del Zorro Rojo, 2023
A bolognai fesztiválról több cikkel is jelentkeztünk: ITT és ITT soroltuk a díjazottakat, ITT Orosz Annabella beszámolója olvasható, de részletes ajánlókat is írtunk az eseményre a Petőfi Kulturális Ügynökség Közép-európai Irodalmi Igazgatóságának gondozásában megjelent Hungarian ChildLit kiadványban található magyar kötetekről.