Emlékszik még, melyik Petőfi-vers hagyott először önben maradandó élményt, és miért?
Nagyon régen történt, nem tudom, hogy az első élmény mi volt, de meglehetősen fiatalon a Felhők-ciklus darabjait szerettem nagyon. Úgy éreztem, éppen ilyen gondolatok aggasztanak engem is. Tetszett, hogy rövidek, találóan és fájdalmasan szépek ezek a kis gnómák.
Az ön gyerekkorában hogyan zajlott a Petőfi-oktatás?
Ez is régi élmény, a gyerekkori tanításokra nem emlékszem, csak a gimnáziumi évekre:
eléggé komplex Petőfi-képet kaptam a magyartanáromtól.
Nem csupán a Kádár-korban szokásos forradalmi hevületű poétáról mesélt.
Petőfi nemzeti nagyságként szinte elérhetetlen magasságból néz le ránk. Egy-egy irodalomórán mekkora kihívást jelent „lehozni a földre” a lánglelkű költőt?
Éppen ellenkezően gondolom:
Babits például elérhetetlen magasságból néz le ránk, de Petőfi korántsem. Annyira sokféle, szinte évente változó, formabontó és lázadó az attitűdje és a poétikája, másrészt pedig érthetőek a sorai, hogy nagyon is közel tud kerülni a fiatalokhoz.
Inkább az a kihívás, hogy ezt mi módon lehet a rendelkezésre álló rövid időben megmutatni.
Hogyan érdemes, és hogyan nem érdemes Petőfit tanítani?
Mint minden mást: nem érdemes kinyilatkoztatva, előadva tanítani, hanem a szövegekkel közelről ismerkedve,
a témáinak, a problémáinak a mai arcát megmutatva érdemes és kell a versekkel foglalkozni.
És sok kreatív feladatot lehet kitalálni a műveihez.
A diákok képesek-e azonosulni a Petőfi által megtestesített figurával? Hogyan lehet megszerettetni egy kétszáz évvel ezelőtt született költőt?
A Petőfi által megtestesített figurákról lehet inkább szó. Annyi arca van, hogy mindenki találhat neki tetszőt. Mindegy az, mikor született egy költő és egy műalkotás.
Az emberi problémák örök érvényűek, a zsenialitás pedig átüt mindenen.
És őt még csak le sem kell fordítani mai magyarra, mint például a Bánk bánt.
Petőfi melyik énje áll a legközelebb önhöz? A melankolikus, mint a Felhők-ciklus szerzője; a humoros-játékos-csipkelődő; a szabadságharcos-királyakasztó forradalmár; a madaras-virágos-szerelmes, avagy a Szörnyű idő hazasirató költője?
Mindegyik. Az én életkorom és lelkiállapotom, valamint az országom mindenkori helyzete is meghatározza, hogy éppen melyik hang, melyik korszak versei állnak közelebb vagy távolabb. Mostanában újra előtérbe került a politikai költészete a számomra: a Dicsőséges nagyurak és a Farkasok dala.
+1
Van-e kedvenc Petőfi-verse?
Örök kedvencem A helység kalapácsa című komikus eposz, akárhányszor el tudom olvasni, és mindig szórakoztatónak találom. Az egyik legmegrendítőbb lírai verse pedig a Világosságot!
Petőfi nagy kedvenc úgy általában.
A Petőfi-körös további válaszolok ITT olvashatók