Színház is meg nem is
Az elmúlt másfél évtizedben a hazai gyermekkori nevelés és művelődés egyik legizgalmasabb vizuális művészeti irányzata a japán kamishibai, magyarul papírszínház (újra-)felfedezése volt, melyben vitathatatlanul nagy szerepet játszott a Csimota Kiadó papírszínház-sorozata.
A papírszínház azért izgalmas oktatási-nevelési eszköz, mert egyszerre vizuális, audiális és kinetikus: jól ötvözi a színházat az irodalommal és a képzőművészettel. Ezt a sokoldalú műfajt járta körül előadói, befogadói, elméleti és pedagógiai oldalról az Apor Vilmos Katolikus Főiskola (AVKF) I. papírszínházi szakmai napja 2021. május 14-én.
A szakmai nap főszervezője Székely Andrea, a Főiskola művésztanára és a drámapedagógia szak vezetője volt
Az esemény jól illeszkedett az AVKF pedagógiai szemléletéhez, amelyben kiemelten fontos szerephez jut a művészettel való nevelés. Sajnálatos korjelenség, hogy a programot online kellett megtartani. A délelőtti előadásokat felvételről tekinthették meg az érdeklődők, s ezt követte kora délután egy élőben megtartott szakmai kerekasztal-beszélgetés. A programot az Aranyszamár Színház Szamarabb a szamárnál című, három meséből álló előadásának premierje zárta.
A szakmai napot dr. Gloviczki Zoltán, a Főiskola rektora nyitotta meg
Ezt követte Hodossy Viviennek, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola hallgatójának vásári képmutogató játéka Gulyás Miska és Káposzta Sára szomorú históriája címmel a Főiskola kertjében. Vivien régies nyelvezettel, vásári harsánysággal, kalapban, kismellényben, pálcával a kezében mesélte el és mutogatta végig egy fára kötözött képtablón Káposzta Sára, Gulyás Miska és Csigos Pali szerelmiháromszög-történetét. A tablón az eredeti vásári képek reprodukciói jelentek meg kicsinyített formában.
Ezt követte Székely Andrea bevezetője, aki beszélt az első magyarországi papírszínházi szakmai nap megszületésének okáról, céljairól, a papírszínház történeti hátteréről és szerepéről a pedagógiai munkában.
A papírszínház európai és hazai történetét vázolta fel Fekete Anetta színháztörténész, a kecskeméti Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely muzeológusa
Előadásából megtudhattuk, hogy a papírszínház kedvelt családi szórakozási formává vált Európában az 1800-as évek második felétől. Főként papírból készült, de igényesebb változatai faparavánnal, bársonyfüggönnyel, sőt zenedobozzal és dramatizált meseszöveggel együtt kerültek forgalomba. A figurákat többnyire pálcával oldalról vagy fölülről, illetve sínen lehetett mozgatni a színpad alól, de fennmaradt olyan papírszínház is, melynek szereplőit fatalpra erősítették, sőt a kínai árnyszínház mintájára is készült papírszínház sziluettalakokkal.
Ezekről a fennmaradt papírszínházakról az érdeklődők megtekinthetik a székesfehérvári és a kecskeméti játékmúzeumok állandó kiállításait.
A történeti előadást követően Bartha Kata bábművész készülődő bemutatójuk, A rút kiskacsa (tervező: Orosz Klaudia, rendező: Szívós Károly) előkészületeiről beszélt. Szereplő- és díszlettervekkel, valamint a már elkészült bábokkal és díszletekkel szemléltette, hogyan jutottak el az elképzeléstől a megvalósításig. A fából készült dobozszínházban állandó és cserélhető papírdíszletek közt elevenedik majd meg a jól ismert történet. Fontos a tartós szerkezet, mivel utazószínházként fogják bemutatni az előadást. Ezért a papírfigurákat keménypapírra nyomtatták, és két oldalról kartonra ragasztották, hogy jobbra is meg balra is tudjon haladni a pálcán mozgatott báb. A szépen festett papírdíszleteket falapra kasírozták, így ezeket a színpadba rejtett síneken lehet ki-be tologatni.
A Csimota által kiadott papírszínházakat Csányi Dóra főszerkesztő mutatta be
Az ötletet Franciaországból hozta magával. 2008-ban megkereste egy gyógypedagógus, aki figyelemzavaros gyerekek számára keresett új módszertani segédeszközöket. Erre jött megoldásként a kamishibai ötlete. A kiadó 2009 óta ad ki különféle mesecsomagokat, melyek ma már széles gyermek- és ifjúsági közönséghez szólnak. A kiadó honlapján módszertani segédanyagokat is találnak az érdeklődők.
Csányi Dóra kiemelte: a papírszínház legalapvetőbb sajátsága a képeskönyvből való olvasással szemben, hogy a mesélő szemben helyezkedik el a közönséggel. Így láthatja a reakciójukat, alkalmazkodhat a közönség hangulatához, és akár el is térhet a szövegtől. A másik fontos eleme a papírszínháznak, hogy a képekkel képes irányítani a közönség figyelmét, és ezáltal javul a gyerekek koncentrációs készsége.
Az előadás alatt a Csimota Kiadó egyik kollégája megelevenítette A rút kiskacsa történetét. Érdekes volt látni ugyanannak a mesének a különféle megvalósulásait Bartha Kata dobozszínházában és a Csimota papírszínházában.
Ezt az előadást három olyan produkció követte, melyet a Csimota Kiadó papírszínház meséiből készítettek. Csupics Nikolett pedagógus az Egy pöttyös nap című mesét adta elő bölcsődés korú gyerekeknek. Mint mondta, fontos, hogy a gyerekek szókincséhez igazítsuk a történetet. A másik lényeges szempont a közönség bevonása: Nikolett mese közben időnként megállt, rákérdezett néhány szereplő nevére, magyarázta a képen látható szituációt. Mondókával, mozgással, énekléssel tarkította a mesemondást. A végén az egyik kisgyerek felkiáltott: „Még egyszer!” – ennél több dicséretet pedagógus nem is kívánhat.
Revuczky Nóra, a Délibáb Színház bábművésze A só című népmesét adta elő
Bevezetésként citerán játszott, illetve furulyán előadott népdalok tarkították a meséjét, melyek hol a hangulatfestést, hol az átvezetést szolgálták. Az általa használt mesecsomag egyik lapja csupa kék volt, egyetlen kivágott, kör alakú lyukkal a közepén. Ezen keresztül jelentek meg fokozatosan a következő lap képei. A kör játékosan irányította a figyelmet, egyben meg is jelenítette a királyfi nézőpontját, aki fokozatosan tudta csak előcsalogatni a fa odvából a bujdosó királylányt. Igényes, szépen megjelenített történetet láthattunk, kedves előadói stílusban.
Farkas Márta, a Karancssági I. István Általános Iskola tanítója, az AVKF hallgatója A három kismalac (illusztráció: Pap Kata) című mesén keresztül mutatta be, miként készíti elő dramatikus játékokkal a gyerekeket a történet befogadására. A mesét a „Csigabiga, csigabiga gyere ki…” kezdetű mondókához kapcsolta, amelyet ritmikus tapssal, dobbantásokkal kísérve mondtak el közösen. A mesemondást követően az élményt kooperatív rajzolással dolgoztatta fel. A gyerekek csoportokban egy közös papírlapra rajzolhattak bármit a történettel kapcsolatban, de előtte meg kellett egyezniük a témáról. Emlékeztetőül a mese képei ott voltak a táblán. Ez az előadás nem a papírszínház előadásmódjára, hanem inkább annak sokszínű pedagógiai felhasználására mutatott rá.
Hasonló volt a fókusza Csörgei Andrea előadásának, aki a Budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium könyvtárosa és drámatanára
Részletesen kifejtette a papírszínház drámapedagógiai alkalmazásának lehetőségeit. Előadását a gyerekekkel végzett munkájáról készített videófelvételekkel színesítette. Hangsúlyozta a színészileg igényes előadásmód és a jó minőségű illusztrációk jelentőségét, melyek sajátos hangulati megjelenésük révén ugródeszkául szolgálhatnak a dramatikus megjelenítéshez. Így tehát a papírszínház tulajdonképpen felfogható alkalmazott drámának is.
Számos példát hozott a mesét előkészítő és lezáró interaktív, dramatikus és az érzékszerveket finomító játékokra. Ezek közül most a második osztályosokkal végzett munkáját emeljük ki. Tasi Katalin Vízcsepp című meséjét (Csimota-csomag) a fenntarthatósági témahét keretében dolgozták fel.
Az előkészítésben a gyerekeknek fel kellett ismerniük különféle vízhangokat. A mese a víz körforgását mutatta be. A képek a mesét követően felkerültek kör alakban a táblára is. Közösen elkészítették az eső „hangeffektjét”, amelyhez minden gyerek hozzáadott egy jellegzetes esőhangot. Az alkotást Andrea felvette, majd visszajátszotta a gyerekeknek. Előadása meggyőzően bizonyította, milyen szoros a kapcsolat a papírszínház és a drámapedagógia között.
Az AVKF hallgatói közül többen is megmutathatták a főiskolai képzés során készített papírszínházaikat
Féjáné Demeter Dorina A gomba alatt című Szutyejev-mesét adta elő saját készítésű papírkeretben, ragasztott papírformákból alkotott, illetve festett figurákkal, háttérrel. Az újabb állatok hurkapálcán, oldalról mozgatva érkeztek meg, majd a következő képen már felragasztva szerepeltek. Benyó Réka fekete fotókartonokból összefűzött igényes mesekönyvet készített Hazudós meséjéhez. Fekete lapjain jól érvényesültek az újságpapírból kivágott, színesre festett, formára vágott figurák. A meseszereplők hol sínben tudtak mozogni, hol lehajtható papírfül alól bújtak elő. Bár megjelenésében ez a mesekönyv közelebb állt a babák számára készített „foglalkoztató mesekönyv” műfajához (ahol minden oldalon lehet valamit húzni, tolni, fület felemelni és a többi), érdekes volt látni, ahogy a mozgatható elemek által élővé vált a történetmesélés. Rákóczi Barbara rajzlapokra festett jelenetein A csillagszemű juhász meséje elevenedett meg. Itt a történetmesélés fő érdekessége az volt, hogy a királyt és a juhászt egy akasztós papírfüllel ellátott korona és egy lúdtollas kalap jelképezte. Ezeket a mesélő fel tudta akasztani az aktuális kép tetejére aszerint, hogy mikor ki és hol beszélt. A végén természetesen a juhász fejére került a korona, kitakarva a festett lúdtollas kalapot.
A szakmai nap folytatásában gyerekek mutatták be saját papírszínházaikat
Surányi Lili középső csoportos óvodás A nyúl és a paci eltűnt töke című saját meséjét mutatta be. Előadásának báját az adta, hogy a nővére által az AVKF-en készített papírszínház lapjait használta fel egy saját mese megalkotására. Kopányi Alíz, az Arany János Gimnázium 9. osztályos tanulója A narancssárga macska címmel készítette el színes négyzetlapokkal díszített, szárnyas ajtóval záródó papírszínházát, melyet zenei aláfestéssel adott elő.
Öt produkcióval bemutatkoztak Fábián Noémi képzőművész tanítványai is a Budai Rajziskolából. A gyerekek a tanárnő irányításával készítették el a képeket, de a mesék előadását a karantén miatt ki-ki otthon vette fel. Rácz Sári óvodás két saját mesét adott elő a Muminok és az irodai dolgozók mindennapjairól. A meséknek nem volt kifejezett szerkezete, viszont a rajzokon átjött Sári fantáziájának gazdagsága és gyermeki gondolkodásmódjának sajátságai. Albert Lilla művészileg igényes akvarellképekkel mesélte el a Folti és a farm című mesét. Diószeghy Pál kartondobozból készített, barnára festett, függönyös dobozszínházban mutatta be A szegény ember és a kutyácska című népmesét, melyet az akvarellillusztrációk mellett kiegészítő képek és apró kellékek tettek még élvezetesebbé. Hauer Hanna a Dr. Medvegyev rendel: hétfőtől szombatig című mesét adta elő zenei aláfestéssel. A kartondobozból kialakított keretbe került a díszletül szolgáló háttérgrafika (egy orvosi rendelő), melynek előterében egy sínbe illesztette a mesélő a megfestett és körbevágott szereplőket. Pőcze Noémi története, A háromlábú kiscica egy bájos, formára vágott, rózsaszín oldalfüggönyökkel díszített proszcéniumszerű papírkeretben elevenedett meg lágy vonalvezetésű, pasztellszínekkel készült illusztrációkon.
A sokszínű programot ebéd után szakmai kerekasztal-beszélgetés zárta
A szakmai nap előadóit Székely Andrea kérdezte. A közönséggel való kapcsolatteremtésről Csányi Dóra elmondta, hogy bár a műfaj intimitást igényel, egyszer mégis 200 gyereknek játszottak, óriási sikerrel.
Olyan visszajelzést is kapott egy édesanyától, hogy autista örökmozgó kisfia tátott szájjal hallgatta a papírszínházat, és utána mesélt is róla – megváltozott tőle az életük.
Csörgei Andrea tapasztalata szerint a gyerekeket borzasztóan izgatja a papírszínház technikája – a keret, a képek mozgathatósága, az előadásmód. Mindezek cselekvésre késztetik őket.
Fábián Noémi arról beszélt, hogy a történet előreviszi az alkotást: erősebb motivációt jelent, mintha pusztán egy témáról kellene képet készíteni. A két művészi forma összekapcsolása nagy élmény a gyerekeknek. Csányi Dóra ehhez kapcsolódva kifejtette, hogy a Csimota Kiadónál ugyanilyen kölcsönhatásban születnek meg az illusztrációk: a történet inspirálja a képeket, amelyek aztán visszahatnak a szöveg megformálására.
Revuczky Nóra arra emlékezett vissza, hogy eleinte szó szerint akarta „előadni” a mesét, de aztán észrevette, hogy nehéz megtalálnia a gyerekekkel a szemkontaktust, annyira beszippantják őket a képek. Azóta jobban figyel az egyensúlyra a mesélés és a képek között. Narrátorként kinéz a gyerekekre, de szereplőként a paraván mögé húzódik, hogy a képekre tudjanak koncentrálni.
Az előadók beszélgetését követően dr. Zóka Katalin főiskolai tanár, az AVKF tanulmányi rektorhelyettese, az óvodapedagógia szak vezetője foglalta össze a papírszínházi módszer pedagógiai jelentőségét a szakmai nap tapasztalatai alapján. Kiemelte, hogy a papírszínház az egész személyiséget megmozgató tevékenység, amely befogadói aktivitást követel a részvételben és az interpretációban is. A gyermek teljes átéléssel vesz részt benne, s mindez fokozza a csoportkohéziót, a belső képteremtés képességét.
A papírszínház vizuális-auditív megjelenítése egyszerre verbális és kognitív élmény, amely nyitva hagyja a művet az értelmezésre, s ezért megnyilvánulhat a befogadó egyéni kreativitása is.
A szép illusztrációk esztétikai példát is adnak a gyermeknek a vizuális megjelenítésre. Összességében tehát a papírszínház összekapcsolható a nevelés szinte bármely területével, az énektől kezdve az anyanyelven és a vizuális kultúrán át a mozgásig. Ezzel a módszerrel bármilyen téma feldolgozható, akár súlyos társadalmi problémák is.
Több tanulsága és fontos hozadéka is volt az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán megrendezett I. papírszínházi szakmai napnak. Egyrészt kiderült, mennyi kreativitás rejlik ebben a műfajban a történetmesélésen túl is: a pedagógiai alkalmazástól a művészeti nevelésen át a gyermeki kreativitás fejlesztéséig. Másfelől az is nyilvánvalóvá vált, miszerint annyi gazdagság van ebben a több művészeti ágazatot ötvöző műfajban, hogy – a szervezők szándéka szerint – érdemes lesz évről évre megrendezni a papírszínházi szakmai napot. Így egyre több oldalról csodálkozhatunk majd rá a papírszínház sokszínűségére, s mind többen megmutatkozhatnak meg ebben a műfajban – valamennyiünk örömére.
Palkóné dr. Tabi Katalin