Előző műhelynaplómban már beszámoltam arról, hogy az Ifjúsági és Gyerekirodalmi Centrum jóvoltából 2023. július 24-én bemutathattam Almából ki, körtébe be című gyerekkoncertemet a Művészetek Völgyében, a Petőfi Udvarban.
A szervezők kérésére két Petőfi-verset is belefoglaltam a műsorba
A Mi kék az ég! című már jó ideje része a repertoáromnak. Sajátos tavaszünneplő költemény, ugyanis miután az első szakaszban és a második szakasz első részében az évszak kellemes mivoltáról, szépségéről olvashatunk, a vers végén kiderül, hogy mindeközben a költő bent, a „szűk szobában” „kadenciákat,” azaz rímeket farag. A csattanó humorosságát erősíti, hogy a versben megjelenő költő sült bolondnak nevezi magát amiatt, hogy a kinti, tomboló tavasz helyett a benti versfaragást választja. Mélyebben belegondolva azonban van itt még egy csavar. Ha a költő bent ül a szobában, aligha érzékelheti mindazt, amit a tavaszról ír. Vajon csak elképzeli, milyen odakint? Vagy valójában kint írja a verset, közben élvezi a jó időt, és azt „hazudja”, hogy bent sínylődik a szobában? Esetleg nincs is szép, tavaszi idő, csak a költő képzeletében? Persze az is lehet, hogy a szűk szobának jókora az ablaka…
Bárhogy áll a helyzet, semmi sem vész el annak a képnek a szépségéből, amelyben „A hangos pacsirta fütyörész: / Dalával a napot kicsalta / A nap rá gyönyörködve néz”.
Eszembe jut Weöres Sándor Égi búzaszál című verse, amelyet az írásom első részében mutattam be. Ott a nap segít a lírai énnek (az énekesnek) dalra fakadni, itt pedig a pacsirta csalja ki a napot énekével. Verseken átívelő láncreakció: a pacsirta dalol »a nap előbújik« az énekes dalra fakad.
Rögtön becsatolnám ide a másik Petőfi-verset is, hiszen címe: A nap
Kifejezetten a kapolcsi koncertre zenésítettem meg. Egy metaforára épül, amely szerint a nap „tulajdonkép” egy nagy szappanbuborék, amelyet egy óriásfiú kifúj keleten, és amelyik szétpattan este nyugaton. Ez a mesei magyarázat számomra elsősorban a képzelőerőről szól. Játékosan folytatni lehetne a vers logikáját ilyenformán:
– A nap nem is szappanbuborék.
– Hanem mi a nap?
– A nap egy nagy, sárga a labda.
– A nap nem is nagy, sárga a labda.
– Hanem mi a nap?
– A nap egy esernyő felülről nézve.
Stb.
Ez az a gondolatmenet, amelyet végül a koncerten nem bontottam ki, noha terveztem. Azt viszont elmondtam, hogy Petőfi verse nyomán a vágyak, a kívánságok, a lehetőségek világában fogunk kalandozni. Többek között Kányádi Sándor Ha én zápor volnék című versével egyértelműen beváltottam ezt az ígéretet. Egy kislány szólal meg a műben, aki felsorolja, hogy mi szeretne lenni, és azt is elmondja, mivel járna, ha zápor, napfény, harmat, szellő volna. Az utolsó szakasz összefoglaló jellegű: „Kislány vagyok, s ezért / harmat, napfény, zápor / s a vidám szellő is / igaz, jó barátom.”
Szép gondolatnak tartom, ami a versből kirajzolódik: fogadjuk barátunkká azokat a pozitív dolgokat, amelyek szívesen lennénk, de nem lehetünk (mert fizikai képtelenség, mert már vagyunk valakik stb.).
Csík Mónika A fagyi című versében is egy gyerek szólal meg. Ez a vers végén válik egyértelművé: „Krémes az állam, ragacsos / a lábam, vadonatúj / kisnadrágom csupa maszat, / mégsem bánom, hogy is ne!”
A dal kínálta kihívás és élmény abban áll, hogy együtt „fagyizunk” a közönséggel, azaz a nézők sokszor ismétlik együtt azt: „a fagyi, a fagyi, a fagyi” stb., én pedig közben a versben szereplő fagyiféléket sorolom. Kihívás tartani a tempót: „fagyizni”, és közben figyelni az általam énekelt szöveg tartalmára is. És élmény, hogy mindezt együtt tapasztalhatjuk meg.
Az írás végén szeretnék köszönetet mondani az IGYIC-nek, a Petőfi Udvarnak a fellépési lehetőségért és Nyulász Péternek a szervezésért. Köszönöm a közönségnek a jelenlétet, a tapsot, a kedvességet. Bízom benne, hogy még találkozunk. 2023 októberére kezd kirajzolódni egy magyarországi turné, amelyről a hivatalos Facebook-oldalamon fogok hírt adni.
Bertóti Johanna
Ha az olvasó kíváncsi Bertóti Johanna dalaira, ITT találhat sokat, az Almából ki, körtébe be egyik dala pedig ITT érhető el.
A bemutatott versek feldolgozásai közül a következők érhetők el online:
Danyiil Harmsz: Negyvennégy pici pinty (fordította Rab Zsuzsa)
Petőfi Sándor: Mi kék az ég! (A videón 4:20-tól)
Fotók: Bertóti Johanna Facebook-oldala