Reflexiók egy gyerekkoncert megzenésített verseiről
Az Ifjúsági és Gyerekirodalmi Centrum jóvoltából 2023. július 24-én bemutathattam Almából ki, körtébe be című gyerekkoncertemet a Művészetek Völgyében, a Petőfi Udvarban. (A kötetről készült Meseterasz-adásunk ITT látható – a szerk.) Pontosabban a műsor egy rendhagyó változatát követhette végig a közönség, saját dalaim mellett ugyanis ezúttal más költők verseit is énekeltem. (Kis magyarázat: a koncert kiindulópontja az Almából ki, körtébe be című gyerekverskötetem – Koinónia Kiadó, Kolozsvár, 2020 – és a hozzá tartozó CD, amelyen a könyvben szereplő bizonyos versek megzenésített változata hallgatható meg. A műsor eredetileg csak az album dalait tartalmazta.)
Ebben a szövegben a koncert azon verseit mutatom be, amelyek más költők tollából születtek.
Közel húsz éven keresztül sok verset dolgoztam fel (bár jelenleg jobban érdekel a saját szövegű dalok írása)
Ha megtetszett egy költemény, nekiálltam megzenésíteni. Úgy éreztem, a felfedezett mű megszólított, és úgy merülhetek a mélyére, úgy ragadhatom meg a lényegét, ha eléneklem.
A szóban forgó koncerthez a számomra legkedvesebb versfeldolgozások közül válogattam.
Ha szűkebb rangsort kellene felállítanom a kedvenc költőim között, Weöres Sándor biztosan dobogós lenne. Középiskolás lehettem, mikor ajándékba kaptam egy igazi ékszerkönyvet, Weöres Sándor Magyar etűdök című, színes tintával, kézzel írt és illusztrált füzetének hasonmás kiadását. A költő az eredetit feleségének, Károlyi Amynak szánta ajándékként. Rendkívül inspirálónak tartom ezt a kiadványt, amelynek darabjait már rég ismertem, de a tálalás: a szemnek kellemes, egyenletes kézírás és a naiv, kedves rajzok még közelebb hozták hozzám Weöres művészetét, személyét.
Amikor ezt a könyvet forgatom, olyan érzés, mintha egyenesen a költőtől kaptam volna ajándékba.
Nem csoda hát, hogy a Magyar etűdök számos darabját megzenésítettem, vagy legalábbis kísérleteztem azzal, hogy dallá formáljam őket. Az Égi búzaszál és a Világvégi kopár fa című versek kaptak helyet a műsorban.
Az Égi búzaszál a füzet első darabja, magam is sokszor ezzel a verssel indítom a koncertjeimet, arra kérve a napsugarat, hogy segítsen dalra fakadni („Segíts engem, napsugár, dalra kelni már”). A vers előadásának két szakasza van: először elmondom, a ritmust a gitáromon ütve, aztán eléneklem a megzenésített változatot. Így igyekszem érzékeltetni a „dalra kelés” folyamatát.
A versben összefonódik az új hajnal, a Nap első sugara az énekléssel, mintha a Nap fénye csalná elő a dallamot mágikus erőként. Minden reggel új lehetőség arra, hogy énekeljek, zenéljek, így ez a darab egyfajta személyes himnuszom lett.
Beéneklő dalként is előszeretettel használom.
A Világvégi kopár fa (más változatban: Duna mellett, de és jobban kedvelem a „világvégi” verziót, a füzetben is így szerepel) gyakran szerepel a koncertjeimen, az egyik fő műsorszámom.
Meg szoktam tanítani a közönségnek a kétszakaszos dalt, majd mozdulatokkal is kísérjük, végül egyre gyorsabban énekeljük, míg a leggyorsabbnál is gyorsabban sikerül elhadarni. Azt figyeltem meg, hogy felszabadítja, jó kedvre deríti a közönséget.
Ezt elsősorban a vers lendületével magyarázom, amit az ismétlődő elemek (kopár fa, messze hajló ág, madárka), azok variálása, a bokorrím és a csattanószerű zárósor („fütyülünk a világra”) biztosít. Valahányszor ezt éneklem a közönséggel, láthatatlan kötelék alakul ki közöttünk. Nem egyének dalolnak külön-külön, hanem egy vidám közösség. Itt ismét valamiféle mágia sejthető. Ennek a varázslatnak a fiktív helyszíne a világ vége, ahol ketten is elférnek (elférünk), és ahol felhőtlenül lehet fütyülni a világra. A szöveg által megrajzolt gondtalan, biztonságos térre a közösségi élmény ráerősít.
Két külföldi költő egy-egy versét is belefoglaltam a műsorba
Danyiil Harmsz gyerekkori kedvencem; Negyvennégy pici pinty című kötetét Rab Zsuzsa fordította magyarra, rengeteget forgattuk a családban.
A címadó dalt réges-régen zenésítettem meg, egy falusi vakációzás szabadságillatú, ötletektől szikrázó légkörében: a dallam egyszerűen kigurult a torkomból, erőlködés nélkül.
A pintyek egy napját meséli el a vers, mindennapos teendőiktől kezdve egy merész vadászaton (többek között medve, zerge, szarka a pintyek célpontja) és egy hangulatos „dzsemmelésen” át a csízekhez tett látogatásig, ahol a pintyek végül az éjszakát töltik, és elalvás előtt persze még fütyülnek egy jót. Ez a vers egyszerre líra, mondóka és humoros, abszurdba hajló mese (nem mellesleg az orosz költőt az abszurd egyik legkiemelkedőbb alakjaként tartják számon). Ritmusos, fülbemászó – igazi gyerekvers.
Christian Morgenstern verseivel felnőttkoromban találkoztam. Jelentésükből kifordított hónapjait többek között Győrei Zsolt ültette át magyarra: jaguár, zebruár, márcicus stb.
A Miként jegyzi meg magának a bitógyermek a hónapok neveit? című vers remek alapanyag egy gyerekkoncerthez, ahol úgy adhatom elő az eltorzított szavakat, mintha én így ismerném a hónapokat. A gyerekek jót derülnek a furcsa hónapneveken, no meg a tudatlanságomon. Aztán megkérem őket, tanítsák meg nekem a hónapok rendes nevét.
Én énekelem előre a Morgenstern-féle hónapokat, ők ismétlik helyesen. De olyan is volt, hogy a nézőknek tetszettek a szokatlan hónapnevek, leleményesnek tartották őket, így feleslegessé vált a kiigazítás.
Bertóti Johanna
Ha az olvasó kíváncsi Bertóti Johanna dalaira, ITT találhat sokat, az Almából ki, körtébe be egyik dala pedig ITT érhető el.
A bemutatott versek feldolgozásai közül a következők érhetők el online:
Danyiil Harmsz: Negyvennégy pici pinty (fordította Rab Zsuzsa)
Petőfi Sándor: Mi kék az ég! (A videón 4:20-tól)
Képek forrása: Bertóti Johanna Facebook-oldala