Állandó kritikai kerekasztalunk vendége Soós Dóra gyerek-pszichodramatista, kortárs segítőnk pedig Desics Lola kilencedikes gimnazista volt.
Az iskolai abúzust körüljáró kötetről Nényei Pál úgy nyilatkozott, hogy ezek az események az iskolákban mindennaposak.
Soós Dóra, a Piros Kakaó gyerekpszichodráma-csoport vezetője elmondta, hogy munkájukban a hétköznapi drámákat dolgozzák fel. Például elvált szülők gyerekei, szorongással, beilleszkedési nehézségekkel küzdő diákok érkeznek hozzájuk. Őket a szülő, az iskola vagy a nevelési tanácsadó küldi szakemberekhez.
„Intim, zárt közösséget alkotunk, maximum nyolc fő jár hozzánk, és előfordul, hogy valaki a saját közösségében bántalmazó vagy bántalmazott. Egy olyan gyerek, akik bántalmaztak, általában a saját hangját keresi, a bántalmazó viszont megtapasztalhatja a bántalmazott nézőpontját. Minden általánosítás nélkül mondhatom, hogy a bántalmazó gyerekek nagyon nehezen illeszkednek be más gyerekek történetébe, elviccelik, pont azért, mert kontrollálni szeretnék a történeteket” – foglalta össze a szakember.
Desics Lola, a Fazekas Mihály Gimnázium kilencedikes gimnazistája szerint, ha valaki elolvassa a regényt, felismeri ezeket a vonásokat a környezetében. „Ez tényleg egy olyan könyv, ami az önmegismerésről is szól” – vélte.
„A dominanciaharc természetes életkori sajátosság. Ezenfelül van olyan határ, amikor sérül valaki, kiválasztódik egy közösségen belül azzá a karakterré, akit mindenki bánt” – állapította meg Soós Dóra.
Nényei Pál úgy látja, ennél a könyvnél egyértelmű, hogy lányoknak íródott, a felbukkanó témákat egy fiú nem feltétlenül veszi komolyan.
„Arra például nagyon jó ez a könyv, hogy osztályfőnöki óra keretében beszéljenek a benne felvetett problémákról”
– tette hozzá Soós Dóra.
„Osztályfőnökként elég sok helyzettel szembesülök, és ilyenkor nem szoktam irodalmi példákat felhozni, ilyen céllal nem olvasunk. Rengeteg olyan fordulat van a könyvben, ami számomra hiteltelen” – mondta Nényei. „Nekem osztályfőnökként egy hasonló könyv például nem segítene. Lipták Ildikó könyve és általában az iskoláról való beszéd az iskolát egy problémahalmaz melegágyaként állítja be, és én ezt giccsesnek tartom. Szerintem az iskola ennél sokkal izgalmasabb, az élet sokkal gazdagabb annál, mint amit ezek a tiniregények sugallnak. Kifejezetten károsnak tartom, amikor esettanulmánnyá válik az ember. Az élet maga soha nem lesz tökéletes, ezt el kell fogadnunk” – zárta Nényei Pál a beszélgetést.
A friss epizód már elérhető a Magyar Kultúra Podcastok-csatornán!
Korábbi adásainkról minden kiderül: ITT
A kötetről írt korábbi recenziónkat is érdemes elolvasni ITT
Fotók: Bach Máté/IGYIC