Hogyan értékelnéd szakmailag az elmúlt évedet?
Mivel a Covid-helyzet következtében nem lehetett író–olvasó-találkozókat, felolvasásokat szervezni, így a farsangi időszakra megjelent Hangyafarsang című legutóbbi kötetemnek csak zárt körű, jelképes bemutatót tarthattunk.
Sajnáltam nagyon, hiányoznak az olvasókkal való közvetlen találkozások.
Jó hír viszont, hogy év végén megjelent a Szekrénylakók című mesekönyvem második kiadása, ezzel párhuzamosan, mintha időzítve lett volna, az Újvidéki Rádió ismét műsorra tűzte a könyvből készült húszrészes hangjátéksorozatot.
Emellett több nagyon szép, igényes antológia is napvilágot látott, benne néhány versemmel. Ezekből a könyves örömökből tudtam az íráshoz erőt meríteni, de közel sem annyit, mint szerettem volna. A járványhelyzet nemcsak a testi és lelki egészségre, hanem az ihletre is rossz hatással van.
Melyik 2021-es gyerekkönyv fogott meg, és miért?
A Forum Kiadónál jelent meg Krizsán Szilvia Klotyókémek című ifjúsági regénye. Szilvia az Újvidéki Színház színésznője, többgyermekes anyuka, és ez az első kötete. Könyvében sajátos szemszögből közelít a tinédzserek világához, a cselekmény pergős, párbeszédekben gazdag, filmszerű jelenetekben bővelkedő. Barátságról, szerelemről, szorongásról: csupa olyan érzésről és kétségről olvashatunk benne, amelyek a tizenéveseket foglalkoztatják.
Mire számíthatunk tőled 2022-ben?
Több kézirat is formálódik, meglátjuk, melyiket sikerül legelőbb lekerekítenem. Egy gyerekkönyv kapcsán egyeztetünk az egyik kiadóval, színházi jellegű munka is kilátásban van, de egyelőre még minden képlékeny.
Hogy érzi magát a benned élő kisgyermek?
Riadt és bizonytalan, de szerencsére igen kíváncsi. Nem szeretne még felnőni semmiképp.
Lassan két éve él velünk a járvány, és a klímaváltozás is folyamatosan fenyeget. Ebben a veszélyesre kapcsolt világban neked mint alkotónak mi ad reményt, hogy ne veszítsd el a hited, a pozitív szemléletedet?
Az egészen apró, semmisnek tűnő dolgok: amikor erőre kap a rózsabokrom, egy fecske fészket próbál építeni a verandánkon, átmelegíti az arcomat a nap, egy őszinte gesztus, egy mosoly. Utóbbi a legfontosabb.
Ayhan Gökhan