Hárman indítottátok a vállalkozást, de a triumvirátusból, amelyet Farkas B. Szabinával és dr. Balassa Zsófiával alkottok, Kertész Fanni a Fabula Levélműhely ötletgazdája. Amikor rátaláltam a neten a levélműhelyre, úgy éreztem, egy pillanatra visszakerültünk Jane Austen korába. Sokan már ötven évvel ezelőtt temették a Gutenberg-galaxist – hogy jutott eszetekbe éppen ez a vállalkozás?
Kertész Fanni: Magunkból indultunk ki. Mindhárman szerettünk levelezni, én végigleveleztem a gyerekkoromat; többdoboznyi személyesen kapott gondolatot tárolok, sőt a szüleim, nagyszüleim levelezését is őrzöm. Számomra tradicionális misztériuma van a levelezésnek, amit összekapcsoltam az irodalom iránti szeretetemmel – ebből gömbölyödött ki a meselevél: egy olyan ötvözet, amely, úgy gondolom, mások számára is fontos és különleges élményt adhat.
Ezt még nyugodtan nevezhetjük fanatizmusnak. Mit adhat a levél-élmény a XXI. században?
Kertész Fanni: A levelezésnek van egy sajátos varázsa: ahogy az ember várja a levelet. Bár éles ellentétben áll a mai világ azonnali reakciót igénylő és diktáló tempójával, ez a késleltetés a nevelés, önnevelés szempontjából is aranyat ér, egyben minőséget is jelen.
Aki vár, joggal feltételezheti, hogy a feladó oldalán speciális figyelmet élvez, más kerül a papírral, mint amit akár szóban, akár csetben elmondunk.
Miért?
Balassa Zsófia: Talán mert nem olyan magától értetődő. A levelezés ünnepélyes státuszát az eszközhasználat is biztosítja, a papír, a toll, a dedikált idő – mind kiemeli az információdömpingből. Pár hetes hír, hogy leszerelték a köztéri postaládák nagy részét, így az anakronizmusa miatt is egyre különlegesebbé válik a levelezés. Ezzel az érdekességgel szeretnénk megismertetni a mostani gyerkőcöket, akiknek, úgy gondolom, a mindennapi életükben nincs alkalmuk arra, hogy levelet kapjanak.
Tehát meséket küldtök gyerekeknek. De ezeket megvehetnék a szülők s könyvesboltban is, nem?
Zsófia: Amellett, hogy ezek a mesék kizárólag nálunk elérhetők, számomra fontos a Fanni által említett időbeliség. A sorozatot előfizetéses rendszerben találtuk ki, mert a folyamatos izgalomban tartásnak van járulékos jó érzése, ezt nem lehet a könyvesboltban megvenni. Advent után nem sokkal vagyunk, a levélvárás nagyon illik a Fabula gondolatiságához. Ahogyan fontos szándék volt az is, hogy különleges ajándék kerüljön a gyerekek kezébe a levéllel: az irodalom, az illusztráció és a papír minősége egyaránt magas színvonalú, ugyanolyan komolyan vettük ezeket a szegmenseket, mint magát a mesét – így jön létre a Fabula-élmény. Több mint gyerekkönyv, mert személyes.
Egy postai úton érkező ajándék lehet, hogy anakronisztikus, de igazán igényes, és tapintásra is prémiumminőségű, kézműves igényű termék. Úgy gondoljuk, jóval több ez így, mint egy e-mailben elküldött vagy akár könyvként megvásárolt mese.
Fanni: Érkezett olyan kérdés hozzánk, hogy miért nem küldjük ki egyszerűen e-mailben a mesét. De mi hisszük: éppen az a Fabula varázsa, hogy postaládába érkezik, és a gyerek saját neve szerepel rajta. Azonkívül fontos célkitűzésünk az olvasásnépszerűsítés, és meggyőződésünk, hogy a Fabulához hasonló „élményirodalom” remek kezdőlépés ahhoz, hogy felkeltse a gyerekek érdeklődését, és elültesse bennük az olvasás szeretetét.
Mit ad az a tény, hogy valamin rajta van a gyerkőc neve?
Fanni: Személyességet, a fontosság érzését – hogy számít. Azt közvetíti, hogy valakinek a kitüntetett figyelmét kapja, mert az illető leült, és levelet írt neki – még akkor is sokat ad ez, ha ez a valaki egy kitalált mesehős. Sőt.
Zsófia: A láthatóságot adja egy gyereknek a felnőttek sokszor túlméretezett és érthetetlen világában: valami csak nekik és hozzájuk szól.
Hogyan épült fel a csapat? Kik lettek azok az emberek, akiket erre a világépítő őrületre be lehetett fűzni?
Zsófia: Kiderült, hogy a kortárs irodalom képviselői közül sokan nemcsak romantikus levelezés, hanem papír- és írószermániával is élik az életüket.
Fanni: Az ötletet annak idején a férjemen teszteltem, akitől arra számítottam, hogy kedves, de életképtelen gondolatnak tartja majd, és nagyon meglepett, amikor járható útnak látta, így bátran vontam be Zsófit, később Szabinát – a három különböző szempont találkozása jót tett az indulásnál, a kreatív csapat építésénél is. Közülük Mészöly Ágnes író volt az első, akivel leültünk beszélgetni – ő is lelkesen reagált az ötletre, és hozta Majoros Nórát a csapatba. Az első mesesorozat, a Csillagvirág velük együtt épült fel, úgy lett kitalálva, hogy két karakter írja a leveleket – így osztották fel a szerzők egymást közt az epizódokat.
Zsófia: Négykezes mesét írnak. Amikor a koncepció kialakult, akkor kerestünk hozzá illusztrátort.
Fanni: Azt szerettük volna, ha az illusztráció saját nyelvet alakít ki. Több tesztrajz közül választottuk Garaczi Glória munkáit. Rengeteg új ötlet volt a rajzaiban, nagyon másként láttatta a szöveget a korábbiakhoz képest. A januárban induló új sorozatunk Tasi Kata meséje lesz, az ovis korosztálynak szóló Porcicák, amihez Almás Zsófi személyében szintén fantasztikus illusztrátort találtunk. Itt megint arról volt szó, hogy egymásra talált a kezünk között a szöveg és a kép, az illusztráció nem leköveti a szöveget, hanem együtt él a kettő. Szeretjük ezt a gondolatot, hogy összehozunk alkotókat, tehát a kultúra-közvetítés menedzselésének az a része vált egyre fontosabbá és érdekesebbé számunkra, amelyben mi magunk is tényezők vagyunk.
Olyanok lettetek, mint egy mini könyvkiadó.
Zsófia: Számunkra is csak lassan derült ki, hogy a működési modellünk nem valamiféle kultúraközvetítő ügynökség, hanem egy különleges kiadó. Mindannyian irodalmi szakemberek vagyunk, és alakítói is a művészi folyamatnak, amit Fabula-levélélménynek hívunk. Irodalomtudományból szereztem doktori fokozatot, az elbeszéléselmélet területén kutattam. Véletlenszerűen kapcsolódva ehhez, narratológiai szempontból is érdekes az első levélfolyam: a Csillagvirág-sorozatban állatok az elbeszélők, olvasóként is izgalmas figyelni, mennyire antropomorfizáljuk őket ahhoz, hogy elbeszélhessenek valamit – ehhez kapcsolódik az állatok limitált érzékelése is. Nagyon érdekes érzékelési szempont lesz a következő sorozatban, mert porcicák lesznek az elbeszélők. Mit lát egy porcica a világból?
Fanni: Ahogy a porcicák látnak, már csak a méretükből adódóan is egészen más perspektíva, ez nagy kreativitásra adott lehetőséget az alkotóknak – és nekünk is.
Zsófia:
Egy szövegben nemcsak az az izgalmas, hogy mi történik, hanem a mesélés, a tálalás módja is. A gyerkőc neve a borítékon, a szép boríték, a levélben kapott ajándék mind-mind megszólítja a címzettet – annak a világnak a része, amelyet mi igyekszünk megteremteni.
Említettétek, hogy fontos a boríték és a papír – tudjuk, hogy kortárs íróink közül is vannak néhányan, akiknek nem lehet a kötetét akármire nyomtatni. Ti teszteltétek a papírt?
Fanni: Igen, az előkészítés körülbelül féléves szakaszának része volt ez is – nagyon élveztük. 35–40 papír és boríték közül választottunk, a hajtogathatóság, a festéktartósság is szempont volt az esztétikum mellett.
Zsófia: Fontos volt, hogy egy hat–hét éves gyerek kezében is bírja a papír a strapát. Rengeteg apróságra kellett figyelni, sokat bíbelődtünk, mert a gondosan kitalált részleteket jó esetben senki sem veszi észre, de a Fabula nagyon sok ilyenből áll. A következő sorozatot három–négy éves kortól ajánljuk, tehát két korosztály számára is vannak már rendelhető meséink. A visszajelzések alapján látjuk, hogy él a fogadókészség az ilyen típusú igényességre, olyan eszközre, amely alkalmat nyújt a minőségi időtöltésre – az pedig nem is kérdés, hogy kortárs gyerekirodalomra szükség van-e.
Az első két sorozatot követően szeretnétek még bővülni?
Fanni: A piac fogja a bővülés tempóját meghatározni – az biztos, hogy rengeteg ötletünk és tervünk van. Titkos vágyam, hogy felnőtteknek és lázadó kamaszoknak is indítsunk leveleket – bár Zsófi szerint a kamaszokat nem hozná lázba. Úgyhogy erről még meg kell győznöm. De további tematikus levelekben nagyon is tudunk gondolkodni.
Szeretem ezt a közös kreatív légkört, ami mára kialakult a csapatban, és bízom benne, hogy az örömmel készített levelek minden darabja másoknak is örömet okoz.
Parti Judit