Az Olvasd el, és játssz velünk! program szervezői vállalták, hogy kapcsolatot teremtenek olvasó és szerző között a könyvről való párbeszédben. A Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár olvasás-népszerűsítő játékának jubileuma zajlott idén. Makkai Kingát, az olvasójáték főszervezőjét kérdeztük.
Az elmúlt tíz évben egyszer részese lehettem Kertész Erzsivel közösen, a Fény Sebestyén kapcsán az olvasójáték közönségtalálkozójának, és nagyon jó volt látni, milyen sok gyereket megszólított ez a játék. Ha össze kellene foglalnod az eredményeket, az elmúlt időszaknak milyen pontjait emelnéd ki?
Számot vetve az olvasóvetélkedő elmúlt tíz évével, elsősorban a résztvevők magas számát említem: csodával határos, hogy közel tízezer gyerek kapcsolódott be az olvasójátékunkba. A számvetés következő pontján a közel ötven, olvasásra kijelölt kortárs gyermekkönyvet és szerzőiket említeném, akiket az olvasójáték kapcsán vendégül láttunk a Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron. Köztük túlnyomórészt olyanokat, akikkel a vetélkedőnek köszönhetően ismerkedhetett meg az erdélyi gyerekolvasó közönség. Mindezek mellett kiemelném a sok jutalomkönyvet, melyeket további olvasásra ösztönözve a részt vevő gyerekek tarisznyájába tettünk. Végül hadd említsem meg a sok telt házas író–olvasó-találkozót, a könyveket szorongató lelkes gyerekekkel teli vásárteret, valamint a dedikáláshoz kígyózó sorokat.
Az Olvasd el, és játssz velünk! hogyan született meg: kapcsolódik-e valamiképpen a te gyermekkori olvasásélményeidhez?
A vetélkedő célja az olvasás népszerűsítésén túl az a törekvés, hogy ismertessük meg az erdélyi fiatalokkal a kortárs gyermekirodalmat. Úgy gondoltuk, célszerű lenne a vásárt megelőző időszakban, rögtön a szeptemberi iskolakezdés után meghirdetni korosztályonként egy-egy kortárs regényt, amelynek szerzőjét november második hétvégéjén, a könyvvásáron személyesen is megismerhetnek. Így indult útjára 2014-ben az Olvasd el, és játssz velünk! Jobban szeretem az olvasójáték kifejezést használni a vetélkedő helyett, itt ugyanis a közös játék és az élményszerű olvasás a fontos, nem az értelmetlen versengés, esetleg a kudarc keserű megtapasztalása.
A kérdés második felére válaszolva elmondanám, hogy
mikor tízéves koromban rákaptam az olvasásra, számomra ez egyfajta menekülés volt, magányos cselekedet a felnövés, az önismeret útján
– úgy is mondhatnók: munícióm, amelynek segítségével az egykori kamasz önmaga egyszemélyes „világháborúját” vívta. Az olvasmányélményeink megbeszélésére nem volt lehetőség. Ebből a tapasztalatból kiindulva döntöttem úgy, hogy háromfős csapatoknak hirdetjük meg a versenyt. Így nem marad elszigetelt cselekvés az olvasás, van lehetőség megosztani egymással az élményeket, és a csapatmunka mindig örömteli, izgalmas szórakozás. Az is igaz, hogy a nyolcvanas években, a kommunizmus idején itt, Erdélyben nem nagyon lehetett hozzájutni magyarországi gyermek- és ifjúsági könyvekhez. Mennyire más ma a helyzet! Talán ez is hozzájárult ehhez a tenni akaráshoz, hogy a mai fiatalokhoz közelebb hozzuk a kortárs irodalmat.
Mert most hozzáférhetők a jó könyvek, csak épp nem tudják, mit és kit érdemes olvasni.
És mi nagy örömmel vállalkozunk erre a közvetítő szerepre.
Jelen pillanatban a gyerekeknek írt kiadványok száma lényegesen magasabb, mint tíz éve. Milyen módon lehet felmérni a népszerű könyvek szépirodalmi értékét?
A kortárs magyar gyerekkönyvpiacon való tájékozódás lassan két évtizede a szakmai érdeklődésem része. Lényeges szempont az olvasásra kiválasztott, vetélkedőre meghirdetett könyvek esetén a minőség, az esztétikai és irodalmi értéken túl olyan egyetemes emberi értékek képviselése, mint például a bajtársiasság, a tolerancia, történelmi és kulturális értékeink megismertetése stb.
Általában olyan műveket választok, amelyek foglalkoztatják a mai fiatalokat, amelyekkel akarva-akaratlanul találkoznak a mindennapokban.
Két kamasz édesanyja vagyok, valamint középiskolában tanítok, ugyanakkor pedagógiai gyakorlatvezető lévén a kisebb korosztállyal is rendszeres a kapcsolatom. Kétségtelen, hogy ez segíti a munkámat. Az adott kategóriákban kijelölt művek kiválasztásakor az életkori sajátosságokat, a korosztályonként eltérő olvasói igényeket is figyelembe veszem. Ez már olvasáspedagógiai szempont. Ugyanakkor az is lényeges, hogy egy-egy olvasásra kiválasztott mű indítson párbeszédet a szerző és az olvasó között, érintsen olyan egyetemes témákat, amelyek kortól függetlenül felkeltik az érdeklődésüket: például barátság, szerelem, iskolai élet, család, közösség, önismeret, interperszonális kapcsolatok, vagy szóljon aktuális társadalmi kérdésekről, mint a környezetvédelem, a háború, a médiahasználat stb.
Fontosnak tartom, hogy a könyv ne csak izgalmas cselekményével ragadja meg a figyelmüket, hanem stílusával, nyelvezetével is feleljen meg a mai gyerekolvasók igényeinek, legyen vonzó, szórakoztató, humoros, emellett pedig igényes, választékos.
A művek kiválasztását tartom a munkám legkedvesebb részének.
Hogyan látod, miként alakul az olvasásnépszerűsítő tevékenységedet is meghatározó gyerek- és ifjúsági irodalom napjainkban?
Aki egy kicsit is tájékozott a kortárs gyermekirodalomban, tudja, milyen gazdag a paletta ezen a téren. Figyelemmel kísérve az ifjúsági regények éves termését, számottevő a választék. A kétezres évek elején–derekán alakult magyar gyerekkönyvkiadók az elmúlt két évtized alatt komoly írógárdát építettek maguk köré, szinte versenyszerűen jelentetik meg a fiataloknak szánt igényes, korszerű alkotásokat. Olyan műhelyek létesültek a kiadók körül, amelyek fiatal írókat fedeznek fel, illetve befutott, elismert írókat ösztönöznek újabb ifjúsági művek írására. Úgy látom,
az egyik legfontosabb jelenség ebben a folyamatban, a folyamatos és határok nélküli párbeszéd, amely eltörli a különbözőségeket az erdélyi és magyarországi gyermekirodalmi műhelyek között,
így azok egységesen, egymásra hatva képesek túlélni a nehézségeket, áthidalni a fenyegető, akadályozó társadalmi folyamatokat.
Miért fontos, hogy a gyerekek kultúrákon áthajló sikerkönyvekkel is találkozzanak?
Az olvasásra szánt művek kiválasztása felelősséggel jár. Babits szavait idézve, „csak a KÖNYV kapcsol múltat a jövőbe… jelent a jelennel, testvért a testvérrel…” – nyilvánvaló, hogy az olvasás megalapozza a fiatalok gondolkodásmódját, világnézetét is.
Fontos szempont, hogy igényes, egyetemes emberi értékeket megszólaltató művek kerüljenek terítékre, melyek valamilyen fontos üzenet hordoznak,
az olvasóban elindítanak egyfajta keresési, világértelmezési folyamatot. Természetesen mindez csak másodlagos: az esztétikai, poétikai, gyönyörködtető, ha úgy tetszik, játékba hívó funkciók megmaradnak elsődleges kritériumoknak.
Milyen visszajelzések érkeznek a gyerekektől, a szerzőktől, a kiadóktól?
Megszámlálhatatlan pozitív visszajelzés érkezik úgy a gyerekek, mint a szülők, pedagógusok részéről. De hasonlókat kapunk a meghívott íróktól is, akik messziről érkeznek Marosvásárhelyre, hogy találkozzanak lelkes olvasóikkal. Azt hiszem, nem túlzás kijelenteni: ma már mozgalommá nőtt a verseny. Néha arról értesülünk, hogy több osztályban, iskolában helyi fordulót szerveznek előtte, illetve pár éve az Olvasd el, és játssz velünk! mintájára hasonló olvasójátékot indítottak útjára Csíkszeredában, illetve Kolozsvárott. Nagy öröm számunkra, hogy a vetélkedő ilyen népszerű, és hálásak vagyunk a pedagógusoknak, kollégáinknak és a szülőknek szerte az országban, akik támogatják az olvasás ügyét, és évről évre népszerűsítik a tanítványaik körében versenyünket.
Orosz Annabella
Részt vevő könyvek idén
4. osztály – Kolozsi László: Áram nélkül;
5.–6. osztály – Pifkó Célia: A holdfény őrei – A Füveskönyv;
7.–8. osztály – Egressy Zoltán: A virágot jelentő deszkák;
9.–12. osztály – Bernáth Zsolt: Holnap előtt, tegnap után.