Immár hagyomány, hogy az Év Gyerekkönyve Díj alapkategóriái mellett a HUBBY különdíjakat is oszt. Idén három alkotót részesítettek ilyen elismerésben. Ezúttal a szerzői különdíjas Schmal Rózától kértünk villáminterjút, aki a Nagy folyók haragja trilógiáért vehette át a díjat.
Korábbi interjúkból, könyvajánlókból tudhatjuk, hogy Ladann-völgy világával már kamaszkorod óta élsz együtt, azaz idősebb ez a mesevilág, mint amióta képzőművész-illusztrátor, illetve író-szerző lettél. Lehet, hogy épp amiatt talált rád ez a hivatás, mert ez a fantáziavilág könyvalakra vágyott?
– Ez érdekes kérdés. Szívesen rávágnám, hogy igen, biztosan, mert hirtelen értelmet nyerne az örökös ingázásom a képek világa és az írás között. Gyerekkoromban írónak készültem, kamaszként festő vagy művészettörténész szerettem volna lenni, de a Képzőművészeti Egyetem alatt már vissza-visszakanyarodtam az íráshoz: műkritikáim, később novelláim jelentek meg. Kicsit gyanús volt, hogy mennyire élvezem az írást. Tényleg nagy öröm volt, amikor megengedtem magamnak, hogy azt csináljam, amihez kedvem van: írjak-rajzoljak egy világot, ami csak az enyém – mint tízéves koromban. Persze ez utólag tűnik ilyen szép ívnek: az évek során azért inkább úgy éltem meg, hogy folyton hűtlen vagyok valamelyik hivatásomhoz, így aztán egyikben sem jutok egyről a kettőre.
A sorozatok esetében az az általánosan jellemző, hogy az első részt érzékeli igazán a sajtó, a kritika, a szakma – ha úgy tetszik, a zsűri –, a „sokadik” résszel csak a legritkább esetben foglalkoznak. Mennyire ért váratlanul, hogy most különdíjra tartott érdemesnek a HUBBY szakértői csapata?
– Nagyon! Jólesett, hogy a Lampion Könyvek jelölte a Dalam könyvét a 12 év feletti kategóriában, de sejtettem, hogy egy trilógia harmadik kötete nem az a klasszikus befutó… Az, hogy a három könyv együtt kapott különdíjat, igazi meglepetés volt, és valahogy nagyon megnyugtató is. Azt üzeni, hogy Ladann-völgy már nem csak az én világom, hanem mások számára is bejárható, szerethető.
Úgy gondolom, nem lehet kérdés, hogy tervezel-e még gyerekeknek szóló könyvet alkotni. Sokkal inkább az, hogy éppen mely könyveken dolgozol – akár illusztrátorként, akár íróként, s mikorra várható a következő köteted megjelenése.
– Bár a trilógia lezárult, még nem tudtam teljesen elszakadni a folyóimtól. Kíváncsi voltam, hogy a Piara merre kanyarog, és hol ered a Hiúz-tóba torkolló patak… Lesznek ismerős nevek a könyvben, de ez már egy másik történet. Viszont még nagyon az elején vagyok, fogalmam sincs, mikorra készülök el vele. Egyelőre csak örülök, hogy megint lehet szőni a szálakat és rajzolni házakat, hegyeket, barlangokat…
Szerzői különdíj – Laudáció: Dienes Éva
Schmal Róza: a Nagy folyók haragja trilógiáért
Schmal Róza nevével már illusztrátorként találkozhattunk, s ez a tehetsége, a képszerű valóságteremtés íróként is megmutatkozik. Észrevétlenül belépünk a történetbe, magunk előtt látjuk a szereplőket és az őket körülvevő valóságot, legyen szó palotáról, börtönről, hajóról vagy természetről. A Nagy folyók haragja több szálon futó cselekmény, különböző uralkodó családokat, dinasztiákat, mutat be a korosztálynak megfelelő szűrön keresztül. Egyszerre fontos a természeti és társadalmi közeg. A hatalmi intrikák és a nemzedékeken átívelő sérelmek hol kisimulnak, békét teremtve, hol átcsapnak, elpusztítva embert és környezetét. Vélt és valós előjogok, akaratok, vágyak feszülnek egymás ellen, miközben egyéni szinten érthetővé válik az adott egyéniség indítéka. Nincs egyértelműen jó vagy rossz szereplő, a különleges karakterek többsége folyton vívódik, töpreng. Schmal Róza fantasztikus trilógiát alkotott: a lenyűgöző középkori fantáziavilágot a szerző által rajzolt, a kötetekben bekövetkező változásokat megjelenítő térkép, családfák, vadonatúj városképek és egy teljessé vált ladanni lexikon egészíti ki. Köszönjük, Róza!