Már lehet pályázni a 2. Budapesti Illusztrációs Fesztiválra. Mire számíthatunk?
A Budapesti Illusztrációs Fesztivál 2019-ben azzal a céllal jött létre, hogy reprezentálja és megújítsa a hazai illusztrációs művészeteket. Az illusztráció a kortárs vizualitás egyik legdinamikusabb fejlődő, leginnovatívabb ága. Szándékunk, hogy a kétévente ismétlődő (biennálé jellegű) pályázat, kiállítás és a kapcsolódó rendezvények által ösztönözzük a hazai irodalmi illusztrációk felzárkózását a világ élvonalához. 2019-ben, első felhívásunkra mintegy 450 alkotó több mint 2600 pályaműve érkezett be, amelyből a Magyar Képzőművészeti Egyetem és a Petőfi Irodalmi Múzeum tárlatán mutattuk be a legjobb 250 művet.
Idén, az előzőhöz hasonlóan a Graphifest-rendezvénysorozat keretében, négy kategóriában hirdetjük meg a pályázatunkat, ezek a következők: fiction, non-fiction, silent book és irodalmi évfordulós. A pályázat részletes leírása Facebook-oldalunkon, illetve az Aranyrajzszög Társaság oldalán található. Az első három kategória legjobb alkotásait a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen megrendezett tárlaton, az évfordulós (Pilinszky János, Mészöly Miklós és Lázár Ervin alkotásaira készült) műveket a Petőfi Irodalmi Múzeumban mutatjuk be az október közepén nyíló tárlatokon. A pályázatok leadásának határideje nyár vége, augusztus 30.
Pilinszky János, Mészöly Miklós és Lázár Ervin szövegeire várják az illusztrációkat. Mennyire szabad a munkáknak elrugaszkodniuk a szövegektől?
Az irodalmi illusztráció sajátos, átmeneti műfaj, amelynek egyrészt dolga, hogy közvetítse a szöveget, másrészt önálló grafikai, művészi értékkel is bírjon. Lényegét tekintve egyfajta interpretáció, gyakran hasonlítják a műfordításra, hiszen egy másik művészeti ágra „fordítja át” a szöveget. Úgy gondolom, egy jó illusztráció nem követi szolgaian, szó szerint a szöveget, hanem a vizualitás önálló eszköztárával képes megragadni annak lényegi elemeit. Jó esetben épp annyi „távolság” van a szöveg és kép között, amit a befogadó értelmezése kitölthet.
A jó illusztráció nem rágja szájba a szöveget, hanem autonóm módon társít képet hozzá, teret engedve a befogadói értelmezésnek, egy olyan új minőséget teremtve, ami már nem is csak írás, és nem is csak kép, hanem a kettő szintéziséből létrejövő új alakzat.
Milyen kritériumok alapján történik az elbírálás?
Egy ilyen típusú verseny kiváló alkalom a kísérletezésre, hiszen most nem kell megfelelni a konkrét kiadói, piaci elvárásoknak. Merész, bátor, újszerű képeket szeretnénk látni, amelyek szét merik feszíteni a vélt vagy valós könyvpiaci elvárásrendszert. A hazai könyvillusztráció nagyon konzervatív, és a legritkább esetben meri kiaknázni a műfajban rejlő művészi lehetőségeket. A XX. századi eleji modern művészek, köztük Léger, Matisse vagy Sonia Delaunay már rég megteremtették a művészi igényű könyvillusztráció alapjait, amit mára mintha elfelejtettünk volna. Az illusztráció messze nem a szöveges oldalak között illedelmesen meghúzódó kép, hanem az egész könyvtárgyat meghatározó vizuális eszköz. Reményeim szerint olyan műveket értékel tehát majd a zsűri, amelyek előremutatóak, újszerűek, és egyéni hangon szólnak.
Mit gondol, a hasonló kezdeményezések segíthetik az alkotókat a szakmai kibontakozásban, hogy jobban teret kaphasson képzelet és fantázia?
A fesztivált azzal a céllal hoztuk létre, hogy fórumot és igazodást teremtsen a hazai alkotóknak, a pályakezdő grafikusoknak megmutassa az illusztrációban rejlő hatalmas lehetőségeket, kedvet csináljon nekik hozzá. A könyvkiadóknak pedig teremtsen lehetőséget új tehetségek felfedezésére. Az első pályázat és kiállítás rendkívüli sikere azt mutatta, hogy hatalmas igény van az ilyen jellegű seregszemle iránt. Az alkotók egymástól is rengeteget tanulnak. Az első tárlat hagyományait folytatva idén is lesz külföldi vendégünk, Szlovákiát mutatjuk be. A vendégtárlatok célja, hogy olyan országok illusztrációs művészetét hozzuk el Budapestre, akik e téren nálunk előrébb járnak. Pozsonyban 1967 óta rendezik meg a BIB-et (Biennial of Illustration Bratislava), ami mostanra Európa egyik legnagyobb és legrangosabb nemzetközi illusztrációs eseménye lett. Érdemes tehát odafigyelni arra, mit gondolnak északi szomszédunknál a korszerű illusztrációról.
A győztes művek alkotói mire számíthatnak?
A tavalyihoz hasonlóan a pénzdíjakat legnagyobb hazai könyvkiadóink ajánlják fel. Mindehhez társul az eseményt kísérő sajtófigyelem, ami ugyan nem garantálja egy kötet megjelenését, de tapasztalataink szerint az elmúlt két évben már nagyon sok, a Billufeszten feltűnt alkotó kapott megbízásokat, gyakran olyanok is, akik nem voltak díjazottak, de a tárlaton kiállított munkájuk rájuk irányította a figyelmet.
Játsszunk egy kicsit! Ön melyik szerző melyik művéhez készítene illusztrációt, és miért, ha pályázna?
Pilinszky János verseihez. A versillusztráció grafikailag talán a legszabadabb műfaj. Pilinszky tömör verseiben pedig különösen sok a sorok, a gondolatok közötti „tér”, ahol kibontakozhatnak a rajzok. Nagyon tanulságos e tekintetben a Tér és kapcsolat című kötet, amelyben a költő verseit Schaár Erzsébet szobrairól készült fotók kísérik.
Ayhan Gökhan