Hogyan lett belőled gyerekkönyvszerkesztő?
Ahogy egy gyerekkönyvszerkesztőhöz illik: kalandosan. Nem szerepelt a pályaképeim között, kortárs szövegekről és a mágikus realista regényekről írtam kritikákat, és kezdtem el a doktorimat, de végül két szuper helyes gyerekem lett a doktori cím helyett…
Aztán, ahogy az lenni szokott, az ember szülőként rájön, hogy elengedhetetlenül fontosak a JÓ gyerekkönyvek. Így először kritikákat írtam róluk, és addig győzködtem Károlyi Csabát, míg végül beleegyezett, hogy az ÉS-ben is jelenjenek meg gyerekkönyves kritikák. Úgy gondolom, ez fontos állomás volt a gyerekirodalom szakmai megbecsülésében.
Ezt a lendületet elkapva Balogh Endre megkért, hogy fejlesszem tovább a prae.hu gyerekirodalmi rovatát, és aztán sorban megtaláltak a szerkesztői munkák is.
Végül Péczely Dóra 2011-ben bemutatott Halmos Ádámnak és Sárközy Bencének, akik épp akkor alapították meg a Libri Kiadót, és pár beszélgetést követően már lelkesen terveztük együtt a Libri Kiadó gyerekkönyves listáját. 2012-ben megszületett a Kolibri Kiadó, amelynek 2021 tavaszáig voltam boldog főszerkesztője. Csodálatos kaland volt, rengeteget tanultam belőle, és büszke vagyok arra, amit létrehoztunk.
De egy ilyen fiatal és gyorsan fejlődő kiadó esetében természetes, hogy időnként irányt vált, az én elképzeléseim viszont nem változtak a gyerekkönyvkiadók felelősségéről és elsődleges céljáról, így más utakon folytattuk.
Cserébe azt a csodálatos lehetőséget kaptam az élettől, de főleg Szemere Gabriellától, hogy egy remek csapattal felépíthetek egy új és – reményeim szerint – erős, igényes gyerekkönyves brandet a Central Kiadói Csoportban.
Mi volt a legkedvesebb olvasmányod gyerekként, és milyennek találod most, szakemberként újraolvasva ugyanazt?
Gyerekkoromban konkrétan a női Gerald Durrell akartam lenni: állatokat menteni és megszerettetni őket az emberekkel – ez volt minden vágyam. Tele volt a házunk befogadott állatokkal (most is lakik nálunk öt), és rongyosra forgattam Durrell könyveit.
De Lázár Ervint is végtelen sokszor olvastam és olvasom, A Hétfejű Tündér vagy A Négyszögletű Kerek Erdő nélkül el sem tudom képzelni az életet. Csodálatos élmény volt nemrég, amikor újraolvashattam a Szegény Dzsoni és Árnikát a gyerekeimmel, és jó volt látni, mennyire él, mennyi mindent ad ez a szöveg ma is.
Ha nem a saját munkáidból kellene ajánlanod egy igazi kedvencet, mi volna az, és miért?
A könyvheti választék különösen izgalmas volt, látszott, hogy nemcsak az olvasók vannak kiéhezve egy könyves eseményre, hanem mi, kiadók is alig vártuk, hogy megmutassuk az új kedvenceinket a közönségnek: remek kiadványok jelentek meg.
Az egyik kedvencem a Kisgombos Könyvek A két csillag című kiadványa. Már az bizsergető élmény volt, ahogy Gombos Kata egy ládából mesélte és árusította a könyvet a Duna-korzón, de a vándor mesemondó hét meséje, a különleges, meg-megállásra, ábrándozásra ösztönző formátum és Szimonidesz Hajni festői képei jól mutatják, mekkora tisztelettel és szeretettel készült ez a kötet.
Milyen könyveket szerkesztesz jelenleg, ezek közül melyiket ajánlanád, és miért?
Ez nagyon izgalmas időszak számomra: most álmodunk meg és építünk fel egy vadonatúj brandet, így az időm java részét ez a munka tölti ki. De a szerkesztőtársammal, Pavlovic Tijanával már nyakig ülünk a jövő évi ifjúsági, ismeretterjesztő és mesekönyvekben.
Épp Bajzáth Mária új könyvén dolgozom felelős szerkesztőként: egy „népmesei öröknaptárat” készítünk, vagyis mesekalendáriumot. Minden népi ünnephez kapcsolódik majd egy rövid leírás, valamint mondókák és mesék, és a rajzok is most nyerik el végleges formájukat Gyetkó Krisztina asztalán. Azt remélem, ez a könyv hosszú ideig hasznára és örömére lesz a gyerekeknek, a szülőknek és a pedagógusoknak egyaránt.
De nyomdába kísértem már az első könyvet is, amióta a Centralnál dolgozom, és valahogy szimbolikusnak érzem, hogy olyan kötetről van szó, amely fontos küldetés egyben: az epilepsziával élő gyerekek és szüleik életét szeretnénk segíteni és örömtelibbé tenni Valentin és Mázli meséjével, amit Sárvári Györgyi írt, dr. Altmann Anna volt a szaklektora, Endrődi Kata pedig illusztrálta.
Szerinted számíthatunk arra a következő időszakban, hogy újabb és újabb tabutémákkal foglalkozó gyerekkönyvek jelennek meg? A világ nagy átalakulásban van, és a gyerekirodalom is láthatóan számos kérdésre keresi a választ. Mit gondolsz, a jó könyvek közelebb vihetnek bennünket ezekhez?
A jó könyvek sosem didaktikusan, de mindig a minket érintő legfontosabb kérdésekről szólnak. Márpedig a mindennapjaink tele vannak erkölcsi dilemmákkal és politikai konfliktusokkal.
A könyv mindig egy másik, számunkra ismeretlen világba vezet, és ahhoz, hogy élvezhessük, nyitottnak kell lennünk annak sajátos törvényeire, el kell fogadnunk a játékszabályait. Ezáltal lehetőségünk nyílik megismerni valami újat, és még jobban belelátnunk, vagy inkább rálátnunk az általunk ismert világra. Ma, amikor újra megkérdőjelezhető értékké válhat az elfogadás, a kíváncsiság és a másik iránti tisztelet, és a sokkal egyszerűbb „igen-nem” dinamika kezd előtérbe kerülni a közgondolkodásban és a közbeszédben, nekünk, felnőtteknek – és könyvkiadóknak – óriási a felelősségünk, hogy mit mondunk, mi és ki mellett állunk ki, vagy épp mibe hagyjuk, hogy beleszóljon a hatalom. Szóval igen, azt remélem, lesznek tabutémákkal foglalkozó könyvek a piacon, még ha a piaci elérésüket igyekeznek is megnehezíteni. De hát bizarr módon egyre több minden számít manapság tabunak, nem igaz?
Én abban hiszek, hogy a mai gyerekeket és szülőket érintő kérdésekkel kell foglalkoznunk, és az igényességnek (mind vizuális, mind szöveg, mind mondanivaló tekintetében) elsődleges szempontnak kell lennie a gyerekkönyvkiadásban.
Egy szerkesztő mindig olvas, keresi az újdonságokat, vagy szán egy kis időt a pihenésre is?
Mindig keres, mindig kitalál valami újat, és mindenről „az” (vagyis egy potenciális sikerkönyv) jut az eszébe.
De pihenésképpen sportolni szoktam, lehetőleg az erdőben – ennél jobb feltöltődési formát elképzelni sem tudok. A szabadidőmben imádok koncerten tombolni, filmeket nézni, izgalmas ételeket kóstolni… De van egy olyan érzésem, hogy nem erre vagy most kíváncsi.
Pihenésképpen egyébként nagyon szeretek pszichológiai könyveket olvasni, érdekel, milyenek vagyunk, de legutóbb Kurt Vonnegut Mesterlövészét olvastam újra, és az éjjeliszekrényemen ott sorakozik Fenyő D. György Útikalauz a vershez című kötete, Rachel Cusk Körvonala és Babits Mihálytól A gólyakalifa.
Svédasztalrajongó vagyok – könyvek szempontjából is.
Korábbi válaszadóink történeteit is olvassátok el ITT!