Elsőként László Noémi, az Erdélyben megjelenő Napsugár és Szivárvány című gyereklapok főszerkesztője válaszolt Ayhan Gökhan kérdéseire.
Gyerekként milyen gyerekirodalmi lapokat ismert és olvasott? Mi volt az, amit szeretett / nem szeretett bennük?
A Napsugár, a Szivárvány és a Jóbarát folyóiratokat olvastam. A vonalas tartalmat nem szerettem – ’89 előtt voltam gyerek. Az ismeretterjesztő cikkek voltak a kedvenceim.
Nagyon sok impulzus éri a gyerekeket, nem könnyű felkelteni az érdeklődésüket. Az ön által szerkesztett lap milyen arculat kialakítására törekedett régebben, és milyenre törekszik ma?
Régebben is, ma is a gyerekirodalmat népszerűsíti magyar nyelven, képzőművészeti igényű illusztrációk kíséretében. Újabban szellősebbre vettük a laptervet, a kép és a szöveg aránya eltolódott a kép irányába, de így is csak fele-fele, egyelőre. Rövidebb, egyszerűbb szövegek közlése a cél. Több interaktív tartalom beszerkesztése. Az illusztrációk között elfogadottá tennénk a digitális technikával készült munkákat.
Tapasztalnak-e új trendeket az illusztrációkban, és kapnak-e váratlan témákat feszegető szövegeket?
Igen és igen.
Érkeznek-e olvasói visszajelzések, kritikák? Ha igen, megpróbálják-e beépíteni ezeket a következő lapszámokba?
Nem feltétlenül. Attól függ, mivel kapcsolatos a szóban forgó kritika. Az észszerű javaslatokat rendszerint megszívleljük. Lapunk jellegén nem változtatunk, például nem toljuk el a közölt tartalom arányait olvasói kérésre. Mert akkor hamar rejtvényújság vagy foglalkoztatófüzet leszünk.
Nagyon kicsi ez a szakma, mindenki ismer mindenkit. Ez mennyiben hátráltatja az élesebben megfogalmazott, komoly kritikai hangokat, egyszóval a gyerekirodalom fejlődését?
Magyar irodalmi közegben tágabb értelemben véve is ritka a komoly, valódi, célratörő, érdekmentes kritika. Ha van egyáltalán, az inkább a „felnőtt” irodalmat célozza. A fórumokat is, ahol e kritikák megjelenhetnének, leginkább csak a szakma olvasná. Attól tartok.
Gyerekirodalom terén az idő rostál, amit valóban érdemes/értelmes gyerek kezébe adni, az rendszerint megmarad, több kiadást megér.
Bár ez kétélű mechanizmus, sajnos.
Ezekben a sötét időkben (járvány, háború) megváltozott-e a felelőssége egy gyerekek számára készülő lapnak/rovatnak?
A gyerekek számára készülő lapnak mindig akkora a felelőssége, mintha háború vagy válsághelyzet volna. Mert a jövő generációinak szemléletét hivatott alakítani, és az minden időben létfontosságú. Ez egyéb kulturális termékekre/szolgáltatásokra is érvényes. Ennek a szegmensnek mindig a legmagasabb elvárások szerint, a lehető legjobban kellene teljesítenie. Szomorú egy népre nézve, ha nem így történik.
Melyik az a tartalom a legutóbbi publikációkból, amit a MeseCentrum olvasói számára ajánlana?
Mindkét lap versanyaga és népmeseanyaga. Ezen túl a Napsugárban az elmúlt tíz lapszámban futó képregény, Oscar Wilde-tól A canterville-i kísértet Vass József illusztrációval és Szabó Róbert Csaba A cipzárkovács című tízrészes írása. A Szivárványban Szőcs Margit Az eltolható birodalom és László Noémi Hangyamese című sorozata.
Ayhan Gökhan
A kiemelt képen Zsigmond Emese, a gyereklapok nyugdíjba vonult főszerkesztője, László Noémi, az új főszerkesztő, és Székely Blanka beszélget. Érdemes megnézni a beszélgetést ITT!