Vissza
  • 2021.10.04
  • Szokács Eszter

„Minden édesanya különleges”

Szokács Eszter kritikája Wéber Anikó Luca és Máté régi körhintája című könyvéről.

Wéber Anikó új könyvével, a Luca és Máté régi körhintájával megint kedvenc korszakába, a XIX. századba kalauzolja az olvasót, hogy bemutasson három érdekes, saját korának szellemiségét jócskán meghaladó női sorsot.

Wéber Anikó Luca és Máté régi körhintája Szokács Eszter-08
  

A könyv főszereplője, Luca, komoly gonddal küzd: az anyukájáról szeretne fogalmazást írni egy pályázatra, de elakad a munkában. Egyrészt az iskolában csúfolják az anyukája foglalkozása miatt – aki rendőr, és az osztálytársak szerint nem tűnik „igazi” anyának –, másrészt nem tudja szavakba önteni az édesanyja iránti érzéseit. Ekkor találkozik egy szélfiúval, Mátéval, aki körhintájával járja a világot, de nem csak a jelenben utazik, a múltba is el tud repülni.

A XIX. századba viszi vissza Lucát, és hogy a kislány ihletet kapjon, bemutatja Szendrey Júliának, Bezerédj Amáliának és Kánya Emíliának, akik mindhárman különleges, a nők körében akkoriban nem szokványos életpályát választottak.

Szendrey Júlia írt és fordított, (róla dr. Gyimesi Emese mesélt nekünk az egyik korábbi online Vadlazac-workshopunkon, érdemes megnézni az előadását ITT), Bezerédj Amália férjével együtt megnyitotta az első magyar falusi óvoda-iskolát, nem mellesleg pedig megírta az első magyar mesekönyvet, Kánya Emília pedig lapot szerkesztett és írt nők részére. A három nővel és a gyerekeikkel megélt kalandok után Luca megerősítést nyer abban, hogy a különleges foglalkozást választó nők is lehetnek jó anyák, ahogy az ő anyukája is az.

Wéber Anikó Luca és Máté régi körhintája Szokács Eszter-03

Wéber Anikó könyve ennél nem árnyaltabb, nem tudjuk meg, mit ért „jó” anya alatt, a példaként kiválasztott nőkről pedig csupán a gyerekeik megnyilvánulásából következtethetünk arra, hogy milyen anyák:

„Anya írónő, és mégis a legjobb anya a világon! – büszkélkedett Attila.”

Persze milyen más mércéje lehet még a jó anyaságnak, ha nem a gyerek véleménye? Az életben ennyi magyarázat elég (talán), de az irodalomban azért többre lenne szükség, hogy meggyőzzük az olvasót.

Ismeretterjesztő időutazás

Bár a szerző az időutazást választotta, hogy múltbéli eseményeket mutasson be, nem használja az időutazós történetek szabályait, a múltba utazott főszereplő egy-két kivételtől eltekintve nem csodálkozik rá a korabeli szokásokra. Igaz, nem is kapunk túl sok akkori leírást, a kisebb epizódok jó része ma is játszódhatna.

Az időutazás egyik legfontosabb problémája – a múlt esetleges megváltoztatásának a következményei – sem kap szerepet, ebből a szempontból tehát elmondható, hogy az időutazást csupán mankónak tekinti a szerző az ismeretterjesztő szöveg támogatására.

Nehéz kenyér az időutazós könyvek időkapuja is, ahol átléphetünk egy másik idősíkba. Wéber Anikó, ahogy előző könyvében a hópihét, most is egy természeti jelenséget, a szelet választja az időutazáshoz, ami szintén eltér a műfaj mintáitól. Furcsának tűnhet, hogy a szél vissza tud menni a múltba, de ez tényleg ízlés kérdése.

Wéber Anikó Luca és Máté régi körhintája Szokács Eszter-02
 

Nyelvezet

Nagyon népszerű és persze fontos problémákat vet fel a mesekönyv: az iskolai verbális bántalmazást és a női egyenjogúság kérdését. Mindezeket a szerző kissé didaktikus stílusban meséli el: nem leírásokkal jeleníti meg a történetet és annak üzenetét, hanem elmondja, elmondatja a szereplőkkel. Nem hagyja a képzeletre, a továbbgondolásra az esetleges tanulságot. Sokszor úgy tűnik, mintha Luca interjúzna a három nővel, akik mesélnek magukról, az életükről, és csöppet sincsenek meglepve, hogy ki ez az idegen kislány, aki ennyit kérdezősködik.

Nem egyértelmű, milyen korosztálynak íródott a könyv: a történet alapján feltételezhető, hogy a gyerekek már érdemben tudnak gondolkodni a nők társadalomban betöltött szerepéről, ugyanakkor a nyelvezet olykor a sokkal kisebbeket célozza meg:

„– Elmentem Budára, a királyi palotába, ahol épp Benedek tábornok, egy katona bácsi uralkodott” – meséli Kánya Emília.

„Lucának elkerekedett a szeme. Azt hitte, az anyukák mindig bátrak és erősek.”

„Azt hittem, az anyukák nem betegszenek meg – motyogta…”

A könyv végén pedig, ahol mindhárom nőalakról részletes tájékoztatást kap az olvasó – amely már nem szerves része a történetnek –, a szöveg az ismeretterjesztő stílus helyett is meseszerű nyelven íródott:

„Élt egyszer egy lány, akit Szendrey Júliának hívtak. Az apukája szerette volna, ha sokat tanul, és olyan okossá válik, mint az úrilányok.”

A XIX. századi beszélt nyelv csupán egy-két helyen bukkan fel, Luca rácsodálkozik az árnyékszék kifejezésre, Szendrey Júlia fia azt írja egy helyen: „szerető fiad: Attila”, de a más időben élő szereplők egyébként nem találkoznak a két kor eltérő szavaival, kifejezéseivel, nyelvi fordulataival.

Noha nyilvánvalóan nem az volt a cél, hogy a szerző bemutassa a két korszak különbségeit, sokszor túl simán illeszkedik a mai főszereplő a múltbéli kalandokba, de ez azért is alakulhat így, mert nem igazán különböznek a maiaktól.

Wéber Anikó Luca és Máté régi körhintája Szokács Eszter-01
 

Anyaság és hivatás

Mindhárom történet a XIX. században játszódik, és azonos sémára készült: adott egy anya, akinek megoldandó problémája van, majd Luca, a szélfiú és a nők gyerekei megpróbálják felvidítani őket és az adott helyzetben segíteni nekik.

Szendrey Júlia szorong, mert a férfitársadalom nem ismeri el mint írót, és álmában a toll, a papír és a tintatartó is kineveti őt. A fia kedves szövegeket hagy az íróasztalán, hogy megvigasztalja. Bezerédj Amália nagyon beteg, nem tud segíteni a kislányának, hogy együtt betanuljanak egy táncot és éneket a gyerek apjának, ezért Luca és Máté gyakorol a kislánnyal. Kánya Emíliának pedig dönteni kell a pénz és a gyerekei között, vagyis, hogy elfogadja-e Erzsébet királyné ajánlatát, hogy tanítsa a lányát, amihez persze Bécsbe kellene költöznie. Kánya Emíliát egy szegény család meglátogatásakor éri a felismerés, hogy a gyereknevelés során a pénznél fontosabb a jelenlét.

Wéber Anikó Luca és Máté régi körhintája Szokács Eszter-07

Szendrey Júlia bemutatása sikerült a leghitelesebbre: az íróasztalánál elszunnyadó írónő, akit még álmában is gúnyolnak az írószerei, majd ennek feloldása, a kisfia cetlikre írt üzenete életszerű ábrázolás.

Bezerédj Amália már nem kerül ilyen közel az olvasóhoz, a fiatalon meghalt asszonynak inkább a hagyatéka, vagyis az óvoda-iskola bemutatása kap nagyobb hangsúlyt, de mesekönyvéből, a Flóri könyvéből nem kapunk ízelítőt.

Kánya Emília vívódása sem igazán „erős”, a bemutatott szegény sorsú család meglátogatása éppúgy játszódhatna ma is, mint az 1900-as években.

Wéber Anikó Luca és Máté régi körhintája Szokács Eszter-06

A szerző nem mélyed bele az anya–gyerek-kapcsolat bonyodalmaiba, az anyaság nehézségeibe, azt sulykolja, hogy minden anya jó a maga módján. A mondanivaló végtelenül egyszerű: az anyukák fontosak, bármivel is foglalkozzanak, szeretik a gyerekeiket, a gyerekek pedig viszontszeretik őket.

Kánya Emília így beszélget a lányokkal:

„– …Igaz, hogy nagyon szeretek írni, de könyveket és újságot azért készítek, hogy legyen miből élnünk. Négy lányom és négy fiam van, a pénzünk pedig kevés. A gyerekeimért dolgozom.

– Ilyen különleges az én anyukám! – büszkélkedett Emmi.

– Az én anyukám is különleges! Neki is nehéz munkája van – dicsekedett Luca is.

Emília átkarolta a lányok vállát, és elmosolyodott.

– Minden édesanya különleges, akár írónő, akár varrónő, akár háziasszony, akár tanítónő. Mindenkiben van tehetség és erő valamire, és az a lényeg, hogy abban jó legyen – oktatta őket.”

Wéber Anikó Luca és Máté régi körhintája Szokács Eszter-04

A Luca és Máté körhintája mind mondanivalójában, mind pedig a nyelvezetében azoknak a gyermekeknek lesz igazán élvezetes olvasmány, akiknek még nem jelent többet az anya–gyermek-viszony annál, hogy az anya jelenti az egész világot, vagy annak jelentős részét.

A szerző a legkisebbeknek is befogadható leírásokkal jellemzi az anyákat (Szendrey Júlia például megvarrja a ruhákat, sétál a gyerekkel a parkban), akikről kiderül, hogy néha félnek, sokszor gyengének érzik magukat, de a gyerekeik jelentenek számukra mindent.

A könyv a kisebb korosztálynak szól, amikor még (jó esetben) minden gyermeknek a saját anyja a legcsodálatosabb, amikor még egyáltalán nem ciki anyu. Ennél nem összetettebb a mű anyaábrázolása.

Wéber Anikó Luca és Máté régi körhintája Szokács Eszter-05
 

Érdekes tanulság

A könyv talán legnagyobb tanulsága nincs túlhangsúlyozva, talán épp ezért lett a történet leghitelesebb része. Eleve rettenetes dolog, hogy éppen anyamegjelenítés kategóriában versenyeztetik a gyerekeket (persze miben nem versenyeztetik őket?), és szépen ki is domborodik, mennyire szorong a főszereplő a megmérettetéstől. A tanítónő ügyes feloldása, hogy minden gyerek alkotását kinyomtatja egy albumba. Lucának és anyjának a párbeszéde élethű és megható része a könyvnek.

Illusztrációk

Keszeg Ágnes illusztrációi mai stílusban bár, de megidézik a kor hangulatát, nemcsak kísérik és kiegészítik a szöveget, de bemutatják a korabeli öltözködést, a bútorokat és a használati tárgyakat, a játékokat. Az olvasó nem szenved hiányt, plasztikus képet kap a XIX. századi világról, a szövegből hiányzó leírásokat rajzokkal kárpótolja a könyv, így elmondható, hogy a szöveg és az illusztráció egymás tökéletes kiegészítői. Az apróbb részleteket is lehet böngészni, talán csak az arcok sikerültek kicsit egyformára. Szintén szép, igényes munka az előzék, amelyet korabeli – a történetben is felbukkanó – könyvek és kiadványok díszítenek, természetesen újrarajzolva.

Wéber Anikó Luca és Máté régi körhintája Szokács Eszter-01

Bár a könyv a 6–10 éves korosztálynak szól, a leegyszerűsített megfogalmazások és a mondanivalót szájba rágó párbeszédek ezen belül is a fiatalabbakat szólítják meg. És ha már különleges foglalkozásokról van szó, ebben a mesekönyvben mindhárom nőnek nagyon hasonló, az íráshoz kötődő hivatása volt, ráadásul többé-kevésbé ugyanakkor éltek.

Nagyobb kitekintés térben és időben jót tett volna a könyvnek.

Szokács Eszter 

Wéber Anikó: Luca és Máté régi körhintája

Illusztráció: Keszeg Ágnes

Pagony Kiadó, 2021

4500 Ft

96 oldal

 

további Kritikák

Fuszulyka, pirog és khorkhog

Szokács Eszter írása Kalas Györgyi Világkóstoló című kötetéről. 

Tovább
„A régi mesék egyszerűbbek voltak.”

Szecsődi Tamás Leó: Táguló világom – Mesés iránytű a világhoz gyerekeknek. Kovács Gergely kritikája. 

Tovább
A fény mindenütt ott van

Pataki Mónika Lilla kritikája.

Tovább