Vissza
  • 2021.03.26
  • Kocsis Katica

Megélt teljesség

A nagyon finom és érzékeny Aludj, kis virág című kötetről Kocsis Katica írt kritikát.

Az évszakok és a nappalok változásáról, az emberi korokról mesél az Aludj, kis virág című altatókönyv

Az egyszerű, költői szöveg segít a kicsiknek elmerülni a természet csodáiban, a varázslatos, színpompás rajzok pedig lenyűgözik őket. Nem biztos, hogy jó megoldás altatásra, mert annyira tetszik nekik, hogy ha a végére értünk, újra kell kezdeni.

Haddy Njie: Aludj, kis virág Lisa Aisato-03

A könyv a silent book műfajához sorolható. Hasonlóan például Maros Krisztina Milyen színű a boldogság? című kötetéhez (ITT olvashattok interjút vele), a narratíva nem az oldalpárokon futó rövid verssorokból áll össze, hanem maguk az illusztrációk azok, melyekből kibontakozik a történet.

Haddy N’jie versikéje inkább csak hangulatokat közvetít: ebben a kötetben a szöveg az, ami tovább gazdagítja az egyébként is komplex illusztrációkat, de mindig a képé a főszerep.

A vers nagyon érzéki elemekkel festi le az egyes évszakokat

A fordító munkájának köszönhetően a magyar verzióban is burjánzanak a hangulatfestő és hangutánzó szavak, ami ezektől lesz igazán színes. Pap Vera-Ágnes remekül megérzi az évszakokban rejlő csodákat, amelyeket nagyszerűen vissza is ad a csengő-bongó szavak segítségével.

Tavasszal „fickándoz a patak, cseng a bringa csengettyűje, dongnak a darazsak”, a nyár „tüskét szed ki a talpából, szúnyogcsípést számlál”, amíg virágmézet szürcsöl a méh, és a nyári tarló felett úsznak a bárányfelhők. Az ősz „rézszínű fák lassan hulló, lágy levélkönnyéről”, a tél pedig „fahéjízű hópelyhekkel, fehér hóbundával, mézeskalács illatával, hűvös jégkristállyal” álmodik.

A négy szakaszból álló mű utolsó négy sora refrénként tér vissza, ami nem véletlen, hiszen e versből dal is született, amelynek kottáját megtaláljuk a könyv végén, és ITT lehet meghallgatni.

Haddy Njie: Aludj, kis virág Lisa Aisato-02

Talán az a legszebb ebben a könyvben, ahogy az illusztrációk párhuzamba állítják az évszakok változását az emberi élettel, valamint egy kisgyermek mindennapjaival, az ébredéstől az elalvásig.

Ahogy az évszakok váltakoznak, úgy jutunk el a nappaltól az éjszakáig, a születéstől a halálig. Rengeteg tapasztalatot sűrítenek tehát magukba ezek a csodás rajzok, amelyek attól lesznek igazán nagyszerűek, hogy a gyermekeket az érzékeiken keresztül szólítják meg. Az illusztrációk annyira gazdagok, hogy ezeket nézve a kicsik esszenciális ismeretekre tesznek szert: megértik az egyes évszakok sajátos ritmusát, és azt is, hogy az ember miként változik a kor előrehaladtával – nemcsak fizikálisan, hanem lelkileg is.

Tavasz, nyár, ősz, tél… és tavasz

Aisato gyönyörű karakterekhez társítja az egyes évszakokat. A tavasz egy habókos, szeleburdi figura, aki gondtalanul „átszökell a háztetők felett, vidám bukfencet vet”. Haja olyan, akár a legszebb tavaszi rét, ahol a fűszálak között nárciszok, kikericsek, tulipánok nőnek, és barka. Füle mögött hűs vizű patak csörgedez, a feje körül pedig katicabogarak és méhek döngenek, hogy a tavasz zöldes hajából kihulló virágporból csemegézzenek. A nyár az életet habzsoló, kacagó fekete lányka, aki hintáján egyre magasabbra száll.

A nyár hajkoronája az afrofrizurák csodás tömöttségét idézi, de ez most nem valódi frizura, hanem a legszebb virágos mező, amely ezer és ezer színes szirommal csábítja magához a szitakötőket és a lepkéket.

Az ősz egy égővörös hajú nő, akinek juharlevelek hullanak a hajából. Érett asszony, aki maximálisan megéli a nőiességét, s tekintetében ott van a bölcsesség. „A ruhája almaillat, haja naplemente, szélviharok laknak benne, s az őszi föld csendje.”

A tél pedig élete végén járó, bölcs anyó, aki sok mindent átélt, és már képes derűvel szemlélni a világot. Arcát mély ráncok barázdálják, teste elvesztette a kontúrjait, de a szája mosolyra húzódik, tekintete pedig békéről és megértésről tanúskodik. Olyan ez a télanyó, mint a kedvenc nagymamánk, aki betakar, és gondoskodóan súgja: „Bújjatok hát össze [...], és melegedjetek.” Aisato ezekkel a figurákkal kimondja, hogy minden életkornak megvan a maga szépsége.

A rajzok színvilága is varázslatos: élénk, telített árnyalatok jelennek meg az illusztrációkon. Lisa Aisato a háttér színeit is remekül választja ki, ennek köszönhetően a lapozgatás során úgy is érezzük, mintha a történet hajnaltól késő éjszakáig tartana: a lilás derengés sárgás napkeltére, majd nappalra vált, ezután pedig végigkövetjük a nap irányát lefelé is. Érzékletes az ősz mögött kirajzolódó városkép, amelynek egyik szegletében épp elbújni készül a hanyatló égitest, vagy a gombatető alatt szunyókáló tél erdei környezete, amelyen épp csak átderengenek a nap utolsó sugarai.

Aisato illusztrációi teli vannak apró finomságokkal, így a kicsik újra és újra előveszik ezt a könyvet, és akárhányszor átlapozzák, mindig eléjük tárul egy újabb részlet, ami tovább gazdagítja a narratívát.

Visszatérő motívuma a kis fa, amelyet kezdetben még hó borít, majd kizöldell, és egyre lombosabbá válik, végül megsárgulnak a levelei, s újra kopár lesz. A fa körül a szánkózó gyerekek hintázni kezdenek, amikor bejön a jó idő, majd a tél közeledtével ismét előveszik a szánt. A békésen szendergő kisgyermekek is újra és újra felbukkannak a lapok alján: takarójuk hol pitypang, hol pipacs, hol őszi avar, hol pedig havas táj. Az ő igaz álmukkal léphetünk át a következő évszakba a könyvben.

Haddy Njie: Aludj, kis virág Lisa Aisato-01

Nagyon szép ez az átmenet, ahogy az egyik évszak átfolyik a következőbe, de Lisa Aisato nemcsak az idő előrehaladtát képes érzékeltetni a rajzokkal, hanem annak körforgásszerű, ciklikus változását is. Az első oldalpáron szereplő, még a hótakaró alatt szunnyadó tavasz ugyanis megjelenik az utolsó oldal illusztrációjában is: ott ugyan csak a lábát látjuk, de ez épp elég ahhoz, hogy tudjuk: a zord tél után újra tavasz jő. Ettől lesz igazán reményteli és pozitív kicsengésű ez a könyv, mert azt sugallja, hogy az elmúlás az élet velejárója, de a halálból mindig új élet fakad.

Kocsis Katica

Haddy Njie: Aludj, kis virág

Illusztráció: Lisa Aisato

Scolar Kiadó, 2020

40 oldal

3475 Ft

további Kritikák

Tanulja meg szeretni…

Kovács Gergely kritikája Vibók Ildi két könyvéről.

Tovább
Ki ne akarna indián lenni?

Parti Judit egy megindító és valóban kiváló könyvről írt kritikát. 

Tovább
Nem kell ahhoz kard és pajzs, hogy lovag legyen az ember

Egy kivételesen jó regényről olvashattok plasztikus kritikát Pataki Mónika Lillától. Akár családi, akár közös iskolai olvasásra különösen ajánljuk.

Tovább