Vissza
  • 2021.04.01
  • MeseCentrum

Miért olyan fontos a jó gyerekszínház?

Körkérdésünkre Novák János válaszolt

Gyerekszínházi alkotókkal készült körkérdésünkre a frissen ASSITEJ-életműdíjjal jutalmazott Novák János, a Kolbri Színház igazgatója válaszolt. Sok szeretettel gratulálunk a jól megérdemelt nemzetközi elismeréshez!

Melyik volt a legemlékezetesebb színházi/bábszínházi előadás, amelyet gyerekként látott, és miért éppen az?

Még nem voltam iskolás, mikor anyám nyolcadikos tanítványainak a János vitéz-előadásáról ki kellett vinni, mert annyira megijedtem, hogy sírtam. Ez számomra és a család számára is emlékezetes maradt. Ötévesen, 1957-től követtem a tévén az akkor még kísérleti adásokat, legtöbbször a fogmosó maci keretezte meséket, bábfilmeket és az orosz rajzfilmeket néztem. Az akkoriban szokásos gyakori ismétlések cseppet sem zavartak, volt alkalmam minden mesét többször is látni. Apám 8 mm-es kisfilmekről vetítette esténként a Popey-filmeket, aláénekelve a filmzenét, elmesélve nekem és az öcsémnek, amit éppen látunk. A vetítések ismétlésének száma korlátlan volt, az évek alatt több százszor is láthattunk mindent, csak a villanyt kellett lekapcsolni hozzá, mint a diavetítéseknél.

Novak János-02
Arc Projekt
Fotó: Csoszó Gabriella

Mi vonzotta erre a pályára?

A véletlenek, amiket nevezhetünk sorsszerűségnek is, sodortak egy irányba. Csellistaként kerültem színházközelbe. Aztán zeneszerzőnek neveztek, amikor dalokat és kísérőzenéket írtam a Körszínházban, a Huszonötödik Színházban, a Játékszínben és a Madách Színházban. Ady-dalok zeneszerzőjeként, a Balassi Bálint szavalókör egyetemi színpadi Ady-estjét már rendezőként is jegyeztem. Ők kértek fel a következő bemutatójuk rendezésére, ami egy gyerekműsor volt. Szabad kezet adtak. Amikor Másik János „Hó hahó”-t énekelt, és a gyerekek boldogan visszhangozták, eldőlt számomra minden. Úgy éreztem, hazataláltam.

A mai gyerekszínházi előadások mennyiben mások, mint a régebbiek?

Gyerekkoromban hol unatkoztam, hol meg féltem a gyerekelőadásokon.

Ha mai gyerekelőadásokról beszélünk, leginkább a Kolibri színházi előadásokra gondolok, ott igyekszünk a feloldatlan szorongást és félelmet elkerülni, de az unalmat, a motiválatlanságot is száműzni az előadásokból. Nem általában játszunk gyerekeknek, hiszen nagyban mások a korcsoportok elvárásai, és a befogadóképességük is különbözik. Mi hozzájuk igazítjuk a mondanivalónkat, a műsorunkat. Ha minket is megérint, mikor a korcsoportok elvárásaira gondolunk, akkor jó úton járunk. Régen is voltak jó gyerek- és ifjúsági előadások, és ma is vannak olyanok, melyekre nem szívesen vinnénk el a saját gyerekeinket, ezért nem gondolom, hogy a mai színház mindenben meghaladja a régiek értékeit. A munkánk értékét régen is, ma is az határozza meg, hogyan tekintünk a gyerekekre, mennyire vagyunk képesek az előadásaink létrehozásakor rájuk gondolva jól felmérni az igényeiket, támogatni őket az önismeretük, az identitásuk megalapozásában, a személyiségük fejlődésében.

Novak Janos-01
Fotó: kolibriszinhaz.hu

Mitől lehet maradandó egy gyerekszínházi élmény?

Ha örömet szerez, ha beépül a fejlődésükbe, ha évtizedek múlva is fel tudják idézni, akkor maradandó. A Bors nénire a sokadik generáció hozza el hozzánk a gyerekeit, unokáit, tehát ez maradandó élmény. A napokban kaptam egy e-mailt, amelyben mamák, barátnők emlékeznek Tamkó Sirató Károly Mesélő kert című mesejátékára, amit hétévesen láttak a Radnóti Színházban. Ott a nézők csúszdán lecsúszva juthattak be a nézőtérre. A színházi csúszdázás emléke maradandó ma is, boldogan emlékeznek rá felnőttként az egykori hétévesek.

Kolibri-repertoárunk sikerdarabokból áll, a csecsemőktől a fiatalokig minden generáció talál olyan előadást, amelyet évtizedek óta műsoron tartunk, mert szeretik őket, ma is sokan ajánlják a gyerekeiknek, unokáiknak, és felnőttként is szívesen újranézik velük. Néha csak egy mondat, vagy egy gesztus az, ami belénk vésődik; lehet, hogy azt sem tudjuk melyik előadásban láttuk, de már a miénk, velünk marad, amíg csak élünk.

Az elmúlt évek kínálatából melyik az az öt előadás, amit ajánlana a gyerekeknek és/vagy felnőtteknek, és miért?

Lapozzanak bele a kolibris műsorfüzetünkbe, és keressék meg az előadások közül azt a korosztályt, amellyel színházba szeretnének jönni. Biztosan találnak a gyermekük korcsoportjához illő öt olyan előadást, amit bátran és lelkesen ajánlhatok.

Melyik volt a legkedvesebb saját munkája az elmúlt időszakban, miért és kinek ajánlaná?

Mindig az utolsó a legkedvesebb, mert még a fejemben kavarog minden, ami a megszületéséhez kellett. Most Az ember tragédiája kavarog bennem, ami a pandémia miatt félbeszakadt, de nem beszélhetek róla mint előadásról, mert még nem mutattuk be. A Locspocs-mesék új változatához írt dalokat most fejeztem be, azok is a legkedvesebbek közé tartoznak, de a darab bemutatója még messze van. Az Aranygyapjas kalandot, amit úgy ajánlhatok, hogy nagyon szeretem, a nézőink is kedvelik, és ha színházban mostanában nem is, sztrímelve hamarosan újra látható lesz. Amit játszani is fogunk, ha már lehet, és streamelve ma is műsoron van, az a Macska voltam Londonban és a Mágikus állatok iskolája. Nagyon szeretik a nézőink is, és én is ezeket az előadásokat, csakúgy, mint a Bors nénit vagy a Todát, a Bogyót és Babócát vagy a Marék Vera-meséket, de sorolhatnám a többit is. Aki többször járt már nálunk, igazolhatja, hogy nem a levegőbe beszélek.

Novak János-01

Melyik meseszereplő bőrébe bújva kezdene új életet, ha lehetne?

Mindig abba, amit éppen nézek. Ha azonosulni tudok egy szereplővel, végigélhetem vele a megpróbáltatásait, a kalandjait, a bánatát és örömeit, de akármi vár rá, abban biztos lehetek, hogy a végén, minden jóra fordul. Erre a bizakodásra felnőttként is nagy szükségünk van.

(Körkérdésünkre elsőként Gimesi Dóra válaszolt, ITT olvashatjátok a vele készült interjúnkat.)

további Interjúk

Miért olyan fontos a jó gyerekszínház?

Sorozatunk negyedik részében Varsányi Péter szabadúszó rendező válaszait olvashatjátok.

Tovább
Miért olyan fontos a jó gyerekszínház?

Sorozatunk harmadik részében Tasnádi István válaszait olvashatjátok.

Tovább
„Csak mi, felnőttek tudjuk kitakarni az egyre növekvő árnyakat az égboltról”

Szabó Imola Juliannát kérdeztük legújabb, Holtak aranya, holdak ezüstje című kötetéről.

Tovább