Melyik volt a legemlékezetesebb színházi/bábszínházi előadás, amelyet gyerekként látott, és miért éppen az?
Az a szomorú helyzet, hogy gyerekkoromból egyetlen bábelőadásra sem emlékszem, de még gyerekszínházi produkcióra sem nagyon. Operabérletünk volt a Szegedi Nemzeti Színházba, így én gyerekként is inkább operákat láttam, már óvodáskoromtól kezdve. Előtte mindig elolvastuk az Operák könyvében a történetet, így az előadások soha nem voltak unalmasak vagy érthetetlenek. A bolygó hollandira emlékszem erősen, lenyűgözött a hatalmas hajó meg a hatalmas zene. Később, már kamaszként láttam egy felnőtteknek szóló bábelőadást, Rumi László rendezte, és az Ikarosz-történetet dolgozta fel. Nagyon költői, finom rezdülésekre épülő előadás volt. Ott kezdtem megérezni, hogy ez egy izgalmas és figyelemre méltó műfaj.
Mi vonzotta erre a pályára?
A Színház- és Filmművészeti Egyetem dramaturg szakára jártam, amikor bekerültem az akkor végzős bábszínészosztály egyik vizsgájába asszisztensnek. Fodor Tamás rendezte a produkciót, és én lenyűgözve figyeltem, rengeteget tanultam tőle. Megtetszett a műfaj, összebarátkoztam az osztállyal, így szinte egyértelmű volt, hogy a következő évben a Budapest Bábszínházba kerültem gyakorlatra.
A mese, a stilizált, szimbolikus gondolkodás, a képzőművészet mindig is közel állt hozzám, és úgy éreztem, a bábművészetben ezek összeérnek.
Óriási szerencsém volt, mert nagyon kevés bábszínházi dramaturg dolgozott ekkor az országban, így rögtön a mélyvízben találtam magam: negyedéves egyetemistaként már több darabomat is játszották különböző bábszínházak. Ez egy kicsi szakma, hamar híre megy az embernek, így nagyon gyorsan meglehetősen sok munkám lett. Ez kitűnő iskolának bizonyult: a gyakorlatban tanultam meg, milyen korosztálynál mi működik jól, és mi kevésbé.
A mai gyerekszínházi előadások mennyiben mások, mint a régebbiek?
Ma már evidencia, hogy egy előadás során többféle bábtechnikát használunk, hogy gyakran látszik a mozgató, hogy a történet és a forma már az előadás kitalálásának első pillanataitól hat egymásra. Ezek a tendenciák a hatvanas évek óta léteznek, de körülbelül mostanra kerültek be a köztudatba. A másik, ami sokat változott, az a ritmus: leginkább a filmes dramaturgiának köszönhetően a gyerekelőadásokban is egyre gyakoribbak a gyors jelenetváltások, „vágások”, montázsok, egy időben párhuzamosan zajló jelenetek. Feszesebbek lettek az előadások, ritkábbak a rengeteg szövegre épülő, túlbeszélt produkciók. Ugyanakkor fontos, hogy egy alapvetően pörgős, feszes ritmusú előadásnak is meglegyenek a nyugvópontjai.
Mitől lehet maradandó egy gyerekszínházi élmény?
A látvány szerepe elsődleges ebben a kérdésben, hiszen egy-egy kép nagyon könnyen beég a gyerekek emlékezetébe. Ezért is fontos, hogy képzőművészetileg ízléses, igényes alkotásokkal találkozzanak a gyerekek, hisz ez meghatározhatja a későbbi látásmódjukat. Az előadás más komponensei, mint a zene, a színészi játék minősége vagy az irodalmi szöveg, rejtettebben ugyan, de ugyanúgy hatással lehetnek a nézőre, formálhatják az ízlését. És persze a maradandó élményhez elengedhetetlen a jó történet, amely érzelmi azonosulást kínál, gondolatokat ébreszt, beszélgetéseket indít el.
Az elmúlt évek kínálatából melyik az az öt előadás, amit ajánlana gyerekeknek és/vagy felnőtteknek, és miért?
A kis léptékű, a színészi személyiségre erősen építő, az alkotók kreativitását maximálisan kihasználó előadások állnak igazán közel hozzám, így három ilyet is jó szívvel ajánlok.
Pájer Alma Virág Szegény Dzsoni és Árnika-feldolgozása eredetileg diplomamunkának készült, Lázár Ervin szellemiségéhez méltó, finom, humoros, gyönyörű egyszemélyes produkció, a Budapest Bábszínházban látható.
Szintén a Bábszínház fogadta be a negyedéves bábszínészosztály Anima című vizsgaelőadását, amely középiskolásoknak és felnőtteknek szól, és rengeteg humorral járja körül a szabad akarat kérdését, bábok és mozgatók lehetséges viszonyait. Valaki azt mondta, kapudrog a bábművészethez, és ezzel maximálisan egyetértek.
3Fabók Mancsi független bábszínházának legújabb produkciója, a Mikszáth-novellából készült A fekete kakas ízig-vérig kortárs bábszínház, hatalmas színészi és bábos teljesítmény, megráz, megindít, lenyűgöz. Mindenkinek látnia kell.
És most kicsit csalok, ugyanis nem előadásokat, hanem színházakat ajánlok: aki teheti (és az online világban ez sokkal egyszerűbb), nézzen minél több előadást a kecskeméti Ciróka Bábszínházból, a szombathelyi Mesebolt Bábszínházból vagy a debreceni Vojtina Bábszínházból.
Ezek a vidéki műhelyek egyenletesen magas színvonalú, a témaválasztást tekintve sokszor bátor és kísérletező előadásokat hoznak létre, mindig érdemes rájuk odafigyelni.
Melyik volt a legkedvesebb saját munkája az elmúlt időszakban, és kinek, miért ajánlaná?
Munkahelyemen, a Budapest Bábszínházban a legutóbbi kedves munkám a 80 nap alatt a Föld körül bábszínházi adaptációja , melyet Kuthy Ágnes rendezett, Rofusz Kinga tervezett, és minden van benne, amiért gyerekkoromban igazán rajongtam: tenger, térkép, kaland, szerelem, léghajó. Igazi családi előadás, amely meglepően jól működik bábfilmként is, így online változatát szintén jó szívvel ajánlom.
Felnőtteknek pedig Az időnk rövid történetét érdemes megnézniük, amely egy nagyon személyes, minden alkotójának fontos előadás. Idős emberekről szól, egy utolsó nagy kalandról, és mindannyiunk nagyszüleiről. Hoffer Károly rendezte és tervezte, én írtam, és ha vége lesz a járványnak, a B32 Galéria és Kultúrtérben fogjuk újra játszani.
Melyik meseszereplő bőrébe bújva kezdene új életet, ha lehetne?
Legszívesebben olyan valaki lennék, aki tud utazni térben és időben. És nagyon szeretnék egy velocipédet. Meg egy velociraptort. Szóval leginkább a Doktor lennék a Doctor Who-ból.
Gimesi Dóra meseátiratáról, A kék madárról Pataki Mónika Lilla írt nekünk korábban kritikát, ITT elolvashatjátok, ITT Gimesi Dóra gyerekszínházi tanulmányát nézhetitek meg, ITT pedig Nagy Gabriella tanulánya olvasható A kék madár kapcsán Materlinckről és Gimesi Dóra könyvéről
Portéfotó: Szöllősi Mátyás