Vissza
  • 2021.04.16
  • MeseCentrum

Miért olyan fontos a jó gyerekszínház?

Varsányi Péter válaszai

Sorozatunk negyedik részében Varsányi Péter szabadúszó rendező válaszait olvashatjátok.

Melyik volt a legemlékezetesebb színházi/bábszínházi előadás, amelyet gyerekként látott, és miért épp az?

Otthon, a nappalinkban történt. A szüleimnek volt egy miniárnyszínháza, amelyhez édesapám bábokat készített és saját történeteket írt. Erről csak nagyon halvány emlékeim vannak, de ez az árnyparaván sok éven át szunnyadt a könyvespolcunkon mint titkok és varázslat ígérete. Ennek ellenére a gyerekkoromban a színház nem töltött be meghatározó szerepet az életemben. Az első olyan profi bábelőadást, amely nagy hatással volt rám, tizennyolcévesen láttam. Ez a Budapest Bábszínház Odüsszeusz című produkciója volt, Valló Péter rendezésében, László Zsolttal a főszerepben. Ott találkoztam először azzal, hogy a bábszínház milyen magától értetődő terepe a Gesamtkunstwerknek, a totális színháznak.

Mi vonzotta erre a pályára?

Hat-hét éves koromban eldöntöttem, hogy író leszek, és attól kezdve ebben a tudatban léteztem. Aztán kamaszkoromban megfertőződtem a színházzal, amiben elvitathatatlan szerepe volt Demeter Katalin tanárnőnek, aki az Eötvös József Gimnáziumban sok mai kollegámmal együtt engem is nevelt. Ott döntöttem el, hogy jelentkezem rendező vagy dramaturg szakra – így kötöttem ki a Színház- és Filmművészeti Egyetem színházrendező szakjának bábrendező osztályában. Elsősorban színházcsináló vagyok, és hogy épp gyerekeknek vagy felnőtteknek, bábbal vagy anélkül, azt mindig a tartalom határozza meg. De a bábhoz húz a groteszk látásmódom, a gyerekközönséghez pedig – legalábbis szeretem ezt hinni – a mai napig elég aktívan bennem élő gyermeki én.

A mai gyerekszínházi előadások mennyiben mások, mint a régebbiek?

Egyrészt egyre több a problémaközpontú előadás, például Gimesi Dóra A csomótündér című darabja, amely a szülők válását, Fodor Orsolya Kacsa, Halál, Tulipán rendezése, ami a halált vagy a Szombathelyi Mesebolt Bábszínház Lili és a bátorság című produkciója, ami a gyerekekkel szemben elkövetett szexuális abúzust tematizálja. Formailag is vannak változások – az én gyerekkoromban még a paravános bábtechnikák domináltak, ma már az a megszokott, hogy a bábszínészek nem bújnak el.

Varsanyi Peter Korkerdes-01
Gimesi Dóra: Csomótündér
Fotó: somogyitamasblog.wordpress.com

Mitől lehet maradandó egy gyerekszínházi élmény?

A legfontosabb, hogy az alkotókban legyen közlésvágy, és komolyan vegyék a közönségüket. Nem lehet eléggé túlbecsülni a gyerekek bölcsességét.

Néha jobban is értik a színházat, mint mi, felnőttek, mert (legalábbis egy bizonyos életkorig) nem racionálisan, hanem intuitíven kapcsolódnak hozzá. És ha érzi a gyerekközönség, hogy komolyan veszik, azt fokozott figyelemmel hálálja meg.

Az elmúlt évek kínálatából melyik az az öt előadás, amit ajánlana gyerekeknek és/vagy felnőtteknek, és miért?

Aki felnőttként vagy majdnem felnőttként kezdene ismerkedni a bábszínházzal, annak az SZFE bábszínész osztálya Anima című produkcióját ajánlom kezdésnek – igazi sitcom.

Varsányi Lázár Helga It Depends és Kovács Domokos H.A.N.-01
Fotó: It depends/ Facebook

Aztán folytassák Lázár Helga It Depends és Kovács Domokos H.A.N. című előadásaival, amelyekben a bábszínház a tánccal találkozik.

Fabók Mancsi is olyan előadó, akit legalább egyszer az életben látni kell.

A Budapest Bábszínház repertoárjáról pedig Pájer Alma egyszemélyes Szegény Dzsoni és Árnikáját, illetve Szikszai Rémusz Vihar-rendezését ajánlom.

Varsanyi Szikszai Remus Vihar-01
Budapest Bábszínház – Shakespeare: A vihar
Fotó: YouTube

Melyik volt a legkedvesebb saját munkája az elmúlt időszakban, miért és kinek ajánlaná?

Februárban „csakazértis” módon belevágtunk A kis herceg színpadra állításába a Budaörsi Latinovits Színházban. Aztán mégis le kellett állnunk, de ha minden jól megy, szeptemberben lesz premier. Az eredeti művet senkinek sem kell bemutatni (talán a világ legolvasottabb könyve), a mi változatunk viszont azt hiszem, azok számára is tartogat meglepetést, akik oda-vissza kívülről tudják Antoine de Saint-Exupéry meséjét.

Annyit elárulok, hogy sci-fi lesz. Ajánlom érettebb óvodásoknak, általános iskolásoknak, kis herceg-rajongóknak és még inkább az ellentábornak!

Melyik meseszereplő bőrébe bújva kezdene új életet, ha lehetne?

Schmendricket választanám Az utolsó egyszarvúból vagy a Harry Potter-sorozat Lupin professzorát. Szóval tehetségét elvesztett és visszaváró varázsló vagy a Sötét varázslatok kivédésének saját vérfarkasságával küzdő tanára lennék. Biztos könnyebb az élet Olafként, de ezek sokkal jobban izgatnak.

Gimesi Dóra válaszai 

Tasnádi István válaszai 

Novák János válaszai

további Interjúk

Kortárs íróink kedvenc kötelező olvasmányai

KÖRKÉRDÉSÜNKBEN ARRA KERESSÜK A VÁLASZT, HOGY KORTÁRS ÍRÓINK MELY KÖTELEZŐ OLVASMÁNYOKÉRT RAJONGTAK, ÉS MIÉRT.

Tovább
„Az életemben a család és az írás a legfontosabb, ez határoz meg mindent”
Tovább
„Megérintett ez a fogadtatás”

Philip Waechter Frankfurtban élő német illusztrátornak eddig négy könyve jelent meg magyarul. A szerző a Goethe Institut által szervezett német és magyar gyerekirodalmi konferenciára érkezett Budapestre, ahol profi illusztrátoroknak tartott workshopot. Ennek – és a Bartól Pagonyban látható kiállításának – kapcsán beszélgetett vele Kelemen Réka.

Tovább