Melyik volt a legemlékezetesebb színházi/bábszínházi előadás, amelyet gyerekként látott, és miért épp az?
Az első nagy bábos élményem gyerekkoromban nem egy bábszínházban, hanem az Operaházban volt. A Coppélia című balett címszereplő „automata lánya” varázsolt el először és azóta is nagyon szeretem ezt a műfajt. Megunhatatlan az átlelkesítés csodája, amikor a halott anyag hirtelen megmozdul, és személyisége lesz. Persze a Coppéliára épp az ellenkezője igaz, ott egy élő táncos imitálta a bábot.
Mi vonzotta erre a pályára?
Nem tudom, hogy vonzott-e. Eredetileg költő szerettem volna lenni, verseket publikáltam. Aztán idesodródtam – bár abban, hogy itt is maradtam, már nyilvánvalóan szerepet játszott valamiféle vonzalom. Talán az tetszett benne a legjobban, hogy itt tovább lehet játszani, és nem kell valami normális polgári szakmát választanom.
Időleges alternatív valóságokat tudunk konstruálni, végső soron varázsolni. A technikai műfajokkal ellentétben a színház még mindig őrzi a mágikus gyökereit.
A mai gyerekszínházi előadások mennyiben mások, mint a régebbiek?
Amiben, mondjuk, a zene vagy a film. Nincsenek már tiszta műfajok, vagy hát nagyon ritkán látható egy vásári kesztyűsbáb. Inkább minden megy a cross-over és a hibrid technikák felé. Bunrakut vegyítünk videós vetítéssel, mozgásszínházzal, tárgyanimációval, és sorolhatnám. Van, amikor ebből csak egy katyvasz jön ki, és van, amikor megszületik egy eredeti, szuverén előadásvilág.
Pár éve zsűriztem az országos bábtalálkozón, és azt kellett tapasztalnom, hogy a bábos előadások sokszor bátrabbak és innovatívabbak, mint mi a kőszínházakban vagy akár a független játszóhelyeken.
Mitől lehet maradandó egy gyerekszínházi élmény?
Ugyanattól, mint egy felnőtteknek szóló előadás.
Legyen meglepő, akár felkavaró, legyen közöm hozzá, rólam és hozzám szóljon, zökkentsen ki mindenféle értelemben. Legyen igazi! És nem árt, ha vicces.
Az elmúlt évek kínálatából melyik az az öt előadás, amit ajánlana gyerekeknek és/vagy felnőtteknek, és miért?
Gimesi Dóri és Hoffer Károly munkáját, Az időnk rövid történetét, ezt gyereknek, felnőttnek egyformán ajánlanám. Idős embereket nem szoktak megformálni bábszínpadon, itt viszont a nénik és bácsik megkapják azt a rangot, amit megérdemelnek. Okos, vicces, szívszorító és szívet melengető előadás.
Nagyon élveztük a fiammal a Pettson és Findusz-előadást is a Budapest Bábszínházban. Sodró lendületű, ellenállhatatlan humorú gyerekszínház.
Fabók Mancsi Bábszínházát is szívesen ajánlom, igazi dévaj népi humor jellemzi, inkább felnőtteknek.
Kevésbé bábos, inkább cirkuszi elemekkel operáló érdekes előadás a Kalap a Nézőművészeti Kft.-től.
És hát persze ki ne hagyjam az utóbbi idők legizgalmasabb előadását: a FreeSZFE diákjainak bábos felvonulását a Hősök terétől és a többi performatív köztéri akciót, amivel bevitték a közéleti színházat az emberek közé.
Melyik volt a legkedvesebb saját munkája az elmúlt időszakban, miért és kinek ajánlaná?
Most csupa olyan „legkedvesebb előadást” tudnék ajánlani, amivel elkészültünk, de a járvány miatt nem mutattunk be. Decemberben ilyen volt a Kartonpapa a Szkénében (a főszereplője egy kartonból kivágott báb!), vagy a pár hete befejezett Helló, Héraklész! amit a Budapest Bábszínházban rendezett Tengely Gábor. Elképesztően izgalmas, látványos előadás, amiben megpróbáljuk ezt a több ezer éves mítoszt a mai gyerekek számára is átélhetővé tenni. Talán ősszel láthatjuk…
Melyik meseszereplő bőrébe bújva kezdene új életet, ha lehetne?
Ha lehetne, akkor sem élnék ezzel a remek lehetőséggel. Persze minden ifjúsági író született Pán Péter, úgyhogy valójában a feltételes mód sem igazán helytálló. A színházban folyamatosan játszunk, és könnyű beleragadni valamelyik szerepbe.
Az utcán jártamban-keltemben is sokszor azt látom, hogy kiszáll a taxiból egy Hamupipőke, vagy az edzőteremből kilép egy troll. Könnyű beállni valami vonzó vagy irigyelt archetípus mögé, annál nehezebb megtalálni és felvállalni, akik valójában vagyunk.
Szóval meseszereplő nem szívesen lennék, de egy láthatatlanná tévő köpenyre mindig is vágytam. Nem bánnám, ha végre már meglepne valaki vele!
Gimesi Dóra és Novák János válaszait is olvassátok el!