Vissza
  • 2021.01.12
  • Toroczkay András

Költő a hajcihő után

Lackfi Jánost Toroczkay András kérdezte.

Lackfi Jánossal, számtalan sikeres gyerek- és felnőttkönyv József Attila-díjas szerzőjével eredetileg arról beszélgettünk volna, hogyan éli meg a versei körüli rendszeres viharokat. Például ezzel a két sorával: „Az összes lány dilis, / azt, hogy miről susog, / hiába is vered, / nem mondja meg: titok”, vagy arról, hogy legutóbb a Szent Jobbról írt verse körül lobbant haragra a világháló erre érzékeny népe. Az interjúban szerencsére elég hamar szóba kerültek a „szőrös hústölcsérek”. Lackfi bő alkotói vénája nem apad: zsoltárait a lánya népdalok dallamára énekli, ő maga pedig bibliai történeteket dolgoz át, valamint felnőtteket tanít verset írni.

Laczkfi János interju Toroczkay András Bach Máté-04
 

Ma már „vertél meg nőt”?
A tankönyvekben szereplő verseim és a kollégák művei kapcsán ősszel általában fellángol a szülői értetlenkedés. Sajnos diákkorukban nem tanítottuk meg őket nyitott szemmel olvasni. A törtekkel való szorzáshoz nem ért olyan jól mindenki, mint a versekhez. Ezért matekkönyvet nem zúznak be.

Egyelőre… Hogyan látod: többször írsz megbotránkozásra okot adó verset, mint mások? Legutóbb a Szent Jobbot „gyaláztad meg”. Neked semmi sem szent?
Az efféle hadjáratok politikai alapúak: valaki magánszorgalmú blogger vagy profi publicista kormánybérencnek vagy nemzetgyalázónak kiált ki engem vagy mást. Aztán kiadja a jelszót, mire a neten kívül alighanem átlagos életet élő emberek trollá változnak, és le akarják darálni, ki akarják herélni a kortárs költőket. Én ilyenkor a dialógusban hiszek, s a barátságos hangnemmel a felbőszültek többnyire tényleg nem tudnak mit kezdeni. Akadt köztük, aki mikor sok áldást kívánva elbúcsúztam tőle, visszaírta: „Az rám is rám férne”. Hoppá! Ha véletlenül is, de ez az ember megáldott engem… Én pedig megköszöntem a váratlan és akaratlan kedvességet.

Laczkfi János interju Toroczkay András Bach Máté-02


Hogyan éled meg ezeket a botrányokat lelkileg? Érted őket? A legközelebbinél jobban odafigyelsz? (Nem úgy tűnik, szerencsére.)

Igyekszem könnyedén viselni, de néha ráül a lelkemre a tömény gyűlölet. Tavaly augusztustól novemberig zajlott a tajtékzó áradat. Másfelől ez remek edzés, segít átélni, mit jelent valóban Isten tekintetében élni, s nem mások véleményétől függeni.

És tudod, mi a baj? Hogy most is erről beszélünk, nem pedig művekről. Mert ha arról eshetne szó, nem restellném elmondani, mit miért tettem az elmúlt tizenöt évben gyerekeknek írt harmincöt könyvemben. Például hogy mindennek a lényege a „szétmesélés”. Újra meg újra átvariálom, össze- és visszarázom a régi sztorikat, újakat tapasztok hozzájuk. És addig mesélek, amíg az olvasó meg nem ért valamit. Amit akkor már talán én is értek. Úgy lesz közös a megértés, ha kinyílik számunkra a valóság, ha nem akarjuk rövidre zárni, csattanó okossággá gyúrni.

Laczkfi János interju Toroczkay András Bach Máté-03

Tudnál rá példát mondani?
Jóság néni csokija című mesekönyvem az alapvető erényeket veszi sorra. Könnyű például sterilen kijelenteni, hogy milyen jó dolog a türelem. De ha nagyon muszáj lenne megkapni már azt a bizonyos Star Wars-os legót lézerkarddal, Darth Vader-sisakkal meg minden, akkor a türelem inkább idegesítő. Az öröm is szuper dolog, de hogyan örüljek, ha leesett a fagyim, és vérzik a térdem? Remek a hűség is, de mi van, ha a Zsani apukája inkább már a Norbi anyukájához szeretne hűséges lenni, és ettől Norbi és Zsani ki van akadva?

Szóval a mesélés elindít egy folyamatot, amelyen együtt végigbaktatunk. És közben érlelődünk, változunk, még ha a valóság nem is változik meg.

A Kalákával közös Kutyából szalonna lapjain a szólásainkat veszem sorra. Ha tényleg füle van a falnak, mekkora szőrös hústölcsér lehet már… Mire jó bottal ütni valaki nyomát? S ha lassan járva tovább érünk, akkor a leggyorsabb el sem indulni?

A Szorzótábla seperc alatt Malek Andi dalaival sztorizza végig egy egészségesen kaotikus család hétköznapjait, s közben mellesleg az egyszeregyet is magunkra lehet szedni énekelve. Míg a szülők a vacsorázni nem akaró, segítéstől mérsékelten lelkes, hintázva űrbe kiröppenő, légpuskával lövöldöző, bébiszittelő nagyikát kikészítő komisz kölykökkel viaskodnak.
És újragomboltam a Kincskereső kisködmön remek történetét, hogy a markoláb és a körtemuzsika a mai srácoknak is fontos dolog lehessen.

Laczkfi interju Csoki-01

Min dolgozol mostanában? Hogyan osztod be az idődet? Mindennap leülsz írni, és mindig aznap reggel döntöd el, hogy milyen ötleten dolgozol? Vagy előző nap? Esetleg a jegyzeteid alapján haladsz? Mi dönti el, hogy az ötletből mese kerekedik, vers, esetleg felnőtteknek szóló próza?
Négy könyvem jött ki karácsonyra. Az Igaz mese a karácsonyról (írásunk ITT olvasható a könyvről) lapjain kiderült, hogy a pásztorok megcsiklandozták-e József és Mária talpát. A Teremtés bibliai sztoriját is átfogalmaztam színes szélesvászonra, mert mekkora kaland már blugyhalat, dugóhúzót, fejlámpát és grízgaluskát, vagyis egy egész világot létrehozni. Továbbá a gyerekeknek íródott Titkos versműhely után, melyet Molnár Krisztina Rita kolléganővel jegyzünk, a felnőtteknek szóló kreatívírás-könyv is elkészült, a címe: Hogyan írjunk verset? Harmincnál is több gyakorlat során lehet irodalmi izomzatot magunkra szedni, faragva kötött formájú vagy szabadverset baltával, kisbicskával, vésővel. A Hej, Sionról fúj a szél verseket és egy zenés CD-t is tartalmaz, énekelhető zsoltáraimban a legismertebb népdalaink dallamára kalapáltam át Dávid és társai szövegeit a Bibliából. Johanna lányom énekli, Molnár György barátom zeneszerzi és muzsikálja a számokat.

Laczkfi János interju Toroczkay András Bach Máté-06

A karantént hogyan éled meg?

A karantén óta meg is változott az életem, meg nem is. Az évi 150 fellépés természetesen ugrott, de helyette rendszeresen bejelentkezem itthonról, élő kijárási felolvasásaimat rengetegen nézik a Facebook-oldalamon. A kreatívírás-tanfolyamom is átkerült az internetre, kilencven résztvevővel. Alkotni talán még több időm marad, sokat dolgozom számítógépen, de vagy kétszáz füzetem is zsúfolódik az asztalom feletti polcon, telis-tele firkálva ötletekkel. És remek dolog még többet együtt lenni a családdal, Istennel.

Fotók: Bach Máté/IGYIC 

Toroczkay András

további Interjúk

A könyvespolcot időről időre bővíteni kell

Miket olvas, aki rajzol? című interjúsorozatunkban illusztrátorok mesélnek kedvenc könyveikről - Orosz Annabella kérdéseire Kárpáti Tibor válaszolt.

Tovább
"Mesélés van mindenről, mintha átmesélnénk a nyáron át az őszbe"

Miket olvas, aki rajzol? című interjúsorozatunkban illusztrátorok mesélnek kedvenc könyveikről - Orosz Annabella kérdéseire Szabó Imola Julianna válaszolt.

Tovább
"A tömegközlekedésen olvasás eléggé bevált"

Miket olvas, aki rajzol? című interjúsorozatunkban illusztrátorok mesélnek kedvenc könyveikről - Orosz Annabella kérdéseire Krizbai Gergely Krizbo válaszolt.

Tovább