A PesText alkalmából Budapestre érkezett Rébecca Dautremer íróval, illusztrátorral, aki újabban szerzői könyveket is készít interjú jelent meg a Kultúra.hu-n. A beszélgetésben szó esett színházról, Bruegelről, kertészkedésről, Lisztről, a francia könyvpiac sajátságos helyzetéről és sok minden másról. A kollégánk, Veres Gyöngyi által készített interjút, mely teljes egészében a Kultúra.hu-n olvasható, egy rövid részlettel ajánljuk.
Egyelőre két könyvét adták ki magyarul: Nevenincs és Sosemvolt hercegnők, illetve a Jussváry Jakominusz gazdag órái című képeskönyveket a Scolar Kiadó jelentette meg Pacskovszky Zsolt fordításában. A magyar olvasók reménykedhetnek újabb fordításban?
Ez nem rajtam múlik, a kiadóknak kell döntést hozniuk. Nagyon örülnék neki, de nem ismerem a könyvpiac itteni helyzetét.
Valóban, itt nehezebb dolga van a kiadóknak, ugyanis az emberek elég szövegközpontúak a könyvek esetében. Szemléletváltásra van szükség, hogy az illusztrációra mint a szöveggel egyenrangú műfajra tekintsenek…
Úgy vélem, hogy most nyílnak meg ezek a könyvpiacok. Talán kijelenthetem, hogy Franciaország az az ország, ahol világszinten is a legtöbb picture book jelenik meg. Ez csodálatos, hiszen
nagyon sok kiadó és könyvesbolt van – köztük kizárólag gyerekirodalomnak szentelt boltok –, sok a művész és vannak olvasók is.
Persze panaszkodunk, hogy nem olvasnak eleget az emberek, de mégis, számos könyvfesztivál van, amelyeken mindig nagy az érdeklődés a dedikálásoknál. Emellett rengeteg iskolai felkérésem is van. Úgy látom, hogy ez nem hasonlítható össze azzal, ami más országokban történik.
Talán még Olaszországban fontosak ennyire a képeskönyvek.
Nos, az olaszoknál különösen szépek a könyvek. Viszont ott sajnos gazdaságilag bonyolult a helyzet. De nagyon jó az ízlésük, és rendkívül nyitottak. Az összes könyvem megjelent olaszul. Spanyolországban is jól fogadják a könyveimet, Latin-Amerikában több megjelent. Egy-két darab Kelet-Európában is felbukkan, Magyarországon, Bulgáriában, Lengyelországban.
De változni fog a képeskönyv helyzete. Nincs okunk azt gondolni, hogy kevesebb lenne az értéke pusztán azért, mert több a kép benne. Ez egy másik kifejezési mód.
Képpel és szöveggel együtt születik meg a történet. Szoktam mondani, hogy ha a színházban leoltanák a fényeket, hogy ne nézzük az előadást, csak hallgassuk a szöveget, az ugyanilyen lenne.
Ugye, hogy nem teszünk ilyet?
Amikor egy könyv jól van elkészítve, akkor a szöveg és a kép együtt nyer értelmet. Ebben az esetben szükség van az olvasó intelligenciájára, hogy a képeket megértse a szöveghez képest. Engem ez foglalkoztat, hogy hogyan fogom kísérni a szöveget az illusztrációimmal, hogyan egészítem ki vagy mondok ellent neki, és hogyan nyer új mondanivalót kép és szöveg együttese. A képeskönyv külön műfaj, és lehet értékes vagy szegényes annak függvényében, hogy mennyire sikerül kiaknázni a benne rejlő lehetőségeket. Mert vannak nagyon rossz könyvek is.
Tudja, hogy világszerte komoly hatással van az illusztrátorokra? Hogyan érez azzal kapcsolatban, hogy királylányok vagy nyulak bukkantak fel az illusztrációkon világszerte az Ön könyvei nyomán?
Szerencsés vagyok, hogy a munkám sikeres, és van nézettsége.
Nagyon előnyös helyzet az, hogy lehetőségem van az önkifejezésre, és az olvasók velem tartanak.
Hihetetlen csoda, hogy meg tudok élni a művészetemből.
A munkám valóban képes hatni a fiatal alkotókra Látom, tapasztalom – bár nem az én tisztem ezt eldönteni –, hogy vannak követőim. Néha úgy gondolom, ez egy kicsit túl sok, máskor azt, hogy ez elismerés, amelyet nem szabad figyelmen kívül hagyni.
Néha arra ösztönöz, hogy megújítsam magam, máskor meg nem veszek tudomást róla. Nem annyira lényeges ez az egész. Senki nem talált fel semmit, mindenki hatással van a másikra. Fontos, hogy mindenki a saját útját találja meg.
A teljes interjú elolvasható a Kultúra.hu oldalon.