Mindenki könyvespolcán lapul néhány dedikált kötet vagy gyerekkori mesekönyv, amiket évtizedek óta nem adtak ki újra
Ezeket a műkincseket legszívesebben a családi ereklyetartóba, a házi hermába helyeznénk, és olyan ritkán vennénk csak elő, mint nagyapáink az első világháborús Signum Laudis-kitüntetést. Viszont a kincsek ápolásra, gondozásra szorulnak, és néhány évente újra is kell olvasnunk legkedvesebb könyveinket. Ilyenkor jön a rettenetes cellux ragasztó, ami akkor épp jó ötletnek tűnik, aztán előbb-utóbb felpöndörödik, mint a gyerekek térdén a sebtapasz. De míg a láb meggyógyul, addig a könyvre rásimított „pénzragasztó” feltépi a papírt, soha nem múló heget hagyva maga után. Ilyenkor jut eszünkbe az, hogy legszívesebben odaadnánk egy restaurátornak.
Aztán leterít minket a kétely: „a szakemberek bizonyára csak a sárospataki vagy a debreceni református kollégiumnak, vagy éppen az Országos Széchényi Könyvtárnak dolgoznak, velünk, civilekkel nem foglalkoznak”. De mi lesz akkor az 1961-es kiadású Grimm-mesék kötettel, amit Bozena Truchanowska és Wieslaw Majchrzak képei illusztráltak, és Rónay György fordított? – kérdezheti az egyszeri mesekönyvgyűjtő. Mert a kötetek javításáról a corvinák vagy más ősnyomtatványok jutnak eszünkbe, és igazán fel sem merül bennünk, hogy szuvenírként őrzött könyveink is visszanyerhetik régi fényüket. Az sem számítana, ha soha nem kerülnének a komolyabb árverések tételei közé, mert a privát emlékek aukcióján igencsak magas licitet kapnának.
Jó hír, hogy elvihetnénk Kucsák Gábor váci könyvkötő mesterhez, aki 1973 óra foglalkozik könyvek megújításával
Sokszor ajándékozunk könyvet, de meg sem fordul a fejünkben, hogy szeretteinknek a legkedvesebb könyveiket adhatjuk át újra, immár helyreállítva, kicsinosítva…
Kucsák Gábor műhelyébe számos olyan megrendelés fut be, ami nem „hivatalos munka”, tehát nem könyvtáraktól vagy egyéb intézményektől érkezik, hanem magánszemélyektől. Sokszor keresik fel őket fiatal édesanyák, hogy hozzák helyre gyerekkoruk kedvenc mesekönyveit, mert elszakadtak, kiestek a táblájukból. Ugyanígy nagyszülők is jönnek, hogy az ő gyerekkoruk kincseit szépítsék meg, mert az unokáiknak szeretnének felolvasni belőlük. Előfordul, hogy gazdaságosabb újra megvásárolni a reprintben is kapható Móra Kiadó könyveit, de
ha a tulajdonos ragaszkodik az eredeti kötethez, az ahhoz fűződő régi emlékekhez, akkor nincs mese, elviszi megjavíttatni.
Akad néhány kiadó, amelyik felismerte a reprint lélektani erejét, ott van például a Tanár úr kérem (Móra), mely évtizedek óta jelenik meg azzal a bizonyos zöld színnel, textilgerinccel, Kass János legendás illusztrációival. (Mutasson valaki 2020-ban textilgerinccel megjelent könyvet!) Ugyanakkor a Móra például újra kiadta Bálint Ágnes Iskola a faliszekrényben című kötetét, ugyanazzal a címlappal és grafikai elemekkel, de az eredeti, 1975-ös kiadáshoz képest kisebb méretben. Akinek megvan az eredeti kiadvány, csak éppen kissé megtépte az idő és a kistestvér, nos, azt talán érdemes helyreállítani.
Kucsák műhelyében dolgoztak már 1600-as évekből származó anyakönyvvel is
Egy ilyen ritkaságnak hetekig eltartott a helyreállítása. Persze egy hetvenes években nyomtatott gyerekkönyv megújítása nem vesz ennyi időt igénybe. Kucsák Gábor hangsúlyozza, hogy műhelyében nem restaurátorok dolgoznak, ők csupán szakszerű, gondos javításokat végeznek el a könyveken.
Tintafoltot nem tudnak eltüntetni, ilyenkor inkább keresnek egy ugyanolyan könyvet, azt a bizonyos lapot fénymásolják le és cserélik ki, éppen úgy, ahogy a hiányos oldalak esetén is teszik. Amikor egy szétszakadt, elrongyolódott könyvet kapnak, a borítót beszkennelik, szerkesztik, majd kinyomtatják és lefóliázzák. Pont olyan lesz a könyv, mint újkorában. Szerencsére a könyvek bekötésére, megújítására még mindig van igény, pedig a digitalizáció miatt csökkent Kucsákék forgalma, ugyanis a hivataloknál sok olyan nyomtatvány (mutatók, munkanaplók) szűnt meg, amiket eddig köttettek.
A könyvműhely kitalált új, kreatív megoldásokat is, amikkel helyreállították a világ rendjét
Gyerekrajzok felhasználásával készítenek családi könyvdobozokat is, ezekben a kis készségekben tárolhatjuk például a számlákat, csekkeket, továbbá mindig láthatják a szülők a műveket, de vállalják egy példányban kinyomtatott saját versekből és mesékből összeállított könyvek készítését is.
Egy ilyen kiadvány láttán a tulajdonosa nyugodtan mondhatja: „Van egy könyv, amit csak nekem írtak”.
Poós Zoltán