Először is egy gyerek számára mindennap gyereknap, de vannak napok, amikor megünneplik őket, ilyen például a születésnap és a névnap is. Miért ünnepeljük a gyerekek napját? – tettük fel a kérdést a hetvenes években is. Mitől ünnep? Van karácsonyfa, jön a Mikulás, hoz valamit? Vagy jön a születésnapra a lufit tekergető horrorbohóc?
Egyetemes gyereknap
Ha a gyerek érdeklődésére azt válaszolnánk, hogy „Ferike, tudod, az úgy volt, hogy az ENSZ közgyűlése 1954-ben javasolta (836 (IX). határozat), hogy minden országban tartsák meg az egyetemes gyermeknapot. Az ünnep célja, hogy megemlékezzenek a világ gyermekeinek testvériségéről és az egymás közti megértésről, valamint a gyermekek jóléte érdekében kifejtett küzdelemről”. Ha ezt meghallja a gyerek, azonnal átszökött volna a szomszéd fiúhoz, hogy a góré mögött elszívjanak egy-egy szál Sophianét, aminek a csikkjét olyan jól bele tudták nyomni a tulipánok közé a porhanyós földbe.
A gyereknap május utolsó vasárnapja
De mi történt gyereknapon? Természetesen elkirándult az egész iskola a város szélére, volt számháború, bográcsgulyás, foci, zsákban futás, kötélhúzás, de a lényeg az volt, hogy mindenki együtt volt a suliból, így nemcsak a nagyszünetben láttuk a suli jó csajait, hanem egész nap lődöröghettünk a táborhelyük körül, ahol piros csíkos Puma melegítőkben pucolják a krumplit.
A gyereknap arról győzött meg minden iskolást, amit egyébként is tudott: hogy körülöttük forog a világ
Mert csak ezzel az erős éntudattal tudtunk létezni, hiszen csupán az volt fontos a világban, hogy elcsípjük a tévében a Kengyelfutó gyalogkakukk epizódjait, és érjünk haza, mielőtt elkezdődne a Tarzan a dzsungelben című film. Az volt fontos, hogy lássuk augusztus 20-án a Kukori és Kotkoda esti mesét, és az, hogy a Születésnapi szemétdomb epizód helyett a Végtelen giliszta című rész ment le, már nem is volt olyan lényeges. Az pedig végképp nem, hogy azért változtattak a mesék sorrendjén, hogy ne az Alkotmány ünnepén kerüljön adásba a születésnapi szemétdomb, azaz az évfordulós, összetákolt szocialista alkotmány.
De vajon milyen lehetett a nemzetközi gyermekévben, 1979-ben a gyereknap? Felavattak volna egy szocialista Disneylandet?
Nem. Viszont egy vidéki kisfiú is olyat kapott a román határtól hat kilométerre, ami aztán csak a rendszerváltás környékén lett minden gyerek számára alapélmény. Ez pedig a Hupikék törpikék volt.
Bizonyára kevesen emlékeznek arra, hogy a törpöket nem a Kacsamesékkel egy időben ismerték meg a magyar gyerekek, hanem már sokkal korábban, több mint tíz évvel azelőtt, hogy mindenki Aprajafalvára szeretett volna menni osztálykirándulásra. Nos, a battonyai mozi matinéján levetítették A kis manók furulyája (eredeti cím: La flûte à six schtroumpfs) című 1976-ban bemutatott egész estés belga rajzfilmet, ami bizony egy Hupikék törpikék történet volt a javából, mégpedig úgynevezett „egész estés”.
Sajátos időutazás volt ez a jövőbe
Hiszen a törpök eljövetele Magyarországra csak sokkal később történt meg, ugyanakkor abban is volt valami különös, ahogy végiggyalogoltam a város széléről a központba úgy, hogy senkit nem láttam az utcákon, és a moziban is csak én voltam, meg rajtam kívül még két-három gyerek. Ha nem gyereknap van, talán le sem vetítik a filmet. A büfében vettem egy zacskó savanyú cukrot, így volt teljes a csoda, amíg kinn, a messzi Lődombon, a román határ mellett az osztálytársaim egy képzeletbeli „úttörőaprajafalván” töltényeket szedtek ki a Lődomb oldalából, addig én megismertem a törpök életét, ami, ugyebár, nem csak játék és mese.
Az elszökni, elcsavarogni élménye helyettesítette az igazi kalandot egy vidéki fiú számára a hetvenes években
Amely bizonyos szempontból abszolút gyerekcentrikus volt, hiszen a társadalmi ünnepek plakátjain is gyakran jelentek meg gyerekrajzok, a Családi kör tévéműsorban is a gyerekek problémáiról volt szó, külön műsorsávot kaptak a gyerekek az egyetlen állami tévében, ez volt az Óvodások filmműsora vagy a szünidei matiné. A fél nyolcas híradó előtt volt minden egyes nap Esti mese, tényleg minden gyerek azt érezhette, hogy körülötte forog a világ, ugyanakkor közel sem játszottak annyit abban az időben a szülők a gyerekeikkel, mint manapság.
Megvolt a két lépés távolság
Sőt, ha a gyerek beteg lett, nem maradt otthon vele a szülő, ugyanúgy ment dolgozni, legfeljebb hamarabb eljött egy órával a munkából. Lásd: Csukás István Keménykalap és krumpliorr című regényét, amelyben a beteg Péterke anyukája simán magára hagyja a gyerekét, mert mennie kell dolgozni. Manapság ez már elképzelhetetlen lenne. Annak idején nem voltak születésnapi zsúrok, ugrálóvárbérléssel, a Facebook korában már a szülők versenyt futnak, hogy megmutassák: gyerekük zsúrján póniló is volt suttogóval, és a torta Marshallt ábrázolta a Mancsőrjáratból. Mivel számos író szerint élete első tizennégy éve az igazán fontos, ez az az időszak, amire emlékezni fogunk, így az a legjobb, ha mindent megadunk nekik. Nem feltétlen az ugrálóvárat, hanem a figyelmet, a közös nagy beszélgetéseket és a közös játékokat.
Poós Zoltán