Úgy tűnik, Mándy Iván Robin Hood című könyve nem merül feledésbe, hiszen egyszer már Modor Bálint is megírta nekünk, milyen nagy hatással volt rá ez a mű. Most lássuk, miképp emlékszik rá Poós Zoltán.
Mándy Iván Robin Hoodja afféle beavatókönyv
Sok kiskamasz ezt a könyvet olvasta végig életében először, valóban, eszményi történet egy tízéves fiú számára. A sherwoodi erdő tökéletes rejtekhelye Robinnak, Muchnak, Little Johnnak, és a kiskamaszoknak a hatvanas években, akik mielőtt vécédeszkából gitárt faragtak volna, addig egy másik „húros hangszerrel”, a nyíllal küzdöttek a képmutatás és az igazságtalanság ellen.
Ráadásul a kötet tele van angol nevekkel
Ami rock and rollosan hatott a hatvanas évek fiataljai számára, azokban az években, amikor a nyugat-érzést Raymond Chandler és Dashiell Hammett hardboiled-regényeivel, a beatet olasz slágerekkel és a Napoleont a Lánchíd konyakkal helyettesítettük. A sherwoodi erdőben egy a társadalomból kiszorított szubkultúra él, akár valami hippi kommuna, a guru pedig nem más, mint Robin Hood.
Robin Hood az ifjúsági kalandregények univerzumának felejthetetlen alakja, gyakorlatilag mindenféle kiterjesztése volt már a Legótól a képregényen meg a musicalen át a rajzfilmekig – és akkor még nem beszéltünk – a számtalan kosztümös filmig.
Gondoljunk csak az Errol Flynn-féle adaptációra, vagy az utolsó emlékezetes Robin-feldolgozásra, az 1991-es Kevin Costner-féle verzióra (Robin Hood, a tolvajok fejedelme).
Szárnyakat kapott kamaszképzelet
Mándy a Robin Hood kiterjedt mondaköréből azokat a történeteket fűzte össze és dolgozta át, amelyek leginkább megmozgatják a kamasz fiúk képzeletét, és egy olyan Robint tett meg az erdő hősének, aki szinte gyerekképű, akinek bajuszt kellett ragasztania, hogy felnőttnek tűnjön. Tudatosan hozza közel a kamasz fiúkhoz Robin alakját, aki vagány, jó fej, vicces, ugyanakkor becsületes, aki a célba lövés és az igazság bajnoka, egyben a szabadság, a független élet szimbóluma is.
Persze ő a hűség zöld kabátba bújt alakja, hiszen elkötelezett híve Oroszlánszívű Richárdnak. Ráadásul maga a nyíl igazán demokratikus fegyvernem, hiszen nem kell hozzá veleszületett fizikai erő, egy csenevész fiú is lehet szuperhős, elég, ha ügyesen céloz és helyén van a szíve. Azt is íjászversennyel döntik el, hogy ki legyen a főnök, azaz Az erdő kapitánya, ahogy a harmadik fejezet címében olvashatjuk. Talán az sem mellékes, hogy a könyv őskiadása 1945-ben jelent meg (Robin Hood, a sherwoodi erdő lovagja Mándy Iván átírása, Révai, Bp., 1945.) és ahogy A Gyűrűk Urában is ott volt az első világégés tapasztalata, úgy Robin Hoodban is ott van a vágy a békére, az igazságra és a szabadságra alapított társadalmi berendezkedésre.
Ráadásul mi, magyarok is könnyen tudunk azonosulni a „zöld íjász” alakjával, hiszen nekünk van Ludas Matyink és Rózsa Sándorunk
Robin sokak számára a garabonciás középkor egyik főszereplője, nem csoda, hogy számos preraffaelita ábrázoláson, szecessziós hatású könyvillusztrációban köszön vissza a sherwoodi erdő panteista misztikuma. Mándy regénye teljes szépségében mutatja meg azt a mágikus középkori regényvilágot, amit Walter Scott teremtett többek között az Ivanhoe-ban vagy éppen Körösfői-Kriesch Aladár a historizáló, szecessziós képein. Igaz, Szecskó Tamás illusztrációi nem ennek az eszménynek áldoznak, de Szecskó modernebb felfogású rajzai mégis illenek az Delfin könyv szellemiségéhez, és az évtizedek alatt elidegeníthetetlen része lett a Mándy-féle könyvtárgy világának.
Mivel senki nem tudja, milyen volt az „igazi” Robin Hood, ezért Mándy Iván is saját képére és hasonlatosságára alkotta meg a kaján vigyorú, mindig vidám, a szegények pártján álló igazságosztó figuráját.
Az évszázadok alatt kanonizálódott alapmotívumok szépen finomodtak, így került bele a Mariann-féle szerelmi szál is. Érdekes, hogy Robin sapkájával megjelenő árnyalakja, Miki egér árnyékképéhez hasonlóan, a hatvanas-hetvenes években még magától értetődő, azonban 2020-ban annyira már nem része ez a gyerekek vágyfantáziájának. Annak ellenére kopott meg a figurája, hogy szinte minden évben készül egy-egy filmes adaptáció a Robin-féle néplegendák történeteiből, és ebben nyilván szerepe van annak is, hogy utoljára közel harminc éve, 1991-ben készült jól sikerült filmes feldolgozás, amihez ráadásul Bryan Adams (Everything I Do) I Do It For You című klipes szerenádja volt a kísérőajándék. Volt idő, amikor képregények készültek Sebők Imre és Zórád Ernő rajzaival, diafilm is megjelent Benkő Sándor gyermeki képzeletet megmozgató szépséges illusztrációival, illetve Robin Hood néven tapadókorongos nyílpuskát is vehettünk a falusi búcsúkban.
De a Mándy-féle regényben is épp elég a muníció ahhoz, hogy a sherwoodi erdő hőseinek is bérelt helye legyen a Kalandregényhősök Képzeletbeli Sztárkártya Füzetében.
És nemcsak azért, mert a 210 oldalas történetben benne vannak a kalandregények klasszikus fordulatai, és mert jól felépítve, kellő gyorsasággal bontakozik ki, majd eszkalálódik a konfliktus Robin és a király vadászai között, hanem azért is, mert miközben Robin összegyűjti a csapatát, ezzel együtt maga az ellenállás is kibontakozik a városbíró önkényuralma ellen. Az ellenség, ugyebár, a városbíró, akit Mándy majdnem olyan ügyefogyottnak ábrázol, mint amilyen Döbrögi uraság. („A tartásomról? Igazán? Hát Londonban is beszélnek a tartásomról? A városbíró még jobban kihúzta magát.” ) Persze, amilyen fordulatosak a sherwoodi evangéliumok, részint ki is számíthatóak, hiszen amikor szóba kerül, hogy milyen jó lenne, ha csatlakozna hozzájuk Little John, hamarosan bele is botlik Robin.
De nemcsak a városbíró, hanem Robin is kissé együgyűnek tűnik már 2020-ban
Amikor azt kérdezi magától, hogy „miért csúfolnak”, illetve, hogy miért nevezik őt poros fülűnek a király vadászai. Aztán lenyilaz egy szarvast a király vadászainak szeme láttára, hogy megmutassa, milyen remek íjász, nos, ez sem vall bölcsességre, hiszen ez éppenséggel főbenjáró bűn. Majd pár perccel később így bosszankodik: „Aljasság, így elbánni velem!”
Az lett volna igazán anakronisztikus, ha hozzáteszi, hogy a teremburáját! És máris itt vagyunk a történet ágbogas sűrűjében: „A király vadásza akartam lenni, cimborák… És üldözött vad lettem!”
Robin naiv is, hiszen elengedi a foglyul ejtett kegyetlen városbírót, akit megesket, hogy többé nem fogja sanyargatni a népet… Ez nem valami életszerű egy olyan emberrel kapcsolatban, aki bárkit kivégeztet, aki szerinte meglopja őt.
Ugyanakkor a finom pátoszt remekül ellenpontozza a vagabund világot megidéző könnyed humor… („Szerette a borocskát a derék városbíró. Olyan vörös volt az orra, mint a lángoló naplemente.” )
Máskor a két háború közötti pesti argó is visszaköszön – gondoljunk csak a „Ne tátogj öregem, kihűl a gyomrod!” kezdetű poénra. De ott ez a trillázó, szép mondat is: „Mire a nap ötödszor leszáll, a sherwoodi bitangok a bitón bokáznak!” Alapvetően Little John a vicces karakter, abból is számos szórakoztató jelenetet ácsol Mándy, amikor is a husángját, „James urat” személyesíti meg. („Egy kicsit elkéstem. James úr és a városbíró nagyon megbarátkoztak. Alig akartak elválni”).
A könyv számos nyelvi regiszterben otthonosan mozog, például remekül hozza a lírai hangfekvést is
„Gyenge napfényt ringat a szél… a habkönnyű párából ezüstösen csillannak elő Nottingham tornyai”. Ugyanakkor Mándy odafigyel a jellemek építésére is, hiszen Robin egy kamasz naivitásával kezdi meg utazását a sherwoodi erdőben, majd lázadóként folytatódik sajátos karrierje, míg a végén remek hadvezérként, a király hű támaszaként mutatja meg az igazi lovagi erényeket.
Petőfi Sándor már 1844-ben, Gödöllőn lefordította és a Kisfaludy Társaság, Külföldi regénytár-sorozatában meg is jelentette Robin Hoodot „James György” (George Payne Rainsford James) műve alapján mégis a legnépszerűbb a Mándy-féle regény lett, és bár felvonultatta a Robin-regék összes jellegzetes alakját, Little Johntól Tuck baráton át a Vasöklű Hubertig, mégis sikerült egyetlen nagy történetté tenni a mesét, aminek végül Oroszlánszívű Richárd lesz a „fővédnöke”. A regény elején célba lövéssel döntik el, hogy ki legyen az „erdő kapitánya”. Egy koszorún kellett átlőni, úgy, hogy a nyílvessző ne érjen a koszorúról lelógó falevelekhez. A versengést valójában maga Mándy nyerte meg, aki a képzelet céltáblájának közepébe talált bele.
Poós Zoltán
Mándy Iván: Robin Hood
Móra – Delfin könyvek, 1980
212 oldal
14 Ft