Kovács Klára Kirándulás az Ábécé-hegyre című 1971-ben megjelent könyve nemzedékek számára jelentette az olvasás nagy kalandját
Olyan tájakon járunk, amelyeken minden fa, minden állat, minden ház magukat a betűket juttatta eszünkbe. A hat és hét éves gyerekek a betűk rései között utaznak, ismerkednek új mesékkel, mondókákkal, miközben fejlesztik az olvasási készségüket.
A két évtized alatt milliós példányban megjelent Kovács Klára-kötet méltó párja Varga Katalin Gőgös Gúnár Gedeon és a Mosó Masa mosodája című szintén az olvasás készségét fejlesztő klasszikusoknak, mégis talán az utóbbi években kevesebb szó esett róla. Az egykoron a Tankönyvkiadónál megjelent Ábécé-hegyet a rendszerváltás után a Nemzeti Tankönyvkiadó jelentette meg az első kiadásokkal megegyező paraméterekkel, majd a Holnap Kiadó egyengette a könyv sorsát.
Az ABC-hegy topográfiája könnyen meghatározható, hiszen már az első vers, az Á-lom-ra! különleges utazásra hív, és egyben kiméri a helyszínt. Álomországban vagyunk, és az ábécé betűit felmondva, szótagolva, az ábécé betűit megidézve, versekkel és mesékkel utazhatjuk be a vidéket. Különös az a megoldás, mely szerint egy-egy szóképet betű méretű rajzocska helyettesít, így kerül a szövegtestbe fa, bokor vagy kismadár. Persze nem csak apró, betű méretű képeket láthatunk a könyvben, Reich Károly álomszép rajzai ugyanúgy részei a könyvélménynek, mint a kedves kis történetek, versek is. Góga, a postagalamb repülőgépe, Brekiék mesemasinája, azaz tengeralattjárója, Jákó Ford T-modellre emlékeztető autója, és a tulipános ládák motívumait idéző űrrakéta mind-mind olyan varázsrajzok, amelyek alapvetően határozták meg a gyerekkor misztériumát. Ha a gyerekek űrhajót rajzoltak, az leginkább erre a Reich-féle „űrrakétára” emlékeztetett, ugyanakkor ebben a könyvben láthatjuk a reprodukciókban elterjedt, gyerekszobák falán új életre kelt Tavasztündér ábrázolását is. A nyitó vers, az Á-lom-ra! rajzos víziója az egyik legszebb valaha készült alkotás, amely a gyermekkori álmot próbálja megidézni.
A könyvben az is nagyszerű, hogy valójában kerettörténetbe ágyazva tanulhatjuk meg a betűvetést, Tamás álmában nemcsak a betűk kelnek életre, hanem a játékai is, míg a sok-sok kaland végén, szánkós és helikopteres utazáson keresztül eljutunk az erdő mélyébe és az űrbe is.
Tamást a nagy utazás során elkísérte Zi-zi, az őz, Kormos, a varjú, Sajó, a kutya, Cirmi cica, Puccoska, a páva, Csintalanka, a kiscsikó, Vidorka, a mókuslány és Zsazsa, a zsiráflány is. Gyakorlatilag egy komplett állatkert. Minden kis mesében más állatokat ismerhetünk meg, miközben a könyv tartja a kalendáriumi rendet is, ősz után jön a tél, a karácsony, az újévi mulatság, a húsvét Tavasztündérrel és Nyúlapóval. Persze, sokszor kilóg a pedagógiai lóláb, a történeteket a szerző alárendelte az olvasási gyakorlatoknak, az olvasási és beszédkészség fejlesztésének, így erősebbek az alliterációk és bekerülnek olyan plusz mondatok, amelyek segítik a folyékony olvasás elsajátítását. De hát ezzel semmi gond nincs, sőt, ez a kötet nagy erénye. Az Ábécé-hegy az első osztályos olvasókönyv betűismertetésével azonos, mégis: olyan ereje, atmoszférája van a kis meséknek, hogy a szövegek tankönyvi mankó nélkül is, önállóan is élvezetesek, élményszerűek.
A végén pedig ott várja az összes szereplőt Misu, a tanító bácsi, aki kihirdeti, hogy a Datolya téren nagy vetélkedő lesz. Azt is megemlíti, hogy a televízió is közvetíti majd a vetélkedőt, ezért mindenki bátor és derű legyen. A vetélkedő végén az összes szereplő feljutott az Ábécé-hegy tetejére, azaz a szorgalmas és kitartó egész éves tanulásnak meg lett az eredménye. Már itt, a finálénál is véget érthetett volna a történet, de Kovács Klára elegánsan Tamás ébredésével teszi ki a pontot a mese végére. „Feljutottál év végére/Ábécé-hegy tetejére, / De ez nem a végállomás: /Vár még sok szép kirándulás.” A kötet oldalról oldalra egyre összetettebb történeteket mesél el. Míg a második, Zi-zi és az e-ső című olvasmány, inkább a szótagolást és a z-betű helyes kiejtését gyakoroltatja, addig a könyv vége felé olvasható A szép Zsazsa már három oldalas, szépen felépített kortárs mese.
Kovács Klárának nem ez az egyetlen könyvtárgy-jellegű könyve
Izgalmas munka az Ábécé-hegy ikerdarabja, az Ábécéország is, amit szintén Reich Károly illusztrált, illetve az Egyedül járok iskolába!, amit már Rogán Miklós elragadó rajzai tesznek emlékezetessé.
Keveset tudunk magáról Kovács Kláráról, aki úgy lett a szocializmus egyik legmegbecsültebb pedagógusa (Kossuth-díjat is kapott), hogy férjével, Kovács Dezső kántortanítóval a fülöpjakabi iskolában még a negyvenes évek első felében létrehozták a katolikus leányok helyi szövetségét, a Kalászt, és a lányokat megtanították sütni, főzni, sőt még menyasszonyképző tanfolyamot is indítottak.
A Kirándulás az Ábécé-hegyre a tantárgypedagógiai elkötelezettségén túl, irodalmi alkotás. Ott van például a Lyuk a helikopteren című mese, amelyben a korcsolyázó Tamás megkérdi a jégtől, hogy van-e nála erősebb. A jég azt válaszolta, hogy a Nap. Tamás helikopterbe szállt, és felment a Naphoz, és tőle is megkérdezte, hogy van-e erősebb nála, mire a Nap azt felelte, hogy a szél, mert képes arra, hogy felhőkkel eltakarja a Napot, majd a hosszú utazás végén kiderül, hogy a legerősebb valójában az ember.
Szóval a mesék nemcsak erős emóciókat hordoznak, de egyben elgondolkodtatók is. Az Ábécé-hegy most is remekül használható, beszédművelést fejlesztő munka. Ha feljutunk a gyerekekkel a tetejére, akkor nemcsak Hóapót, a pacsirtagyerekeket, Csörit, a szarkát ismerhetjük meg, hanem ebből a magasságból sokkal messzebb is elláthatunk, más hegyekre, más mesékre, másféle álmokra is.
Poós Zoltán fotói és szövege
Kovács Klára: Kirándulás az Ábécé-hegyre
Tankönyvkiadó (1972-es kiadás)
98 oldal
28 Ft