Fotó: Archív

Óvodás

Humoros

Uniszex

Vissza
  • 2020.05.27
  • Poós Zoltán

Hurrá, nyaralunk!

A Dolly Roll Vakáció-ó-ó című – gyereklemeznek sem utolsó – albumáról

Poós Zoltán retró-sorozata ezúttal új szempontokkal világítja meg  a Dolly Roll zenéjét.

Gyerekbuli

Milyen zenét tegyen fel a gyerekének az a szülő, aki visszafelé is elénekli az összes Halász Judit-számot, és a sípokból, a dobokból, a nádi hegedűkből is azonnal tudja, hogy melyik Kaláka-dalt hallja… Ha úgy érezzük, hogy belefulladtunk az almaszószba, akkor hallgassunk mást is, olyat, ami bár popzene, de élő hangszerekkel szólal meg. Íme, egy meglepő ajánlat: a Dolly Roll Vakáció-ó-ó című bemutatkozó albuma, ami bizonyos szempontból meselemez a Wind-szörnyről, a nagy nyári kirándulásokról és a nagymamiról, aki csak Mozartot imádta.

A korai Dolly Roll más volt

Amikor az 1983 szilveszter estéjén a Magyar Televízióban bemutatkozó Dolly Rollról beszélünk, akkor vonatkoztassunk el mindattól, amivé már a nyolcvanas évek második felében vált a zenekar, és csak arra az időszakra fókuszáljunk (1983-1987), amikor még Flipper Öcsi és Zsoldos Daddy is a zenekar tagjai voltak. Ekkor a formáció arculata alapvetően hozta a Hungária-időkben megszokott rock and rollos zsánert, csak némi italo-érzéssel megbolondítva.

A Hanglemezgyár részéről óriási volt a bizalom Dollyék irányába, naná, 1980 és 1983 között a Hungária eladott körülbelül egymillió albumot, és azt lehet mondani, hogy sikeresebb volt, mint a szocialista nagyvállalatként működő Neoton Família.

A nyolcvanas évek első felében olyan volt szerepelni a szilveszteri műsorban, mintha a Superbowl döntőjének szünetében kapnánk egy fél órát. A Magyar Televízió legértékesebb reklámideje volt.

Ráadásul a Dolly Roll kezelhetőbb lehetett, mint a makacs, önfejű Fenyő, aki ebben az időben nem a mentolillatú múltba, hanem a Fanta és Sprite pezsgését idéző jövőbe utazott, azaz elhozta nekünk Berlint, ami ugyanúgy két részből állt akkor, mint a kétkazettás magnó. Az egyik rész inkább leadta a tutit, a másik inkább másolt.

Archív
Fotó: Archív

Szóval itt volt a Dolly Roll

Télvíz idején egy olasz strandra álmodott show-val, tengerparti poszterrel, némi játszótéri homokkal, pálmafás inggel, matróz-szerkókkal.

A Dolly Roll azonnal nyarat csinált azon a télen, amely a magyar meteorológia történetének egyik leghidegebbje volt.

Bizonyára vannak, akik emlékeznek a házmagasságú hófalakra és a kollégiumok hétvégi karanténjaira, az elszökött diákokra. A Dolly Roll azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy mennyire profi produkcióval lépett színre egy újnak számító zenekar. Valójában egy összeszokott csapatról volt szó, egy az egyben a Hungária zenészeit láttuk és hallottuk, mínusz Fenyő Miklós.

A Hungária társadalmi ügy volt, a feloszlásuk még a Híradóba is bekerült

Ez valószínűleg példa nélküli a magyar popzene történetében. A Vakáció-ó-ó a maga kategóriájában annyira erős lemez, hogy simán lehetne egy best of-album is, olyan nagy slágerekkel, mint a címadó Vakáció-ó-ó, az Arrivederci Amore, a Si-ban-bap-du-bap, a Modern románc, a Wind-szörny, a Dolly Roll, a Let-kiss Week-end, a Merész tengerész, vagy a búcsúdal, a Happy end. Ez kilenc dal, azaz a lemez gerince. Ezekre épült a strandlabdás szilveszteri tévé-show is, ami azonnal berobbantotta a járványt, fél év múlva a lemez platina státuszú lett. A zenekarnak úgy sikerült továbblépnie, hogy megtartották a Hungáriában kialakított karaktereiket, mégsem Fenyő zenekara jutott eszünkbe róluk, hanem egy új entitás, a Beach Boys-féle surf-rocktól az olasz tengerparti bungaló rock and rollig minden, sőt: hogy újabb meghökkentőt mondjunk: egy halovány újhullámos húzása is volt a produkciónak. Ha megnézzük az angol Top Of The Popban fellépő kalózkosztümös újhullámot játszó zenekarokat, mint amilyen például az Adam and the Ants-et, vagy Bow Wow Wow I Want Candy című strandos-kosztümös klipjét, akkor rájövünk, hogy Wilpert Imre bizonyára lerakta a Vörösmarty téri MHV-székházban ezeknek az előadóknak a lemezeit Novai Gábor elé: „tessék, gyerekek, itt egy kis inspiráció!”.

És ekkor Dolly még olyan volt, mint a legjobb értelemben vett lófarkas „rockcsirke”, a zenekar pedig friss, mint egy strandon elkészített Margarita-koktél, akik megszabadultak a Fenyő-féle „stíldiktátumoktól”.

Igen, ez az a lemez, amitől megőrülnek a gyerekeink, és reggelente követelik a Dolly Roll-diszkót, ha másra nem is jut idő, akkor csak a Wind-szörnyet. Mára már olyan lett ez a lemez, mint egy születésnapi gyerekzsúr tökéletes aláfestőzenéje.

A kölykök sorsot húznak, hogy az A-oldalt vagy a B-oldalt rakja fel „DJ-apa”, mert azt talán ők is megérezték, hogy körülbelül annyira vannak a zenészek a tengerparton ebben a bizonyos szilveszteri show-ban, mint amennyire igazi a játékkonyhában a műanyagból kiöntött spagetti.

Mégis, az egész nagyon rendben van. Ha valaki felháborodna ezen, mert a „Dolly Roll-lemez, az kérem, nem való a gyerek kezébe, különösen nem a GYIK Műhely után", attól a kedves olvasótól búcsúzzunk el az ugyanezen a szilveszteren leadott Paudits Béla-show címével: Pardon, hogy bocsánat!

Poós Zoltán

 

Dolly Roll
Vakáció (1983)
Hungaroton/ Pepita
39 perc, 14 dal