A Keménykalap és krumpliorr című ifjúsági kalandregény 1973-ban jelent Csukás Istvántól, amihez azonnal elkészült a „kísérőajándék”, a számos nemzetközi díjjal jutalmazott filmsorozat is: Bácskai Lauró István alkotása nemzedéki kultuszfilm lett, és csak a regényben rendre feltűnő pockok tudják megmondani, hogy miért hat még mindig ilyen intenzitással, közel fél évszázad után is ez a történet. Na, jó, mi is megpróbáljuk megfejteni a titkot!
Hörömpő Cirkusz, világszám!
A történet cirkuszi porondja, azaz a regény tere alapvetően néhány óbudai utcára, játszótérre és az Állatkertre szűkül, illetve vannak földalatti kalandok is, és egyszer elhagyjuk a várost, pontosabban csak Bagaméri, az elátkozott fagylaltárus vonatozik el Szajolba, akit a Vadliba őrs tagjai „ültettek fel”. A könyv szerencsére nem forszírozza a mozgalmi motívumokat, csak a regény elején nevezi Vadliba őrsnek a társaságot a szerző, utána mindig csak a vadlibákról lesz szó, sehol egy „előre!”, sehol az úttörők 12 pontja. Kimondottan elegáns, sőt afféle polgári ifjúsági regényről van szó, amiben még a letűnt Monarchia is szóba kerül, és amikor kis Rece a látcsövét megmutatja a kirándulóknak, majd mesélni kezd, akkor így mutatja be az alattuk elterülő tájat: „A honfoglaló magyarok , amikor Árpád vezetésével ideértek, nem tudták levenni szemüket erről a gyönyörű tájról…”
A Keménykalap és krumpliorr eszményi ifjúsági regény
Minden benne van, amitől a gyerekek képzelete szárnyalni kezd, titkosírás, távcső, cirkusz, nyomozás az eltűnt görögteknősök után, kutyák, tigriscsíkosra festett macska, autós üldözés, emberrablás. Ugyanakkor a könyvnek kimondottan lírai a hangfekvése, megjelenik benne a gyerekkor irodalmi igényű varázsvilága, Csukás István mindent azzal a felfokozottsággal, csodavárással láttat, ahogy a vadlibák átszellemülve bámulják kis Rece expander-rugón lógó táskáját.
Persze Csukás István remek költő, aki számos megkapó képpel emeli meg a regényt: „(…) éles hangja apró darabokra tördelte a hajnali csendet” vagy: „(…) szelíd, kék szemében kihunytak az ábrándozás fényei”. A lírai tónusok nem színezőanyagok, a maguk természetességével integrálódnak a történetbe, ami egy pergő ritmusú, filmszerűen elmesélt kaland.
Több frontot is nyitnak a vadlibák: ott van például a Bagaméri-affér. A nyomravezetői díjra ugyanúgy hajtó elátkozott fagylaltostól senki nem vesz fagyit, mert valaki elterjesztette, hogy amit árul, az ízetlen. A konfliktusuk csúcspontja az, amikor a folyton láb alatt lévő Bagamérit lecsalják Szajolba, hogy végre „zavaró körülmények nélkül” elkaphassák a teknőstolvaj Majomtevét…
Közben a vadlibák szervezik a cirkuszi előadást is, amihez oroszlánbőgést kell felvenniük az állatkertben, és tigrissé alakítják a macskát is, és még ott van maga a nyomozás a görögteknősök ügyében…
Szintén „zavaró tényező” Süle debreceni nagynénje, akit „hatástalanítani kell”, őt kis Rece kompromittálja a Divatcsarnok-féle bemutatón. Ebben a jelenetben Csukás megidézte a kor divattervező titokzatos nagyasszonyának, Rotschild Klárának alakját, igen, szinte biztos hogy őt, hiszen a pártállami időkben senkire nem illett rajta kívül a „divatcsásznő” titulus. Ebben a jelenetben a gyerekek fellázadnak a felnőttek hazug úri modora ellen, a kis Rece felmegy a kifutóra krumpliorral, keménykalapban, és megbotránkoztatja, meghökkenti az operabérletes úri közönséget. Mintha csak a Hair musical nagyjelenetét látnánk, amikor is Berger az asztalon táncolva mondja el sommás véleményét a fogyasztói világról.
A Keménykalap és krumpliorr afféle bandaregény
Egy körülbelül tízéves fiúkból álló közösség a tavaszi szünetben megszervezi a nyomozást és a cirkuszi előadást. Némileg szokatlan a történetben, hogy minden szereplő fiú, talán azért, mert a lányok ekkor még kívül állnak a szereplők érdeklődési körén, olyannyira, hogy némi lenézéssel is viseltetnek a kamasz fiúk csajozási hóbortjaival szemben. Mert, ugye, ez mégsem Ottlik főalléjában játszódó cselekmény, egy őrs tagjairól van szó, akiknek a fele jó esetben lány, viszont a történetben nincsenek a színen. A regényben a nők alapvetően problémát jelentenek, ott van például a fontoskodó vöröskeresztes néni az állatkertben, vagy a jó modor nagykövete, a debreceni nagynéni.
Csukás István nagy névadó, például a Le a cipővel! című történetében megismerhetjük Bádogost, Csepcsányit, Gazsi bácsit, Pólika Pált és Kenderice Ákost… A „nagy névadó ünnepség” a Keménykalappal kezdődött, itt van kis Rece, Lócipi Gáspár, Bagaméri, Süle, Pindur Géza és Majomteve, de Csukás azzal is elemeli meséjét az úttörős világtól, hogy cirkuszi művészneveket adnak a gyerekek egymásnak. A „hivatalos érintkezésben” így hívják egymást: Rozmaring, Rex, Jim és Joe, Boa és Constrictor, Hörömpő, Negyedik Emmánuél.
A regény tobzódik a vicces helyzetekben, leírásokban, például amikor tigrissé fazonírozzák át a macskát és végül belátják: szegény állat inkább vadmalacra emlékeztet. Vagy amikor így jellemzi a szerző Sülét: „Arca komor volt, mint egy temetési lóé”. Amikor Péter betegsége először szóba került, Süle ezt mondja: „Mit kell ezen ennyit beszélni? A mai orvostudomány már nagyon fejlett! Nélkülözni tudja a mi segítségünket!” Az „olyan a hangja, mint egy vízilónak, aki napszúrás kapott” beszólás pedig akár a hétfői rádiókabaréban is megállta volna a helyét. Az pedig különösen szórakoztató, hogy Csukás a televízió gyerekosztályát is helyzetbe hozta, azokat a kollégákat, akik végül is egy év múlva a könyvéből filmsorozatot készítenek. Ott van a „kövér kopasz tévés”, aki azt mondja kis Recének, hogy tervei vannak vele, majd kis Rece ezt válaszolja: „Nekem is vannak terveim a televízióval.” Ahogy mondani szokták: a többi már történelem.
A hetvenes évek…
Említésre méltók azok a motívumok is, amelyeket már nem biztos, hogy olyan természetesek mint amilyenek a hetvenes évek elején voltak. Például Bagaméri kakaó ízű fagyit is árult, ami bizonyára a csoki megfelelője. Az sem életszerű manapság, hogy egy tízéves gyerek anyukája otthagyja a beteg fiát és bemegy dolgozni, márpedig itt ez történik. Amikor kis Rece meglátogatja a beteg Pétert, az anyukája azzal a felkiáltással megy vissza a munkahelyére, hogy „Csak játsszatok! Este jövök!”
2020-ban pedig már nem csilingelnek a gyógyszerek az üvegben, amikor ide-oda csapódnak, mert alapvetően nem üvegbe zárják a tablettákat, hanem műanyag dobozokba. A megírás óta eltelt közel ötven év ugyanakkor nem koptatta el a kötet ifjúsági szlengjét. Bár kétségtelen, hogy a „mai fiatalok” nem mondják egymásnak, hogy „mi van, apafej”, de a Keménykalap szelíd argója nem esett ki teljesen a nyelvünkből, ezért nem is hat zavaróan. A finom átalakulások viszont izgalmasak. Emlékszünk, nagy Recének, kis Rece kamasz és már bőszen csajozós bátyjánál egy borítékban számos lány fényképe lapul. Ez manapság már inkább korfestő motívumként hat, talán vannak, akik emlékeznek, hogy a hetvenes és a nyolcvanas években a tinik tényleg borítékokban vagy éppen konyakmeggyes dobozokban tárolták a levelező partnerek, a zánkai szobatársaik vagy éppen barátnők fotóit, leveleit, egyéb relikviáit. Ma már minden fenn van a Facebookon vagy éppen a „vinyón”. Egy helyen még a finom erotika is megjelenik a könyvben, egy Piri nevű lány ezt írta a fényképére Nagy Recének: „Ifjú keblem örökké érted ég”.
Csukás István precízen elvarrja a szálakat: amikor szóba hozza a nagymama altatóját
Ami, ugyebár, csörög a kis üvegcsében – akkor annak szerepe lesz majd, amikor Bagaméri vérebét elaltatják az állatkertben. Ha Csukás útjára indít egy gondolatot, azt még abban a tágan értelmezett egységben számtalanszor hívja vissza, virtuóz mondatalakzatokat létrehozva . Csukás tehát tiszteli az olvasóját, még akkor is, ha tudja: körülbelül egykorú a tizenegy év körüli kis Recével. Azért pedig külön dicséretet is beírhatunk a képzeletbeli őrsi naplóba, ahogy a hivatalnoknyelvet keveri a Sherlock Holmes-féle krimik világával. Csukás István szépen felrakta a Süle és a kis Rece közötti finom rivalizálást is, ugyanakkor a többi vadlibát talán nem mutatja meg eléggé. Kis Rece találja ki a cirkuszt, az ő ötlete az állatkerti nyomozás is, ő a főszereplő, hozzá képest Sülén kívül nem igazán jelennek meg előttünk a figurák, még Marci, sem, aki a Vadlibák őrsvezetője. És ez csak azért nem tűnik fel, mert maga a tévéjáték ezt szépen orvosolja a remek gyerekszínészekkel. Ugyanakkor a főbb szereplőknek erős a könyvben a jelenléte, ott van például Bagaméri alakja, akinek a bemutatását imponáló eleganciával vezeti fel Csukás István: „Bagaméri a fagylaltos kocsi rúdjai között állt, olyan volt, mint egy kis b betű. A b betű szárán fehér sapka volt, de ez egy cseppet sem enyhített Bagaméri komorságán.”
Újraolvasás
Bizonyára sokan tették fel maguknak a kérdést, hogy ha már tucatszor látták a nagyon is szerethető ifjúsági filmet, akkor miért olvassák el az eredeti regényt is... Nos, többek között azért, mert a Keménykalap és krumpliorrban úgy jelenik meg a gyerekkor misztériuma, ahogy a nagy regényekben. Amikor kis Rece kivágja a zsebét a szétfolyt ragasztó miatt, akkor ezt írja Csukás: „Mint valami borostyánba fagyott őskori tárgyak, úgy lapultak a megszáradt ragasztóban a zsebében maradt kincsek, mégpedig egy savanyú cukor, egy szemöldökcsipesz, egy kétforintos meg egy zseblámpakörte”. Csukás Istvánnak sikerült szinte mindent borostyánba zárnia, ami fontos a gyerekkorból, és csak rajtunk múlik, hogy bele akarunk-e nézni újra ebbe a különös, buborékokkal teli, csillogó világba.
Poós Zoltán
Csukás István: Keménykalap és krumpliorr
Móra, Delfin könyvek, 1976
240 oldal
12 Ft