Száz éve, 1921. március 8-án született Romhányi József, a rímekbe szedett humor egyik legnagyobb alakja, a Szamárfül című, főleg állatverseket tartalmazó kötet szerzője. Hozzá kötődnek A Mézga család, a Mézga Aladár különös kalandjai és a Mekk Elek, az ezermester című bábfilmsorozat bravúros „e-zései”, de ő ültette magyar nyelvre Strauss A denevér című operettjének librettóját, és nevéhez fűződik a Macskák musical fordítása is.
Ezúttal A Mézga család és a Mézga Aladár különös kalandjai című rajzfilmsorozat – kötetekben is megjelent – történeteivel emlékezünk Romhányi Józsefre, aki sosem kapta meg azt a társadalmi megbecsülést, amelyet megérdemelt volna. Inkább afféle „rímelőművésznek” tartották, miközben a Mézga-mesék bámulatos leírásai sokszor Karinthyt, Rejtő Jenőt és Örkényt idézték, sőt, Moldova is bizonyára irigykedve olvasta egy-egy humoreszkjellegű szövegét. Az sem tűnhet merész kijelentésnek, hogy Romhányi a popkultúrára, a rapszövegírásra, és a szórakoztató glosszák, publicisztikák világára is komoly hatást gyakorolt. Kriszta epés megjegyzése a Láthatatlanok című írásban például egész egyszerűen parádés: „Mi már három napja nem beszélünk… Rájöttünk, hogy így jobban megértjük egymást.”
Szintén felejthetetlen Paula és Géza párbeszéde:
„– De, Géza! Légy tekintettel az érzékeny lelkére!
– Ígérem, hogy a lelkéhez egy ujjal sem fogok nyúlni!”
Talán azzal sem szalad el velünk a ló, ha kimondjuk: bizonyos mondatok nem állnak távol a popesszék világától sem
Azaz könnyen lehet, hogy még Don DeLillo is megsüvegelte volna 1968-ban azt az gondolatot, miszerint a tévé afféle elektronikus házioltár. Hogy nem a levegőbe beszélünk, azt a harmadik széria, a Vakáción a Mézga család utolsó része is megmutatja, amikor egy fölbukkanó teherautó logójában PEPSI helyett POPSI-t olvashatunk. A gesztus finoman szólva is évtizedekkel megelőzte azt a pólókészítő trendet, amely a nemzetközi logókból készített vicces, a rock and rollhoz vagy a drogok világához kötődő montázsokat (például a Ford-emblémából gyártott FUCK).
Ugyanakkor nem könnyű a szerzőséget meghatároznunk
A könyvek ötödik oldalán ezt olvashatjuk: Romhányi József és Nepp József nyomán írta: Rigó Béla.
Rigó 1974–1988 között a Móra Könyvkiadó szerkesztője, majd főszerkesztője volt, nevéhez kötődik a Nálatok laknak-e állatok? című népszerű gyerekvers, amit a Kaláka is megzenésített. Szóval nehéz megállapítani, mi az ő szerepe a szerkesztésen kívül ezekben a munkákban. Az biztos, hogy az 1974-ben megjelent Mézga Aladár különös kalandjai című kötetet még kizárólag Romhányi jegyzi, sőt 2000-ben, a felújított Delfin-sorozatban is csak Romhányi nevét tüntették fel szerzőként, míg a 2005-ös, illetve a 2012-es kiadásoknál már ott van Rigó Béla neve is mint szerző, aki ezek szerint Romhányi és Nepp nyomán írta a könyveket. Az is furcsa, hogy A Mézga család nem jelent meg 1974 körül, a Mézga Aladár különös kalandjai viszont igen, majd a rendszerváltás idején egy Origo-press nevű kis kiadó adta ki gyenge minőségű képregényben, amelynek eredeti rajzait Gellért István nem túl szerencsés módon formálta újra.
Már A Mézga család felütése is briliáns
„Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, de a vasfüggönyön innen, volt egyszer egy Mézga család.”
A kötetek elolvasása mellett szól többek között az is, hogy jobban körülírja a szereplők hátterét, mint a rajzfilmek. Nem biztos, hogy sokan tudják, mi Paula, a feleség teljes neve, és hogy mi a foglalkozása.
Nos, Rezovits Paulának hívják, és háztartásbeli, ami már a hatvanas évek legvégén sem volt jellemző.
Mézga Géza bérelszámoló, tipikus kispolgár, klasszikus papucsférj. Ja, és hogy hol laknak? Rákosszentmihályon, a Kökörcsin utcában.
Az alapszituációk ugyanarra a rugóra járnak. Támad némi zűr (lerobban a kocsi, elromlik a tévé stb.), majd XXX. századi leszármazottjuk, MZ/X a jövőből fénypostán küld valamit (antimagmotor, agygyanta, növekedésserkentő-besugárzó készülék), hogy segítsen, ahogy a csodák a népmesékben. De Mézgáéknál minden segítség rosszul sül el, és a végén nagyobb lesz a kalamajka, mint az elején volt, a derék családnak pedig legtöbbször menekülnie kell…
Például az agystimuláló agygyantát nem a rosszul tanuló Mézga-gyerekek isszák meg, hanem Blöki kutya és Maffia cica, akik ezután tökéletesen tudnak beszélni, nem kis zavart okozva a kertvárosban.
A középkori magyar nyelv imitációja pedig egyszerűen frenetikus, gondoljunk csak arra, mikor a dühös Paula próbál szót érteni a várkapitánnyal:
„Apuskám! Huá ásotta vola el keed az tallérokat?”
Szóval Györei Zsolt és Schlachtovszky Csaba, akik a Magyariné szeretője című „ördögrománt” írták, megnyalnák örömükben a tömjénszagú ujjaikat. Bármit, például az akadémikus semmitmondást is játszi könnyedséggel parodizálják a szerzők. Amikor a tudós urak a kutyákról beszélgetnek, kiküldik a beszélő Blökit a teremből, mert azt bizony a kutya sem hívta meg...
A történetek jellemzői még a visszatérő, már-már mantraszerűen fölmondott emblematikus mondatok
Ilyen az Aladárhoz köthető „Egy forintért megmondom”, illetve Paula zárlata is, a „Miért nem Hufnágel Pistihez mentem feleségül?”
Érdemes még szót ejteni azokról a mondatokról, amelyeket már csak a hatvanon felüli korosztály ért, például a „Hívd az URH-t!”
Persze, értjük, de 2021-ben már senki sem így hívja a rendőrséget. Ha már a nyelvi feltárásoknál tartunk: amikor az Időkibővítő fejezetben a középkori várkapitány elüvölti magát, hogy „Ispááán!”, az előrevetíti a Lúdas Matyi című 1977-es rajzfilmet is, ugyanis így üvölt visszatérő módon a dühös Döbrögi. Érdekes, hogy a rajzfilmsorozat első szériájának tizenhárom részéből csak hét epizódot ültettek át a könyvbe, hasonlóan a szintén tizenhárom részből álló Mézga Aladár különös kalandjai című kötethez, és az is, hogy a Mézga-saga talán legjobban sikerült harmadik szériája, a Vakáción a Mézga család epizódjai már nem jelentek meg kötetben. Igaz, maga A Mézga család, vagyis az első epizódok is csak 2003-ban láttak napvilágot, miközben a második széria, az űrtörténetek már 1974-ben.
Nagyon szerethető a Mézga Aladár különös kalandjai összeállítás
Ám mivel itt Aladár és Blöki kutya van a fókuszban, az űrfantáziáknak jobbára csak a nyitójeleneteiben láthatjuk a család többi tagját.
Persze így is tele van szarkasztikus, társadalomkritikus áthallásokkal, mint amit a Kriminália című fejezetben olvashatunk: „Bocsánat, tömegmészárláshoz vagyunk riasztva!” – mondják a katonák, majd megtudjuk: Kriminálián minden polgár hazafias kötelessége, hogy bűnöző legyen.
Nem mondjuk, hogy élénkebb a fantáziánk az űrvígjátékot író szerzőknél, de nekünk azonnal a Kádár-kor jutott eszünkbe, különösen a következő gondolatoktól: „Bolygónk népessége ugyanis három részre oszlik: 1. bűnözők. 2. áldozatok 3. nyomozók.”
Ha van utópia, ami tökéletesen megrajzolja a diktatúrák természetrajzát, akkor az a Kriminália című Mézga-epizód.
Romhányi mellesleg a Sanzonbizottság vezetője is volt, azaz maga a dalszövegek cenzora; ismerte a rendszer működését, ahogy a korábbi rendszerekét is, hiszen a háború idején szovjet hadifogságba került, amit úgy élt túl, hogy remekül főzött, és a lágerzenekar tagjaként szórakoztatta a tiszteket. Ezek után bejárni a Gulliverkli 5. űrhajóval a jövő bolygóit, nos, talán nem is olyan nagy kaland.
Szöveg és fotók: Poós Zoltán
Romhányi József – Nepp József – Rigó Béla: A Mézga család
Illusztrátor:
Móra Könyvkiadó
140 oldal
2499 Ft
Romhányi József – Nepp József – Rigó Béla: Mézga Aladár különös kalandjai
Illusztrátor:
Móra Könyvkiadó
144 oldal
2499 Ft