Barátság első látásra
Bence, a Nagy Vadász apukája azt mondja a fiának: A szeretet nem jégkrém, amit az ember betesz a fridzsiderbe. Nem áll el. A szeretetet gyakorolni kell. De nemcsak a szeretetet kell gyakorolni, hanem a boncaságot is. Újra és újra el kell olvasni Varga Katalin Barátom, Bonca és a Legyél te is Bonca! című könyveit. Már csak azért is, hogy megtudjuk, mi az a boncaság.
És – gondolt egy merészet a Móra Könyvkiadó – ha már úgyis mindenki a társát keresi a két Bonca-könyvben, akkor miért ne szerkesszék egybe, hogy a két összetartozó meseregény is társra találjon. A szereplői részint ugyanazok, ugyanúgy társakat keresnek mindkét kötetben, és amúgy sem olyan hosszú a két történet, együtt csak 173 oldal. Bence, azaz a Nagy Vadász, aki rajong az oroszlánokért, a zebrákért és a vadászatért, egy park kellős közepén találkozott Mihók Andrissal, azaz miszter Doolittle-lal, aki a Viktória-tó partjára készült, hogy lecsapolja, azután felhozza a sárkánycsontokat. A gyerekek elfelejtették megkérdezni a címét, és a rendes nevükön sem mutatkoztak be, így másnap már hiába keresték egymást. Így indul a történet. De adósak vagyunk azzal, hogy megmagyarázzuk, mi is az a boncaság!
A boncaság barátság, első látásra. Mintha ezer éve ismernénk azt a bizonyos másikat.
Mintha a gyerekek már vadásztak volna együtt zebrára, pedig egyikük sem hagyta el Budapest közigazgatási határait. Aztán kiderül, hogy mégis. Mindketten nyaralni mentek a szüleikkel, más és más időpontokban, majd egymást keresik, mint valami Odüsszeiában.
Történik mindez akkor, amikor a gyerekek még azt hiszik, hogy a Róka utcában ravaszdi rókák laknak, csak éppen nem üregekben, hanem összkomfortos lakásokban. A felnőtteknek eszükbe nem jutna ott rókákat keresni, kivéve Bálintot, a festőt, akinek főleg a kopasz fák a modelljei. A történetünkben a Róka utcában élő vak Madaras Boncához költözött, és segített Doolittle-nak, hogy rátaláljon Bencére. Vadászni tehát nemcsak oroszlánokra vagy tigrisekre lehet, hanem barátságra is. A nagy keresésben Varga Katalin meséjében még társadalomkritika is megfogalmazódik a szocialista fogyasztással szemben. Az írónő becsempészi a kor egyik szlogenjét (Rendelje meg Ön is a Bubivnál a bútorait!), miközben egy nagyon fontos elvtársnő szájából olyan kifejezések hangzanak el, mint tröszt és termelékenység… Anyagbeszerző, a kor hőse. Szóval a gyerekek csetlenek-botlanak a felnőttek világában, még szerencse, hogy a két univerzum határán ott a művész, a festő, aki azt is elárulja a gyerekeknek, miért csíkosak a zebrák. Szerinte a csíkok a fák árnyékai a testükön.
Ha leheverednek a homokba, nem lehet tudni, hol végződik az árnyék, és hol a kezdődik zebra. És ez a jó a gyerekkorban is: nem tudod, hol végződnek a csíkok, hol kezdődik a zebra, azaz honnan indul a mese, és meddig tart a valóság.
A festő nemcsak az árnyékokról beszélt, hanem a színek titkáról is, arról, hogy a fehéret hét színre lehet bontani, és hogy vannak rózsaszín lepkék Ródosz szigetén… És még a Föld teremtését is elmesélte… Mi a Föld? Napból kiszakadt tűzgolyó… Közben kihűlt, s a tetején történt egy s más. Tengerek keletkeztek… A festő Bencének ajándékozta a kopasz fáról festett képet, és megegyeztek, hogy barátok lesznek. A könyv a maga módján univerzális igényű, hiszen a színek után a hangokat is megismerjük, és megtanuljuk azt is, mi a különbség a gyárban készült sorozattermékek és az egyéni munkák között. Bence ugyanis benyitott Bonca Márton asztalos műhelyébe, ahol az idős mester sakkfigurákat készített. Az öreg ismerősként üdvözölte, és kisinasnak szólította, majd a mai világról mesélt, arról, hogy mindent elleptek a lelketlen műanyag sakkfigurák.
A fából készült lónak lelke van, mert rajta van az emberi kéz nyoma.
Mivel a mesternek felnőttek a gyerekei, Bence tovább kereste az ő Boncáját. Így jutott el a madaras Boncához, a vak öregemberhez, aki a madaraival élt együtt, és volt egy Braille-írással készült Petőfi-verseskönyve is. Bence a színek titka után a hangok titkát is megismerte, például azt, hogy különböző fáknak más és más a zsongása, de megtudta azt is, hogy vannak, akik látnak ugyan, a lelkük mégis vak. A kötet ügyesen egyensúlyoz a játékosság és a legjobb értelemben vett érzelmesség között, megtudjuk például, hogy a könnycsepp is hét színből áll.
De a kötetben nemcsak lírai futamokat olvashatunk: A Levél a festőnek című fejezet afféle ifjúsági humoreszk, arról, hogy a balatoni nyaralások alatt a gyereknek, azaz Bencének egy perc szabadideje sincs, mert mire belemelegedne a játékba vagy az úszásba, megjelennek a felnőttek, és azt mondják: Gyere, egyél barackot, és kend be magad napolajjal. Aztán egymásra talál a két barát, és a végén miszter Smith özvegyével – akit valójában Molnár Magdinak hívnak – elmennek a kislány édesapjának kutyatelepére. És akkor ér véget az első történet, amikor képbe jön a lány, hogy aztán a Legyél te is Bonca! című kalandozásban már kamaszosabban, felnőttesebben folytatódjon minden. Mindkét meséből – a Barátom, Boncából 1976-ban, míg a Legyél te is Boncából 1984-ben – emlékezetes ifjúsági filmeket forgattak Katkics Ilona rendezésében. A főcímzene, a Popopotánusz-dal (zeneszerző:Tamássy Zdenkó) önálló életet élt, azok is énekelték, akik nem látták a filmet. Az egybeszerkesztett kiadást Zsoldos Vera illusztrálta, míg az önállóan megjelent első Bonca-kiadásokat (1974, 1984) Réber László. Az érzelmes történetekhez Zsoldos Vera bűbájos rajzai jobban illenek, mint Réber szintén első osztályú, de kevésbé emocionális grafikai megoldásai. Mivel Zsoldos Vera is (1924–2016) a kor egyik legtöbbet foglalkoztatott grafikusa volt (közel hatszáz könyvet illusztrált), formavilága kimondottan illik a hetvenes és a nyolcvanas éveket idéző történetekhez.
A Legyél te is Bonca! egyik tanulsága, hogy a szomorú embert néha úgy kell megszelídíteni, mint az oroszlánokat.
Ebben a történetben már szóba kerül a gyász, kiderül, hogy Nórának, a durcás kislánynak meghalt a nagymamája, elváltak a szülei, és hogy a kislány hét éve nem látta az apját. Amikor kiderül, hogy az apja rendesen küldi a gyerektartást, mert „benne van a törvényben”, akkor Bence megkérdezi Nórát: „És az nincs benne a törtvényben, hogy hétvégén látogatnia kell, és elvinni az állatkertbe a sasokhoz?” Amikor Bence Nórát Vasárnapi Mirandának szólította, a lány orron vágta. Aztán a gyerekek mégis megkeresik Nóra apját. Ő már nem jöhet vissza, új családja van, három gyereket nevel, mégis happy enddel végződik a mese, karácsonnyal, csengettyűvel, vendégjárással, igazi boncasággal.
Poós Zoltán
Varga Katalin: Barátom, Bonca
Móra Könyvkiadó
175 oldal
2190 Ft