Játék a kastélyban – Edith Nesbit Az elvarázsolt kastély című meseregényéről
Valami történt a magyar mágia képzeletbeli minisztériumában a hetvenes évek közepén, mert egyszer csak megjelent a szocializmusnak nevezett nagy bűvésztrükk idején Tolkien A babó (későbbi fordításban A hobbit) című sárkányos kalandja, de ekkor publikálta a Móra Edith Nesbit Az elvarázsolt kastély című viktoriánus fantasyjét is, amely nélkül más lett volna Alain-Fournier Az ismeretlen birtok című regénycsodája, Rowling Harry Pottere és Ende A Végtelen Története is.
Azt írja Nesbit Az elvarázsolt kastélyban, hogy „a valóság és a varázslat között egy pókháló-vékonyságú áttetsző függöny van kifeszítve, amely azonban szilárd, akár az acél, és örök választófalat képez a két világ között. Ám ha egyszer valaki – varázsgyűrű, amulett vagy bármi ehhez hasonló segítségével – megleli a függöny titkos kis réseit, bizony nem lehet tudni, mi történik” (2). Nesbit félrehúzza nekünk ezt a bizonyos függönyt, így bepillanthatunk a valóságon túli világba, amelyhez egy barlangon át vezet út, hogy aztán egy olyan kastély kertjében találjuk magunkat, ahol ott fekszik száz éve Csipkerózsika. Illetve később kiderül, hogy ő valójában a kastély házvezetőnőjének az unokahúga, Mabel Prowse… De ez mit sem vesz el a négyes erősségű csodák erejéből, hiszen még csak itt kezdődik az 1907-ben publikált varázshistória, egy láthatatlanná tevő gyűrűvel (vesd össze Tolkien A Gyűrűk Ura című könyvével), amely, ha az ujjadra húzod, teljesíti a titkos kívánságodat, de nem pont úgy, ahogy gondolod. És itt jönnek a bonyodalmak. A gyerekek sokáig nem tudják, hogy a vágyakat – mint a nagybetűs életben – pontosan kell megfogalmazni. „Ha mi most egy könyv szereplői lennénk, akkor ez biztosan egy elvarázsolt kastély lenne” – adja meg az alaphangot a regény, és valóban tele van ironikus kiszólásokkal, és remek, sok esetben bonmot-szerű mondatokkal.
„Szerintem a varázslás rég kiment a divatból, amióta feltalálták a gőzgépet és a telefont…” Egyébként a múlt század fordulóján publikált regény tele van a technikai újdonságok számbavételével, sokszor esik szó autóról, ananászkonzervről és tornacipőről is, így aztán bizarr módon cseng össze az archaikus kultúra az autók tülkölésével, mindez egy kastélykert kellős közepén, ahol dinoszauruszokat ábrázoló szobrok is láthatóak.
A kötetben éppúgy ott „kísért” az antik mitológia, ahogy a klasszikus mesék világa is. Például már az elején összehurkolódik Minótaurosz mítosza a Csipkerózsikával, amikor is hőseink (Gerald, Jimmy és Kathy) piros pamutszálat találnak a kastély bűvös kertjében. Ez a szál húzza be a cselekményt egy labirintus közepébe, ahol az alvó királylányt megtalálják. A kis hölgy csak úgy tesz, mintha mesehős lenne, de később kiderül, hogy ő a kastély házvezetőnőjének az unokahúga, Mabel, aki aztán a három testvérrel együtt kalandozza be a képzelet varázskastélyát. A regény persze gondoskodik arról, hogy ne csak ámuldozzunk, hanem nevessünk is. Amikor Jimmy meglátja a mozdulatlan Csipkerózsikát (azaz Mabelt), megszólal: „Tilos a kiállítási tárgyakhoz nyúlni!” Aztán amikor a „száz évig alvó hölgy” felébred, és azt mondja, hogy elment gyufát keresni, a kekeckedő Jimmy visszaszól, hogy száz éve még nem is ismerték a gyufát. De a többi szereplő is hozza a jellegzetes angol humort. Amikor a történet elején felmerül a gyerekek között, hogy mivel is töltsék a nyarat, némileg önreflexív módon szólal meg Kathleen, a lánytestvér: „Könyvet kéne írni, abból kiderülne, hogy milyen okosak vagyunk.” Gerald inkább azt javasolja, hogy az írás helyett valódi kalandokban legyen részük, és keressenek egy barlangot. Meg is találják, azon keresztül jutnak be a kastély kertjébe.
Az elvarázsolt kastélyban minden van, amire a kalandot kereső gyerek vágyik.
Kincseskamra, amelyben több az arany, mint a Towerben, de van itt igazmondó karkötő, kívánságokat teljesítő melltű, és láthatatlanná tevő gyűrű is. Kíváncsi vagy arra, milyen az, ha élve eltemetnek? Jimmy és Gerald megtudják. Szeretnél nagyon gazdag lenni? A gyűrű ezt is teljesíti, csak hát hiba került a dologba, mert Jimmy egy idős gazdag úr lett, Mr. Mummushy. Szóval a varázslatok félrehordanak, ha nagy mohóságunkban nem figyelünk eléggé, utána viszont nehéz visszacsinálni (illetve meg kell várni, amíg elmúlik a varázslat hatása). A gyerekek bűvészkednek a láthatatlanná tévő gyűrűvel, de aztán Edith Nesbit emeli a tétet, a gyűrű segítségével hőseink láthatják, hogy életre kelnek az antik szobrok, sőt, a könyv vége felé a gyerekek meghívást kapnak az istenek lakomájára is. Életre kelnek a kabátok, az ócska ruhák, ők lesznek a mumusok, akik lassú mozgásukkal mintha a zombikultúra archetípusai lennének, de ha ez sem lenne elég, megismerkedhetünk a márványszegélyes, aranyhalakkal teli tóban, a tavirózsák között úszkáló ősgyíkkal is.
Az illusztrációkat Würtz Ádám elemelte az első angol kiadás szecessziós képi hangulatától, és egy kortárs, mégis titokzatos varázsvilágot teremtett, ugyanakkor a színes címlap kellően romantikus ahhoz, hogy azok is kedvet kapjanak az olvasáshoz, akik rajongtak a csíkos könyvekért.
A kötet végigvisz minket a kalandok tanösvényén, de van benne krimi is. A kis nyomozók a varázsgyűrű segítségével elkapják a rablókat, akik húsz ezüsttálat loptak el a Houghton-majorságból. Persze ez csak mellékes epizód amellett, hogy hőseink együtt lakomáznak Hellász isteneivel, akik előtte szobrok voltak. És hát ott van az a bizonyos terem a föld alatti folyosó végén, amelynek boltívein keresztül más és más életkép tárult elénk. Láthatunk holdsütötte olasz kertet, melyben szerelmespár sétál, láthatunk haragos tengert, azon győzelmes királyi hajót, faragott bölcsőt fölé hajoló édesanyával, tábornokot, aki győzelemre vitte hadseregét. Vágyak vetülnek ki, a dicsőség, a szerelem, a családi boldogság, a kaland metaforái. És finálé is lesz, az egymástól elválasztott szerelmesek (mert szerelmi szál is van a kötetben) is itt, a kastélyban találkoznak újra. Egyébként Nesbit életrajzírója, Julia Briggs szerint az írónő „az első modern gyerekkönyvíró”, aki „feltalálta” a gyermekeknek szóló kalandregényt. A kötet humora, áradó fantáziavilága és friss szellemisége miatt a mai napig élvezetes és inspiráló olvasmány. Lehet, hogy nem is a gyűrű teljesíti a kívánságainkat, hanem maga a könyv?
Poós Zoltán
Edith Nesbit: Az elvarázsolt kastély
Illusztrátor: Würtz Ádám
Móra Könyvkiadó, 1977-es kiadás
233 oldal
25 Ft