Minden mese teremtés
Voltak, akik a mesék atlaszához az Üveghegyet és az Óperenciát rajzolták meg, de akadtak olyanok, akik a csillagos eget is megfestették.
Gáli József sem érte be kevesebbel: a teljességet, a végtelent kereste a királylányok és a szegénylegények szemében, sőt, A hét bölcső fája című mesegyűjteményében a meséken túli igazságokat is.
Keveset tudunk az 1930-ban, Gyulán született Gáli Józsefről, pedig élete „kész regény” volt. Érdemes rámutatni néhány életrajzi motívumra, mielőtt elindulnánk mesebeli birodalmában. Auschwitzban minden hozzátartozóját elveszítette, az árván maradt Gáli a túlélő gyerekekkel cirkuszt szervezett, és a produkciókért kapott pénzből vettek élelmet, míg haza nem értek.
Aztán jó nagy ugrás az időben: 1956. október 6-án, Rajk László újratemetése után mutatta be a Rákosit bíráló Szabadsághegy című drámáját a József Attila Színház.
A premieren részt vett Nagy Imre is. Az 1956-os forradalom idején a Péterfy utcai kórház környékén harcolt, Angyal István kérésére ő vette át a röplapok gyártásának irányítását, később részt vett a december 4-i nőtüntetés szervezésében is. 1957-ben halálra ítélték, de nemzetközi tiltakozásra Obersovszky Gyula halálbüntetésével együtt a végrehajtást felfüggesztették. Tizenöt év börtönt kapott, majd 1961-ben amnesztiával szabadult. Később állást kapott az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tárában, fordított Böllt, Brechtet, Handkét, Hessét, Ibsent és Kafkát. Meghurcolása ellenére is aláírta a Charta ’77 melletti szolidaritási nyilatkozatot. 1981-ben hunyt el.
Nem volt tehát könnyű élete, és ez ki is olvasható a meséiből
De népi zsánerű, balladisztikusan tömör, költői nyelven megírt történeteiben mindig ott a derű, a természet szeretete. A Mese az Óperenciásról című művében magát a hegyet is megszemélyesíti.
„Volt egyszer egy hegy. Sipkája felhő, kabátja erdő, zsebei barlangok.”
De már A Királyné szoknyája című nyitótörténetben is megszemélyesít egy másik hegyet. Az ebben olvasható szép idézet: „Csók volt az ebédjük, ének a vacsorájuk, sárgarigó a szolgálólányuk” is visszatér a Mese a márciusi hóról című történetben, remek példát mutatva az önidézet játékosságára.
Ha ez nem lenne elég posztmodern, akkor eláruljuk azt is, hogy a szoknyás mesében három különböző elbeszélés „lakik”, melyekben három alternatív történetet olvashatunk arról, hogyan is keletkezett ez a bizonyos hegy.
A mesék markáns népi karakterük ellenére kimondottan korszerűek, kiérleltek
A csodaszép hattyú történetében a szerző megírta A rút kiskacsa folytatását, ami az ötvenes években eléggé radikális eljárásnak számított. A mese az Andersen-féle szöveg továbbírása, felmutatva a kitaszított rútság inverzét, a kitaszított szépség és tisztaság metaforáját, ugyanis a hattyúnk annyira szép lett, hogy ő vált a közösség első számú céltáblájává, bántalmazták, gyötörték, és itt eszünkbe juthatnak a ma divatos kifejezések, a bullying és a shaming.
Az eredeti Andersen-mese minden szépsége ellenére a maga módján „földhözragadt” volt, míg Gáli „felemelte az égig”. A történet végén a nem ebbe a világba való hattyú felhővé változik, az égből néz le ránk, azaz már csak messziről lehet csodálni.
A Gáli-féle mesék univerzális, „teremtő” történetek.
Ilyen például a Mese a gőgös csillagokról című írás is, amely a fényüket vesztett csillagokról és a szentjánosbogarak megszületéséről szól, míg a Mese arról, hogy a hópehely is virág a hópelyhek keletkezéstörténetét mondja el.
Még a palacsintának is köze van az égitestekhez! A Csodapalacsintában a macska azzal hízelgett a szépen átsült palacsintának, hogy szebb a napnál, így az nem akart visszahuppanni a serpenyőbe, mert a sok dicséret után úgy gondolta, ő egy égitest. A mesék követik a csillagok járását, a kalendáriumi körforgást: A kiskanász szerencséje című történet emléket állít a január 1-jei szokásnak, amikor meghúzzák a malac farkát.
A mesék rövidek, könnyen befogadhatók, mégis bennük van a teljes világ
Élvezetes a ritmikájuk is, a látszólag egyszerű mondatokat alaposan kidolgozta a szerzőjük, az olvasót viszi a lendület, és feltűnő a szimbólumok tudatos használata: ott van például a csodapalló, amely „embertől emberig vezet”.
És ugyan kinek jutna eszébe, hogy mesét írjon az ólomról, amelyből vagy betűt öntöttek, vagy puskagolyót? Gálinak!
A Legenda az ólomról című tanulságos történetből megtudhatjuk, hogy
a betű is olyan veszélyes lehet, mint a puskagolyó, ugyanúgy használhatják a háborúban, mint a töltényeket.
Feltűnő az is, hogy A hét bölcső fája-kötetben – amit Józsa Pál népi ihletettségű rajzai illusztrálnak – milyen sok szereplő keresi a nagybetűs boldogságot. A tengerész is, aki sosem szállt ki a hajóból, így nem adott esélyt a lánynak, aki a parton várt rá.
Jogos a kérdés: hogyan fér bele néhány rövid történetbe a családi boldogság és a szerelem hiábavaló keresése is? A mesékbe minden belefér, az Óperenciás tenger végtelenségétől az elmorzsolt könnycsepp végességéig. Ami mégsem, azt is megtaláljuk az Üveghegy mellett.
Poós Zoltán
Gáli József: A hét bölcső fája
Illusztrátor: Józsa Pál
Egyházfórum Kiadó, 2000
80 oldal
Ár nincs feltüntetve