A magyar költészet napját április 11-én, József Attila születésnapján ünnepeljük. Az ünnep középpontjában ott vannak az alkotások, a csodálatos magyar verskincs, és persze a szerzők is – méltók rá, megérdemlik. Ugyanakkor minden ünnep egyszersmind figyelemfelhívás: rámutat valamire, ami a hétköznapokban is fontos. Gyerekirodalmi lapként mi sem tehetünk másként; cikkünk a versekről, a versolvasás fontosságáról szól, természetesen elsősorban a gyerekeknek, az ifjúságnak szóló szövegekről, kötetekről.
Miért fontos a vers?
Néhány héttel ezelőtt Nyulász Péter szerkesztőségi véleménycikkben gyűjtötte össze a szavalóversenyeken használható köteteket: ebben írja, hogy verset mondani mindenhogy jó. „[A]kár hangtalanul, elgondolkodva idézve fel a sorokat, halkan mormolva magunknak, hogy segítsenek megérteni az élethelyzetünket, feldolgozni érzelmeinket. Lehet a versmondás játék és szórakozás kisgyerekkorban, vagy szerelmi vallomás lánglelkű kamaszként, mikor abban segítenek a költemények, hogy mások számára szebb köntösbe öltöztessük gondolatainkat. A vers az, amit mondani kell” – idézi végül Kányádi Sándor klasszikus szavait.
Miért fontos a vers? Az érzelmi gazdagodás és a kifejezőkészség fejlődése az egyik „haszna”. Hiszen a szövegek erős emóciókat és mély emberi tapasztalatokat tárnak fel. Ezek segíthetnek jobban megérteni saját belső világunkat, ami által empatikusabbá válhatunk. De van itt más is:
a versek a nyelv sűrített, tömörített formájában élnek, ahol minden elem számít. Ezáltal a versolvasás fejleszti a grammatikai érzékenységet, a szókincset és az értelmezési készséget.
A költemények emellett tükrözik azokat a kultúrákat és korszakokat, amelyekből származnak. Az ilyen irodalmi művek olvasása lehetőséget ad arra, hogy jobban megértsük más idők, helyek értékeit, történeteit, nézőpontjait. Visszatérve a személyes „haszonra”, ma már tény, hogy a versek olvasása serkentheti a kreatív gondolkodást, saját kifejezési módok keresésére is ösztönözve. A versek különleges képességét, hogy segíthetnek a tanulásban, már nagyon régen felfedezte az emberiség. Mindenesetre a versolvasás (és -elemzés) kiváló eszköz a kritikai gondolkodás és az elemző készségek fejlesztésére – nem utolsósorban a memóriatréningezést is segítik.
A gyerek a vers ideális „fogyasztója”
A gyerekek különösen fogékonyak a versekre. A legkisebbek is érzékelik a ritmust; az ismétlődő mintázatok felismerése örömöt ad, miközben segít a gyerekeknek megjegyezni a szavakat és a mondatokat, valamint élvezetessé teszi a hallgatásukat és kimondásukat. A Kossuth-díjas Visky András költő beszélt arról nemrég a Krónikaonline.ro oldalnak, hogy őt a vers tanítja „a mondatok szigorúságára és kérlelhetetlen pontosságára”. Nemcsak a versírás, hanem a napi versolvasás rítusa is – tette hozzá.
Annak megtanulása, hogy a szavak egymáshoz képest elfoglalt helye szintén jelentést hordoz, hogy egy-egy hang vagy szó felcserélése miként változtathat értelmet és így tovább – ez mind a vers „haszna”.
És itt el is érkezünk a vers gyerekirodalmi szempontból egyik fő jellemzőjéig, a játékosságig. A versek lehetnek viccesek, kalandosak, abszurdak, megmozgatva a gyerekek fantáziáját. (Ismerek olyan hatévest, aki ha meghallja a „tessék” kifejezést, rögtön hozzáteszi az általa ismert gyerekvers folytatását: „lássék, mossák” – az idézett vers megfejtői között kisorsolunk egy cinkos összekacsintást.). A versek gyakran használnak erős képi nyelvet, fejlesztve az olvasó-hallgató gyerek képzelőerejét, kreativitását. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a gyerekeknek szükségük van rá, hogy felfedezzék és kifejezzék az érzelmeiket. A gyerekversek jellemzően a kicsik életében is fontos témákkal foglalkoznak, például a barátsággal, a családdal, a természettel. Följebb már írtunk a versek edukatív, nyelvi készségeket fejlesztő szerepéről is.
A magyar versirodalom gazdagsága régen és ma
„Bővelkedünk olyan könyvekben, amelyekhez akár a közös, akár az egyéni olvasás-befogadás során az olvasók (elsősorban szülők, nagyszülők és gyerekek, valamint a pedagógusok) szívesen nyúlnak többször is, akár éveken, generációkon keresztül mind privát, családi közegben, mind intézményes, iskolai keretek között” – írja Harmath Artemisz egy, a kamaszoknak szóló kortárs versantológiákat elemző tanulmányában. „Sikeresnek mondhatók ezek a kiadványok – folytatja – csupán azon oknál fogva, hogy többségük sok kamasz olvasót elér. Ez azt is jelenti, hogy jól lavíroznak a parttalan meder, az elárasztó és így semmitmondó jeltenger: a túl sok és a túl kevés között.”
Van mihez nyúlni, hiszen a magyar versirodalom több száz év alatt felhalmozott kincsei ismertek, elérhetők, továbbadhatók és továbbadandók.
A magyar költészet napján hálával emlegetjük a magyar gyerekirodalom nagy klasszikusait, miközben hozzájuk méltó utódaik közül ajánlunk néhányat, mégpedig a tavalyi év újdonságai közül és hozunk egy nem túl régit is.
Kiss Ottó: Ég Bolt. Versek ég alatt, föld felett
A tavalyi év egyik legjobban várt gyerekkönyve Kiss Ottó Ég Bolt című verseskötete volt. Nem véletlenül. Ahogy a Móra Kiadónál megjelent kötetről Csörgei Andrea írja kritikájában: a „kötetben a cím nélküli, rövid (helyenként csak egy-egy sorból, mondatból álló) versek füzérében egy gyermek fejlődéstörténetét követhetjük nyomon, kiskamaszkorától a serdülőkorig. A szövegekben megjelennek a korosztályt érintő kérdések, események: a családi élet mozzanatai, az első szerelem felbukkanása, emellett hangsúlyt kap egy súlyos betegség is. Ezek a témák így együtt jó alkalmat kínálnak arra, hogy filozofikus kérdéseket is érintsenek a szövegek (különösen az élet, a halál és az istenhit témakörében) úgy, hogy azok az olvasó számára, könnyen befogadhatók, érthetők, nem nyomasztók, és kerülik a pátoszt – így kaput nyithatnak a serdülők gondolataihoz, érzéseihez. Kiss Ottó szövegei szinte kínálják magukat, hogy olyan foglalkozáson, órán dolgozzunk velük, amelynek kifejezetten ez a célja.” Ugyanitt írja az egyébként pedagógus-könyvtárosként is dolgozó szerző: „nemcsak az olvasás gyakorisága változik az életkorral, hanem az olvasmányválasztás is. Ha az egyes műfajok közkedveltségét vizsgáljuk, szembetűnő, hogy a versek népszerűsége hatalmasat esik a kisiskolás és a kamaszkor között. Holott épp ez az irodalmi műfaj az, amely »kortalan«”, és terjedelmének köszönhetően a befogadásához sem kell sok idő. Támogathatná a szövegértés fejlődése vagy a szókincs bővülése mellett a mentális egészséget is, olyan készségeket fejlesztve, mint például az érzelmi intelligencia, az empátia, az önismeret vagy a reziliencia. Fontos és hasznos lenne hát – állapítja meg Csörgei –, hogy a serdülők figyelmét a versekre irányítsuk, ennek pedig a leghatékonyabb módja, ha olyan kötetet adunk a kezükbe, amelyek az ő korosztályukhoz szólnak. Ilyen verseskötet Kiss Ottó Ég Bolt – Versek ég alatt, föld felett című könyve.”
Csörgei Andrea Nyílik az Ég Bolt című írása ITT olvasható.
Varró Dániel: Túl a Maszat-hegyen 2
Kisebbeknek szól a Jelenkor Kiadó gondozásában napvilágot látott új Varró Dániel-kötet, a méltán nagy sikert aratott Túl a Maszat-hegyen című verses meseregény folytatása. Harmath Artemisz elemzésében ezt írja róla: „a forma a TMh-ban és a TMh2-ben hasonló. Az Anyegin-strófákat tercinák és hexameterek, valamint más formájú betétdalok, például limerickek tarkítják már az előzményben is: szellemes-rímes sziporkák sora. Gyerekeknek leginkább ezek a versezetek, dalok követhetők és befogadhatók, és a szerzői interjúban felfedett keletkezéstörténet szerint is e versek köré épült a történet.
A Túl a Maszat-hegyen 2-ben talán még változatosabb a forma- és témakínálat. Található itt a tercinákon kívül gúnydal, halandzsaének, parafrázis, külön históriásének-parafrázis, azaz itt: »tudósító ének«, verses ünnepibeszéd-paródia, limerickben írt ábécé, stanzák, hangutánzó helyzetdal stb. Minden, mi vájt fülnek ingere. Sőt, vájt szemnek-fülnek, hiszen a mese képregény formájában végződik.”
Harmath Artemisz Pajkból is megárt a sok? címmel írt kritikája ITT olvasható.
Szólj, ha kell egy barát – skandináv gyerekversek Patat Bence fordításában
Nemcsak magyar szerzők köteteit érdemes olvasni, hanem a hagyományosan kiváló műfordításokat is, például a Móra Kiadónál nemrég megjelent Szólj, ha kell egy barát című kortárs skandináv gyerekvers-antológiát. A Patat Bence nagyszerű fordításában olvasható versekkel, ahogy Poós Zoltán írja ajánlójában, „kijárhatjuk az élet iskoláját, hol a hétköznapok bolygóján állva, hol a végtelen űrben repülve, mert a kötet íve a felnövés röppályáját mutatja meg a kamaszodó gyerekeknek. A Szólj, ha kell egy barát távlatai mások, mint az 1975-ben megjelent könyvé, a gyerekszoba végtelen perspektívája tovább tágul, visszatérő motívuma a csillagközi tér, a végtelen, a bolygókat összekötő energiák. És persze az élet nagy kérdései is: a születés, a halál, a boldogság. Aztán a kötet végén Alexandur Kristiansen versével eljutunk ahhoz a kérdéshez is, ki az, aki ismeri Istent (Isten tudja Isten ki).”
Poós Zoltán Krétarajzok a csillagok között című ajánlója ITT olvasható.
Felhőpárna. Versek léten innen és túl
Egy antológiát ajánlunk még, bevallottan elfogultan, hiszen a Felhőpárna című 2020-as kötet kiadója a Petőfi Kulturális Ügynökség, szerkesztői az Ifjúsági és Gyerekirodalmi Centrum akkori munkatársai, Harmath Artemisz és Ayhan Gökhan voltak, az illusztrációkat pedig Orosz Annabella készítette.
A kötetről számos alkalommal írtunk, most Poós Zoltán ismertetőjéből idézünk pár sort:
„A könyv egyik nagy erénye, hogy bár részint felmondja a formálódó gyerekirodalmi kánont, számos ajánlatot is tesz arra, hogy eddig kevésbé ismert költőket mutasson be az olvasóknak. Az sem elhanyagolható szempont, hogy mindezt komoly küldetéstudattal teszi. A Felhőpárnának nem az a tétje, hogy vigaszt nyújthat-e akkor, amikor a hiányt még egy hatalmasra nőtt felhő sem tudja kitölteni, hanem hogy képes-e megmutatni a hiányon túli szépséget. A könyv ezt a küldetését is teljesítette.”
Poós Zoltán A gyerekirodalom égi topográfiája című írása ITT olvasható.