A csibukok varázslatos földjén egy 1927-ben megjelent meseregény 2020-ban napvilágot látott újraírása
Az eredetit Edward Augustine Wyke-Smith (1871–1935) jegyzi, az újraírás pedig Veronica Cossanteli munkája.
Van azonban egy harmadik név is, amely a borítón, és minden más, a könyvvel kapcsolatos anyagban felbukkan: J. R. R. Tolkiené. Mellette egy idézet, mely szerint gyerekeivel együtt beleszeretett E. A. Wyke-Smith történetébe, különösen Gorbóba, a meseregény egyik főszereplőjébe.
Így aztán nem csoda, hogy a kötetet a címoldal A hobbitot ihlető történetként ajánlja. És hogy egy negyedik nevet is említsünk: a magyar címben szereplő csibuk a fordító, Kalapos Éva Veronika leleményes választása, hiszen a regény eredeti címe: The Marvellous Land of Snergs.
Ha az olvasót gyanakvásra késztetik a modernizált átírások, meg a híres szerzők ajánlásaival eladni szándékozott könyvek, ezúttal kellemesen fog csalódni
A csibukok földje tényleg varázslatos, és ezt a gyerekeknek szánt fantasyt még a műfajért nem lelkesedő felnőtt olvasó is nagy valószínűséggel szeretni fogja (magam is ebbe a táborba tartozom, mégis élveztem).
Nem ismerem az eredeti regényt (magyarul sosem jelent meg), Veronica Cossanteli munkája azonban mindenféle erőltetett modernizálástól mentes, igényes meseregény. Mindenesetre a szerző mindjárt a könyv elején bocsánatot kért mindenkitől, aki az eredeti ismeretében csalódik az átiratban. (Róla annyi tudható, hogy Hampshire-ben és Hongkongban nőtt fel, Southamptonban, egy általános iskolában tanít, és ezen kívül még két könyve jelent meg, szintén elsősorban gyerekeknek szánt fantasyk, The Halloweeds és The Extincts címmel.)
A regény kiindulási pontja az angol irodalom Dickens óta kedvelt helyszíne: az árvaház
Az Elhagyott és Váratlanul Elárvult Gyermekek Nevelőotthona valamikor annyira sötét és gyerekgyötrő hely volt, mint Charlotte Brontë lowoodi árvaháza, de a regény idejére már egészen tűrhető intézmény lett, ahol a szabályok megkövetelése mellett nagy ritkán piknikkel és tejsodóval is kényeztetik az árvákat. Érdekes, hogy a regény elején igazgatónője, Miss Watkyns és maga az intézet is jóval szigorúbbnak tűnik, mint később, amikor Pip és Flóra, a két gyerek főszereplő nehéz helyzetében már visszavágyakozik oda. De az is lehet, hogy a felnőtt olvasóra korábbi árvaházas olvasmányélményei hatnak. Mindenesetre a regény végére még jobb hellyé változik – és éppen ez: a változás, a jobbá válás lehetősége a történet egyik alapeszméje. Ha a modern pszichológia szemszögéből nézzük, akkor mindkét főszereplő bántalmazó közegből került az otthonba: Pipet az apja rendszeresen verte és megalázta, Flórát pedig érzelmileg hanyagolta el az anyja.
Az „Örökölt sors” azonban, hogy Orvos-Tóth Noémit idézzem, ebben a meseregényben is levethető, még Vérfagy, a gyerekevő boszorkánygyerek is megváltozhat.
És ez az a pont, ahol érezhetően beszivárog a XXI. század a szövegbe:
„Éppen elég baja van amiatt, hogy az a gonosz boszorkány az anyja. […] Nehéz jóságos, kedves és okos felnőtté válni, ha azok, akik felelősek érted, épp ellenkező színben tüntetnek fel.”
A korszellem több ponton látványosan megjelenik a mese szövegében
Például amikor az idegenekkel szembeni előítéletekről van szó: „Idegenek! Nem elfek! Nem közülünk valók! Mások!”
A másik megismerésével itt is elérkezik a feloldás és a békés egymás mellett élés, főleg, ha van hozzá elég lekváros pite mint közös nevező.
Ezek a nagyon is mai kérdésekre reflektáló részek azonban nem lógnak ki a meséből, abból a néhány rémisztő részlet mellett is alapvetően barátságos mesevilágból, amelynek középpontjában az életörömmel, jóindulattal teli csibukok állnak. A kis köpcös nép, ahol a királynő legfőbb célja, hogy csibukjai békében és szeretetben éljenek: „amint valamelyiküknek gondja adódott – például beütötte a lábujját vagy elvesztette a bevásárlólistáját –, a mentőszolgálat máris a segítségére sietett, hogy jókedvre derítse, kényelembe helyezze, és némi búfelejtő tortával szolgáljon.” Érdemes felidézni azt is, hogy az ellenség, a boszorkány hogy jellemzi őket: „Csibukok! […] Sziporkáznak folyton, mint a nyamvadt kis napsugarak, és rémesen segítőkészek és barátságosak! Minek örülnek állandóan? Rosszul vagyok tőlük!”
Annak ellenére, hogy a regényben tipikus karakterek is feltűnnek (gonosz boszorkány, szigorú intézetigazgató, nyugalmazott tengernagy), mindenki kap néhány jellemző ecsetvonást, a főszereplők pedig egyediek és emlékezetesek. Az övéi között is különcnek számító Gorbo a maga mindig jót akaró kelekótyaságában legalább annyira, mint a szavak nélkül is tökéletesen egymásra hangolódott Pip és Flóra.
A csibukok mellett sok más, mesés szerzet is feltűnik a történetben: fahéjillatú medvék, krokolovak (a krokodilok és a lovak elegyei), vámpírlepkék, bukdácsok és takonyférgek.
A félelmetes szereplők feltűnésekor is ott van azonban a humor, amely oldja a szöveg feszültségét.
A regénybeli realitás, az árvaház világa és a mese közötti átjárás kapcsán többször szóba kerül e két világ kapcsolata, egymásba játszása: „Nincs olyan, hogy valami csak mese.” Vagy más helyen: „Lehetséges és lehetetlen, valódi és képzeletbeli dolgok. Szeretjük azt hinni, hogy ezek elválaszthatóak egymástól, mert így döntöttünk.”
Kalapos Éva Veronika érzékeny, csikordulásoktól mentes fordításából valahogy érződik, hogy örömmel és szeretettel ültette át a történetet. Nem lehetett könnyű a különleges állatok és lények nevét magyarítani, ahogy a címet megtalálni sem. Tudom, hogy a csibuk szó mit jelent, de ebben a könyvben mégis úgy tűnik, mintha a kínai filozófiából és orvoslásból ismert, az élet és az energia áramlását kifejező csi és a bukdácsolás kevercse lenne, ami nagyon is jellemző a csibukokra.
A kötetet Melissa Castrillón illusztrálta. A zöld-arany-piros borító vonzza a szemet, jó kézbe venni. Az aprólékosan kidolgozott fekete-fehér illusztrációk, a nagybetűs, olvasóbarát tördelés is a zavartalan olvasást szolgálja. Hét-nyolc éves kortól felolvasásra, kicsit nagyobbaknak már önálló olvasásra is bátran ajánlható.
Turbuly Lilla
Veronica Cossanteli: A csibukok varázslatos földjén
I. A. Wyke-Smith meseregénye alapján
Illusztrátor: Melissa Castrillón
Fordította: Kalapos Éva Veronika
Cartaphilus Könyvkiadó, 2021
334 oldal
2999 Ft