„Olyan volt Bonifaz, mint porcelán az elefántboltban”
Ez a mondat olvasható Afonso Cruz Kokoschka babája című regényének egyik illusztrációján. Az ismert szólás kifordítása a szerző Időtlen naplójára is ráolvasható: olyan ez a könyv, mint porcelán a gyerekkönyvesboltokban. Törékeny, értékes szöveg, amelynek olvasói nem biztos, hogy a legfiatalabb korosztályból kerülnek majd ki.
Afonso Cruzt a hazai olvasók elsőként a Kokoschka babája című, ízig-vérig posztmodern regény alapján ismerhették meg, később a Virágok, majd idén a Festő a mosogató alatt című regénye is megjelent magyar nyelven; s akiket lenyűgözött a szerző sajátos világa, azok nem fognak csalódni az Időtlen naplóban sem. Bár egy gyerekkönyves kiadó, a Csimota adta közre a kötetet, mégsem csupán, sőt talán nem elsősorban a gyerekeket szólítja meg, még ha gyerekhangon íródott is; a fülszöveg szerint az emlékekből szőtt lapok minden korosztálynak szólnak.
Valószínűleg azok a gyerekek és felnőttek fognak elmélyedni benne, akik élénk fantáziavilággal bírnak, és követni tudják a kislányt abba a „tágas kertbe”, mely a fejében létezik.
Akárcsak Afonso Cruz regényeiben, úgy itt is váratlan képzettársításokban, nyelvi leleményekben (melyekért Borbáth Péter fordítót is illeti az elismerés), egymáshoz látszólag kevéssé kapcsolódó, mégis összeérő szálakban gazdag a „cselekmény”. Napló lévén, a befogadó előzetes elvárása az lehetne, hogy valamiféle linearitás, folytonosság rajzolódjék ki az oldalakon, ám itt nem a napi események leírásait olvashatjuk, hanem impresszióit, emlékeit, ötleteit rögzíti egy kislány; így klasszikus értelemben vett cselekményről nem beszélhetünk, ám vannak ismétlődő motívumok, visszautalások, a bejegyzések közt ezáltal létrejön a laza összefüggés. A naplójegyzetek olykor egészen rövidek (Július 10.: „Bicajoztam.”, 55.), olykor hosszabbak, amelyekből a kislány családi hátteréről, környezetéről informálódunk (például nagyapjáról, testvéreiről), olykor aforizmaszerűek (Január 1. „A játékaink elhagynak minket, pont amikor felnövünk.”, 112-113.), olykor kissé közhelyesnek tűnnek (Augusztus 1. „Minél könnyebben mászik egy dallam a füledbe, annál nehezebb kiverni a fejedből.” 63.). Az idézetekből bizonyára kiderül, hogy változatos a szövegkorpusz, de mindegyik bejegyzésre jellemző a sűrítés: kevés szóval, egyszerű nyelvi eszköztárral beszélnek arról az élénk univerzumról, ami a kislány fejében létezik. Ebből a szempontból a svéd típusú gyerekversek is lehetséges párhuzamként szolgálnak, mert a lírai, egyben filozofikus hangvétel, az élet nagy kérdéseinek gyermeki szemszögből történő megközelítése az Időtlen napló egy-két sornál hosszabb szövegegységeit is jellemzi.
Az első naplóbejegyzés március 21-ei, az utolsó február 30-ai – a kislányt bosszantja, hogy nincs ilyen nap a kalendáriumban, ezért „csinál” egyet, azoknak a napoknak az emlékeiből, amelyek hiányoznak a naptárból. A bejegyzések többsége megírásának körülményeit is rögzíti.
Egy olyan különleges esztendőt követhetünk végig, melynek során a kicsi fecskék idecipelik a hatalmas tavaszt; az ősz legelni kezdi a fákat; télen a szobában is havazni kezd.
Olyan, mintha az évszakok váltakozását egy szürreális képeket vetítő moziban követnénk végig, s a szövegek mellett álló rajzok is ezt a benyomást erősítik. Hol fehér alapon fekete-szürke, hol fekete alapon fehér képeket látunk, ezek nyomán derül ki, hogy a napló írója egy kislány, az elbeszélés ugyanis nem fedi fel a beszélő nemét.
A szöveghez hasonlóan a képi narrációra is jellemzőek az ismétlődő motívumok: végigkövethetjük egy terebélyes fa változásait a különböző évszakokban, illetve halakkal, madarakkal is gyakran találkozunk. Van, hogy a rajzok a leírtak illusztrációjaként funkcionálnak, de előfordul az is, hogy kiegészítik, magyarázzák a bejegyzéseket. A kötet grafikus anyaga így fekete-fehérben is sokszínű, változatos.
„Szeretek szavakat szórni a galamboknak. De ők inkább csak morzsákat csipegetnének” – olvassuk a június 30-ai jegyzetben. Akik kinyitják ezt a naplót, azok nem csak morzsákat fognak csipegetni: olyan szellemi lakomára hív ez a kötet, amelyet kevés gyerekkönyv kínál. Érdemes belekóstolni!
Lapis-Lovas Anett
Afonso Cruz: Időtlen napló
Fordította: Borbáth Péter
Illusztráció: Fekete-fehér rajzokkal
Csimota Kiadó, 2020
138 oldal
2990 Ft