A halál még a felnőttek világában is tabu
Nehéz a veszteségről szóló beszéd, így előfordulhat, hogy aki kénytelen szembenézni a mulandósággal, magára marad. A gyerekek esetében még problémásabb a helyzet, hiszen nekik felnőtt segítségre lenne szükségük a halál megértéséhez, elfogadásához – segítő kezekre a gyász folyamatában, a veszteség feldolgozásában.
De hogyan segíthetünk a kicsiknek, ha magunk is hadilábon állunk a kérdéssel?
Ha félünk még a szótól is, ha eufemizmusok és hallgatás mögé rejtjük azt, amit mindenki pontosan tud, kimondani mégis képtelen?
A Barni titkos barátai egy olyan kisfiú története, aki egy nap hiába várja az apukáját – az öt éven felülieknek ajánlott kis könyv egy óvodás kisfiú gyászát mutatja be és dolgozza fel gyermekek számára is befogadhatóan.
Úgy beszél a halálról, a visszafordíthatatlan veszteségről és a talpra állásról, hogy a kis olvasó nem érzi erőltetettnek, a mese történetén kívülinek ezt a beszédet.
Mészöly Ágnes sokféle korosztálynak, számtalan témában ír könyveket
Pontosan tudja, hogyan kell szót érteni a kamaszokkal, ahogyan azt is, miként szólíthatók meg az óvodások, akár rázósabb témákkal is – a halál pedig igazán rázós. Hogyan lehet beszélni erről a gyerekekkel? Hát például így, mesét olvasva nekik. Mint mindig, a mese ebben az esetben is kiváló feldolgozási mód, tökéletes kiindulás beszélgetésekhez vagy a gyermek fejében megfogalmazódó kérdések megválaszolásához.
A Barni titkos barátainak van előzménye a szerző szövegei között: a Barni és az unatkozóművész című mese már egy 2013-as antológiában (Érik a nyár, Cerkabella Kiadó) megjelent, s ezúttal a kötet egyik fejezete a nyolc közül.
Barni a történet elején ötéves belvárosi kisfiú, aki egy autóbalesetben elveszíti az apukáját, de az óvoda ablakából egész nap az ő Opeljét lesi, nem egészen érti, hogy az édesapja többé nem fog érte menni. A helyzet aggasztó; a kisgyermek ugyanis heteken át mást sem csinál, mint a megszokott autót várja. Anyukája tehetetlen, tanácstalansága természetes, hiszen neki is meg kell küzdenie a férje elvesztésével, ráadásul a kisfiú nem hajlandó beszélni arról, mi zajlik benne, hogy érzi magát.
Egy nap, mikor búsan hazafelé tartanak, Barni az utcai lomtalanításon két kis plüssállatot talál, egy vízilovat és egy elefántot, s ettől fogva ez a két plüssfigura segíti azon a hosszú, nehéz úton, míg megérti és elfogadja, hogy apukája többé nem lesz jelen az életében.
A kis segítők elindítják azt a kommunikációt, melyet az anyával a kisfiú nem tudott elkezdeni
A hűséges barátok az első naptól figyelemmel és megértéssel hallgatják és segítik, komolyan veszik a félelmeit, kérdéseit. Persze nemcsak ők, hanem a környezet is, ebben a könyvben ugyanis mindenki segít: az óvónéni, anya legjobb barátnője, a szomszédok, a barátok, a tanító néni. Biztonságos közeg Barnié, ahol jó gyereknek lenni, mert azért nem minden a gyászról szól, hiszen az élet apa halálát követően is megy tovább. A kisfiú életében megjelenik a szerelem, foglalkoznia kell az unalommal, az iskolakezdés feszültségével, miközben élvezi a barátaival való játékot, az ismerkedést, a közösségi életet is.
A gyász hosszan elhúzódó, hullámzó folyamat, jobb és rosszabb napokkal, nyugodt és sötét periódusok váltakozásával. Van, amikor úgy tűnik, minden rendben, de aztán megint előkerül egy emlék, s a veszteség ismét elviselhetetlennek tűnik.
Az egyik ilyen rész az, amikor Barni az anyukájával kettesben nyaral a tengerparton, és a már-már idillinek tűnő helyzet egy csapásra megváltozik, mikor a dagály visszavonulását követően halott medúzák százait pillantja meg:
„Ám a parton szomorú látvány fogadta őket. A föveny tele volt összetöprödött, kifakult medúzatetemekkel. A sirályok jókedvűen lakmároztak belőlük. Barni, Elek és Benő csak állt a kellemesen meleg homokban, és sírt.”
A kisfiú azonnal haza akar menni, nemcsak a látvány riasztja meg, de a halál elviselhetetlen gondolata is, fejében természetesen ismét felbukkan az apa, akinek elvesztésével meg kell küzdenie. Édesanyja jól megválasztott és szívből jövő szavaival lecsendesíti a rémült és összezavarodott fiút, így a nyaralást sem szakad félbe, és a gyászmunka is folytatódik, egy újabb állomást maga mögött hagyva.
Az egyszerű vezetésű, könnyen érthető történet biztonságot sugároz
Horváth Ildi színes rajzai pedig még otthonosabbá teszik ezt a békés világot, melyben történhet ugyan tragédia, mégis minden megoldhatónak és feldolgozhatónak tűnik. A rajzok nagy részén Barni látható különböző helyzetekben, s a letisztult, átlátható illusztrációkon nagy szerepet kapnak az arckifejezései (hol szomorú, hol félelemmel teli, hol pedig majd’ kicsattan az örömtől).
Ezek az egyértelmű ábrázolások, az érzelmek plasztikus megjelenítései segítik a főhőssel való azonosulást az olvasók számára. A Barni titkos barátai azt sugallja, hogy mindig van segítség, és ez néha egészen váratlan helyekről érkezik. Az édesanyától, osztálytársaktól, óvónéniktől vagy akár két barátságos plüssfigurától, akiknek a fülébe súgni a félelmeket és vágyakat maga a megkönnyebbülés.
Kolozsi Orsolya
Mészöly Ágnes: Barni titkos barátai
Illusztrátor: Horváth Ildi
Pagony Kiadó, 2022.
80 oldal
3990 Ft