Marabu végtelenül szórakoztató és könnyű története arról, hogy véletlenül minden egyetlen csütörtökön történik, ami mind Áder Jánosnak, mind nekünk nagy-nagy szerencse
Mit lehet még elmondani egy könyvről, amely pontosan azt nyújtja, amit a hosszú, összegző, humoros cím ígér?
Nyár végén jelent meg Szabó László Róbertnek, a Marabu szerzői néven dolgozó képregényrajzolónak, közéleti karikaturistának A gonosz törpekommandósok világuralmi terveinek csúf bukása egyetlen eseményteli csütörtök délután című ifjúsági regénye a Pagony kiadó Zseblámpás könyvek sorozatában, és a kiadói sorozat többi könyvéhez hasonlóan ez a kötet is sikerélményt ígér azoknak a gyerekeknek, akik egyedül vágnának bele egy regény olvasásába.
Felütve a könyvet rögtön néhány jó hangulatú, figyelemfelkeltő szöveget kapunk: a borítók hátlapján a még gyanútlan olvasó különleges színnevek és színminták sorát látja, mint a türkiz, a ultramarin vagy a cinóber, előjelezve, hogy ezek a különböző törpeklánok megkülönböztetésére szolgálnak majd; a fejezeteket rövid, frappáns summázatok vezetik fel, melyek az olvasó bátorságát, figyelmességét, tanulni vágyását dicsérik, és ironikusan összegzik, hogy az adott szövegrész az epikus cselekménymodellek mely részét teszi majd ki.
Az első fejezet középpontjában például – a summázat szerint – a könyv tanulsága áll; az akciók, a kalandok, a törpekommandósokkal teli izgalmak a későbbi fejezetekben következnek.
Tobzódó világépítés, vígjátékból vett klisék
És ahogy jelen recenzió, úgy a regény sem kezdi el rögtön ismertetni a cselekményt. Az első fejezetben az elbeszélő a véletlenek fontosságáról beszél a tűz felfedezése és a törpekommandósok hatalomátvételének megelőlegezett megakadályozása kapcsán. Csupán a második fejezetben ismerjük meg Dugaszt és Cérnát, a két iskolás fiút, akiket főhősként kísérünk majd a maguk véletleneiben.
A történet bonyodalmát a szakállas kalózjelmezbe bújt fiúk törpekommandósok közé keveredése adja, akik egyszerre próbálnak kiszabadulni a törpekommandósok militarista ellenőrzéséből, és igyekeznek megbuktatni azok világuralmi törekvését a maguk esetleges és leleményes eszközeivel.
A két főhős, Dugasz és Cérna a vígjátékok jól begyakorolt karakterei: Dugasz neve a dagiságából, Cérna neve pedig a vékonyságából származik; Dugasz a leleményesebb, míg Cérna nem ismeri ki magát azonnal a helyzetekben, a történet bizonyos pontjain kifejezetten együgyűként viselkedik. A két barát a később eseménytelivé váló csütörtök reggelén csupán az általuk dedósnak ítélt kalózjelmezeket igyekezett feljavítani egy állszakállal, majd a jelmezükben iskola felé tartó gyerekeket, mindegy véletlenül, bezavarják a törpekommandósok bázisára, ahol a parancsnok eligazítást tart.
Az ehhez hasonló véletlenek a regény világában nem pusztán jól használt narratív eszközök, azokat nem alkotói kényszer hívta életre, hanem valóban a világot szervező erőként lépnek fel.
A világ elfoglalására induló akció az iskolai farsang napján kezdődik
Éppen megáll egy városnéző hintó az államelnök hivatala előtt, amikor arra szükség van, a titkosszolgálat munkáját pedig egy történetesen aznap megszervezett tandembicikli-verseny is nehezíti. A könyv legjellemzőbb eszköze az, hogy felrúgja a valószerűség kereteit, és egy különös színekben, törpenevekben tobzódó, a randomitást radikálisan kihasználó világot épít, ezt mégis mértéktartóan és jól átgondoltan teszi. Kiemeli vele az emberek által ismeretlen törpevilág hegyeinek, tárnáinak univerzumát, illetve a gonosz törpekommandósok sajátos logikáját kíséri, valamint paródiáját adja a regény talán egyetlen valódi kérdésének: Miért késik el Dugasz és Cérna az iskolai farsangról?
A tobzódó világépítés már önmagában is segíti az első regényeivel próbálkozó gyerekek figyelmének megtartását, de a könyv ezt további tördelői, könyvtervezési eszközökkel segíti: nagyobb fontokat használ, az öt nagy fejezet fél- vagy egyoldalas címmel ellátott epizódokba bomlik, a folyószöveget vastag, csupa nagybetűs tipográfiájú szavak, mondatok törik meg, amelyek kiemelik az epizódok tetőpontját. Ezek a vígjátékos kliséket követő kis egységek jól működnek az eltúlzott történetvezetésben, képesek valódi feszültséget generálni, amelyeket a véletlenszerűség vagy a humoros csattanók újra és újra feloldanak.
Marabu képregényeihez hasonlóan ebben a könyvben is nagy hangsúlyt kapnak a rajzok, de itt alig nyúlnak túl az illusztráció keretein.
A szerző jól ismert fekete-fehér-szürke vonalrajzainak világa szinte minden oldalon megjelenik, de szerepük inkább csak a szövegek tagolása vagy az abszurd jelenetek vizuális ábrázolása, a rajzok nem adnak hozzá a szöveghez, nem rejtenek feszültségfokozó plusz információkat, sem különösebb figyelemfelkeltő elemeket vagy easter eggeket, elrejtett meglepetéseket, melyeket a szöveg sűrűsége és megmunkáltsága mellett nehéz nem kihagyott ziccernek látni.
Képregénybe bújtatott társadalomkritika
Miközben a regény kiadói sorozata az egyedül olvasás lehetőségét nyitja meg, valójában a felnőttek számára is jól olvasható, a narratíva és a jól ismert klisék szétírása humoros olvasmányt jelenthet, amely plusz rétegeket épít a felnőttek tudására. A törpe-titkosszolgálat bürokráciájának végtelensége gyermekként csak humoros, a bürokráciával meg-megjáró felnőtt olvasó számára pedig jól elhelyezett görbe tükör, ahogy az államelnök tehetetlenségének és diplomatikus problémakezelésének paródiaszerű ábrázolásával, illetve Áder Jánost idéző magas, bajszos alakjával hozzájuk is szólhat a közéleti karikatúrákat is készítő alkotó.
És ezt a rétegzettséget jól működteti a szöveg, azt nemcsak a befogadás körülményeire bízza, hanem önmagában, a szövegtestben is megvalósítja: játszik a felolvasás gesztusával, az elnagyolt karakterek is mind saját nyelvi regisztert, őket jellemző mondatstruktúrákat kaptak. Így a törpekommandósok katonás nyelve, a hivatali dolgozók bürokratikus mondatai vagy épp a két főszereplő csetlő-botló, értetlenkedő diáknyelve is felolvasásra, a beszédhanggal és -tempóval való játékra és cinkos összekacsintásra hívja az olvasókat, felolvasókat.
Mert a regény legnagyobb erénye éppen az, hogy nem csupán egy önállóan olvasható regény élményét ajánlja, hanem cinkosságot mind a kis összenevetésekben, mind a világuralmi törekvések letörésének véletlen tanúi közötti szövetségben.
A gonosz törpekommandósok világuralmi terveinek csúf bukása egyetlen eseményteli csütörtök délután egy ifjúsági akcióregény, amely elképesztően ártatlan; szereplői olyan fegyvernemekben remekelnek, mint a pillanatragasztó-használat vagy a csomókötés és a dezinformálás, ezek az eszközök mégsem buták: az alkotott abszurd világban mi mással is védekezhet két bármilyen gyerek egy majdnem akármilyen csütörtökön?
Veszprémi Szilveszter
(Marabu) Szabó László Róbert: A gonosz törpekommandósok világuralmi terveinek csúf bukása egyetlen eseményteli csütörtök délután
Pagony, 2021
155 oldal
2490 Ft