Avagy ez a hely itt maga a paradicsom! (Paprika is van, igény szerint) Állati! Gyertek!
Antika és Lopez, a két antilop a Kávézoo után ezúttal egy Állati Paradicsom létrehozásába vág bele. A Tomátó néven futó új vállalkozás célja a Nagy Közös Boldogság megteremtése. Ez az összefoglalás vagy mesei cél meglehetősen giccsesnek, rózsaszínnek tűnhet. De mi is a boldogság? Olyan, mint egy puzzle, mondja a Tigris, akinek a húsról, verekedésről, sőt a vezetésről is le kell mondania; ehelyett verseket ír és animátorkodik, szórakozás helyett inkább másokat szórakoztat. „Kell bele egy kis ez, egy kis az, aztán a sok kis dolgot szépen összerakod. Ha elég sok kis valami összejön, akkor már alakul a boldogság (…) Ha pedig él a közeledben egy tettre kész animátor, akkor egyszerűen annyira jól fogsz szórakozni, hogy nem lesz időd a boldogság keresésére. Ha pedig nem keresed a boldogságot, akkor az már maga a Boldogság!”
A VirágZoo olyan kanonikus szövegekre emlékeztet, mint A dzsungel könyve, a Micimackó (különösen a kelekótya Tigris miatt), A Négyszögletű Kerek Erdő, a Lafkádió, az oroszlán, aki visszalőtt, a Gibbon és makákó, de a Dr. Bubót is idesorolhatjuk, hiszen a meseirodalomban se szeri, se száma az állatos meséknek.
Kertész Erzsi könyvében a paradicsomi állapotokról, Tomátó erdei világának felépüléséről olvashatunk; láthatjuk, ahogy egyre több és több állat érkezik az új területre, ahol mindent lehet, egy dolgot kivéve: bántani egymást.
Ahogy Lopez fogalmaz; úgy érzed jól magad, hogy az nem megy mások rovására. Erre persze Antika magában replikázik, és a táplálékláncra gondol, mert mi más is történik ilyenkor, mint az alapvető állati ösztönök elfojtása, tehát a vadállatok domesztikációja. Ebben a világban egy vállalati struktúra igazgat az együttműködés és a wellness jegyében, ami nemcsak vicces – hiszen mióta bizniszelnek vagy wellnesseznek az állatok? –, hanem igen sok információt ad át a gyerekek horizontján túli világról, a felnőttek birodalmáról. A bevonuló farkasfalka alfahímje azonnal új rangsort akar kialakítani az új helyen, ezzel szemben az őzike jól tudja, hogy ha előre akar jutni az életben, nem szabad különösebb határozottságot mutatnia. Ezek az állati karakterek, csakúgy, mint Aiszóposz vagy La Fontaine állatmeséiben, alapvető emberi jellemeket ábrázolnak.
A kötet borítóján is feltűnnek egyes főbb szereplők, a kígyó, egy szurikáta, az egyik antilop, egy panda – központi elrendezésben, ahol végül nem az állatok, hanem a cím áll a kép centrumában, az állatok pedig a szélről, a növényzet mögül kukucskálnak be. A kötetet kétféle illusztrációs oldal tagolja: mindegyik fejezethez tartozik egy kép, amelyen a fejezetben szereplő állat szintén egy központosított elrendezésben látható, illetve egy fejezetet tagoló zöld levelekből álló oldal, közepén egy növénnyel vagy állattal. A fejezeteket záró „zöld oldalak” azonban nem egészen konzekvensen szerepelnek, az első négy fejezet végén igen, bevezetve egy ritmust, míg a többi fejezetnél esetleges, hogy zárja-e vagy nem a szöveget a „zöld oldal”. A „Segítség, ember” című fejezetben maga az író is feltűnik a szövegben és az illusztráción egyaránt. Mind a kompozíció, mind a színhasználat tekintetében egységes a képi világ – a zöld, a narancsos vörös és a szürke különféle árnyalatai váltakoznak a finoman, részletgazdagon megrajzolt oldalakon. Ezeket a képeket nem a vizuális narráció logikája köti össze, sokkal inkább jellemző, hogy kiragadnak egy-egy jelenetet az adott fejezetből, arcot adnak a karaktereknek, megindítják a fantáziát.
A Romhányi József nyelvezetére emlékeztető stílus, a kabarészerű poénok és jelenetek ironikusak, ugyanakkor elég egyszerűek ahhoz, hogy a nyolc-tíz éves gyerekek már kiválóan megértsék.
Ez az egyszerű karakterépítés nagy érdeme a könyvnek, amellett, hogy virtuóz módon termeli ki és fogyasztható módon adagolja a poénokat, a helyzetkomikumot, ráadásul szórakoztat, tanít, gondolkodtat, állandóan nézőpontokat vált, viselkedésmintákat rajzol föl és karikírozza ki rögvest őket.
Természetesen helyzetkomikumot teremt az, amikor a kígyó megérkezik a békés Paradicsomba, mert hogy kígyónak lennie kell egy Paradicsomban, az elválaszthatatlanul hozzátartozik. Feszültséget is hoz magával, lehet izgulni, megesz-e valakit vagy sem, de a feszültségen túl derültségre is okot ad, amikor a gerlék arról vitatkoznak, vajon fiú vagy lány kígyó, mert ez a viselkedéséből is megállapíthatatlan. A Tomátó nevű új vállalkozásba egyébként rendre mindenféle fenyegető állatok érkeznek, például keselyű vagy kojot (prérifarkas), akiket mind-mind meg kell fegyelmezni. Ám érkeznek szelídebb állatok is, sőt maga az író is arra téved, de a tanulság mindenképpen az, hogy mindenféle és fajta lénynek meg kell találnia a helyét ezek között az új szabályok között.
A túl békés hely, ahol eluralkodik a harmónia, kezd unalmas lenni, ezért létfontosságú bele egy kis dráma
Néhol szándékosan telített és figuratív a nyelv, jelezve, hogy itt valami súlyos mondanivaló van, így lehet, hogy a fák között a lágy szellő drámai hangulatot kerget. Mert a szórakoztatáshoz szükséges a dráma, azaz harc vagy szerelem, de még jobb a személyi kultusz. Akkor végre történik valami.
A mese a maga nyelvi fordulataival is nevetésre sarkall. Sokszor a metaforikus jelentés szó szerinti jelentésbe fordul, vagy éppen vissza.
„Én egy gigászkalmár vagyok. Alapjáraton az óceán legeslegfenekén élek, de úgy látszik, felkapott valami ellentétes áramlat, és visszafele folyt velem. Egészen idáig, itt meg beszorultam ebbe a patakmederbe. − Akkor végre mederbe került az élete – szellemeskedett a kojot.”
A tó mélyén tanyázó gigászkalmár nem jöhet elő, mert az antilopokkal kötött egyezségre hivatkozva csak így válhat belőle látványosság, és − mint a Loch Ness-i szörny −, titokzatosságával vonzza oda a turistákat. A vízben ücsörgés, még ha webkamerán át nézi is a partot és a rá váró tömeget, békés, de nem valami mozgalmas tevékenység. Egy rendes vállalati alkalmazotthoz illően viszont neki is van szerződése, ami köti. „Ám ő nem mozdul a helyéről, mivel ezt írja elő a szerződése. Bár az már biztosan elázott – mélázott.”
A nagy harmónia és béke olyan sok állatot vonz Tomátóba, hogy végül nem győzik szabályozni a lakókat: a sokaságot állandóan rendezni kell. Úgy is mondhatjuk, paprika kerül a Paradicsomba. Úgy látszik, ez a Boldogság határa, és van valami jobb a boldogságnál, legalábbis a könyv szerint. A két fékevesztett vállalkozó szellemű antilop ezért el is indul saját Paradicsomából. Hogy hova? Ahová a Tigris is inkább követi őket. A könyv végén minden kiderül…
Nagy Gabriella Ágnes
Kertész Erzsi: Állati vállalat. VirágZoo
Illusztráció: Hanga Réka
Cerkabella Kiadó, 2019
112 oldal
2990 Ft