A Pagony Kiadó méltán népszerű Abszolút Könyvek sorozatának (abszolút lendületes, abszolút színvonalas, abszolút mai) új darabja egy francia regény, mely gyönyörű, színes borítóval jelent meg a közelmúltban, amit Horváth Ildi illusztrátornak köszönhetünk. A fedőlapon egy kisfiú és egy kislány látható, körülöttük színpompás növények, mesebeli állatok, egy dzsungel és egy út. Tomek, a tizenhárom éves boltosfiú és Hanna, a tizenkét éves árva lány lép erre az útra, s kalandozik a képzeletbeli rengetegben, mely mesék sokaságából épül fel, s ahol varázslatos lények és különleges helyszínek tárulnak a hősök és az olvasó elé.
Külön-külön, mégis egymásra gondolva járják végig fordulatos útjukat, melynek során a különös nevű Kzsar-folyót keresik.
Ez a folyó két okból is rendkívüli: egyrészt visszafelé folyik, másrészt mágikus ereje van; aki iszik a vizéből, az halhatatlanná válik. Hanna az édesapjától kapott kis sármányát akarja megmenteni a vízzel, a fiú pedig, elunva addigi életét, azért kerekedik fel, hogy Hannát megtalálja. Gyönyörű történet, izgalmas kalandok, melyek mindegyike valamiféle szimbolikus jelentéssel is felruházható.
A két részre osztott kötetben (Tomek könyve, Hanna könyve), elsőként a fiú történetét ismerjük meg
Őt nem érdekli a halhatatlanságot jelentő víz, csak a lány, aki a vizet keresi. Tomek hirtelen elhatározással maga mögött hagyja megszokott életét, hogy lenyűgöző kalandok után megtalálja a lányt, és vele együtt a biztonságot, a szerelmet. A Felejtés Erdejének hatalmas, vak medvéi, a veszélyes tengeri út, a Nemlétező Szigetet elzáró szörnyű boszorkány sem akadályozhatja meg abban, hogy elérje célját. Nemcsak a félelmeit küzdi le, de megtanul egyedül lenni, nélkülözni, kényelmetlenségeket elviselni.
Fáradhatatlan lába és szíve megállíthatatlanul vezetik a szeretett lény irányába, kihívásokkal teli útján azonban nemcsak saját erejére támaszkodhat, hanem segítőkész emberekkel is találkozik.
Marie és öreg szamara vezetik át a medvéktől hemzsegő erdőn, megismeri egy parfümkészítésből élő kis falu lakóit, valamint egy bátor kapitányt. A történet megmutatja, hogy bár nagyon fontosak az egyéni erények, a bátorság, a kitartás, a hűség, jó emberek segítsége nélkül aligha juthat a kalandor bármire is. Tomek történetét Hannáé egészíti ki (az övét Tomeknek meséli, találkozásuk és egymásra találásuk után mintegy ajándékként adva a fiúnak), aki szintén elmondja a folyóhoz tartó útját, elindulásának okait, az általa leküzdött akadályokat, az útja során megismert jótevőket. Hanna útja sok helyen keresztezi Tomekét, mégis különbözik attól: neki a magasságot, a kietlen sivatagot, a hallgatást kell legyőznie, hogy eljuthasson a címben is szereplő különös folyóhoz. Ez a két, többször összeérő út adja a regény két fő szálát, a cselekmény egészét.
Az utazás mindig változásokkal teli időszak, és a két fiatal útjain egymást érik a meghökkentő kalandok, a legyőzendő akadályok
Bár a helyszínek többsége mesebeli, varázslatos hely, s a szereplők is gyakran fantasztikusak, az utazás valóságosnak tűnik, hiszen voltaképpen Tomek és Hanna felnőtté válásának lehet szemtanúja az olvasó. A két kis kalandor megismerkedik a félelemmel, a boldogsággal, az öregséggel, a halállal, az örömmel, a bánattal, az elválás nehézségeivel, és mindeközben saját magával.
Mindketten mást keresnek (a lány a varázserejű vizet, a fiú a lányt), mégis elsősorban önmagukat találják meg az út végére.
Az átélt kalandok során rengeteget tanulnak, de ezek a tanulságok sosem didaktikusak, nem szájbarágósak. Az akadályok és a legyőzésük módjai is szimbolikusak, jelképek által érthetők meg, dolgozhatók fel. A két hős élettapasztalatokat szerez, de utazásaik során mások történeteit is megismerik, az egyes szereplők hosszan mesélik nekik saját sorsukat, kis történetek bukkannak fel így a nagy történeten belül. Akár a főhősökkel, akár az út során felbukkanó szereplőkkel estek meg, egytől egyig izgalmasak, a francia író egy percre sem hagyja unatkozni olvasóját. Nemcsak tanít, hanem szórakoztat is, gazdag fantáziáról tanúskodva olyan világba lépteti be ifjú olvasóját, melyben egy apa egész életét feláldozva megveszi lányának a vágyott kismadarat, ahol egy birodalom lakói nem tartanak otthon tükröt, ahol parfümösüvegcsébe zárják a különleges hangulatokat, ahol hónapokon, sőt akár éveken át is felolvasnak a virágok illatától bódulatba esetteknek, és ahol különös mókusok nőnek a fákon:
„És Tomek csak ezután látta meg a legfurcsább állatot: kis rágcsáló volt, lustán himbálózott egy ág legeslegvégén. Tomek először azt hitte, hogy teljesen átlagos mókusról van szó, csak miután alaposabban megnézte, akkor ébredt rá a hihetetlen valóságra: a mókus egybe volt nőve az ággal, tulajdonképpen az ág folytatása volt, úgy nőtt ki belőle, mint egy élő gyümölcs, egy állatgyümölcs.”
A Jean-Claude Mourlevat által életre keltett fantáziavilág várhatóan nagyon hamar bekebelezi és magával sodorja az ifjú olvasót
Noha a könyv a kilenc–tizenkét éves korosztály számára ajánlott, élvezettel forgatják majd a nagyobbak, akár a felnőttek is. Egyszerű, könnyen befogadható nyelve is ezt az élményt segíti. A fordító Tótfalusi Ágnesnek is nagyon fontos a szerepe ebben, mert egyszerű, gyönyörű, mégsem szépelgő nyelvet talált a regényhez. Ez a mese megerősítheti az olvasókat abban, hogy az értékes dolgokat nem adják könnyen, valamint abban is, hogy az anyagi dolgoknál, a megszerezhető, birtokolható tárgyaknál sokkal fontosabb dolgok is akadnak az ember életében. Hanna fogalmazza meg a következőket útjuk végén:
„Mintha csak álmodtuk volna az egészet. […] Végeredményben semmit nem hoztunk haza onnan. Üres kézzel mentünk el, és üres kézzel tértünk vissza.”
A lényeg persze éppen az, hogy a két főhős nem a kezében, hanem a szívében, a lelkében hozta haza az értékeket: az élményeket, a tapasztalatokat, a barátságokat, a szerelmet; azt a csodát, amit átéltek. Nem megfogható dolgokkal gazdagodtak, de megtanulták, hogy az erős szeretet tulajdonképpen őrültség, olyan bolondság, amely nélkül a világ csak üres pusztaság, kietlen, sivár tartomány volna. De szerencsére nem az, hanem varázslatos, barátokkal és élményekkel teli hely – a regény egyértelműen ezt az üzenetet közvetíti.
Kolozsi Orsolya
Jean-Claude Mourlevat: A Visszafelé-folyó
Fordító: Tótfalusi Ágnes
Illusztrátor: Horváth Ildi
Pagony Kiadó, 2020
328 oldal
3490 Ft