Mészöly Ágnes Nap aranya Hold ezüstje című történetében a legkisebb fiú lelke dühödt orkánként próbál a Nap és a Hold kertjébe jutni, de nem érheti el az égi szféra kristályhatárát. Földi halandó oda nem teheti be a lábát, cserébe viszont felnőtteknek szóló meséiben Mészöly megmutatja a fantázia kristályhatárait, titkos varázsligetekkel, gyémántként ragyogó városokkal. Akinek ez sem elég, az megismerheti az emberi lélek éjfekete mocsárvidékét, például az önzést és a hiúságot.
A Nap aranya Hold ezüstje című kötet nemcsak az észt Viive Noor szecessziós hatású, hipnotikus grafikáival hívogat. E rejtelmes történetekben bejárhatjuk a mesebeli földrajz legendás helyeit. A városi tájak és kertek részletgazdag, lírai leírásáról eszünkbe juthat Italo Calvino Láthatatlan városok című kötete, de míg az olasz szerző sokszor elvész a kristálytornyok és az aranyló kikötők délibábos leírásában, addig
Mészölyt semmi sem téríti el az adott mese mágikus logikájától.
„Minden égtáj felé arannyal borított kapuk nyíltak, az eget pedig ezüsttel fedett tornyok és kupolák ostromolták. Gazdag volt az ország, és gazdag volt a város, de a palota kincseiről fogalma sem volt az egyszerű földi halandóknak. Falain belül nyoma sem volt csúfnak, torznak vagy hibásnak, kertjeiben a föld legkülönlegesebb növényei nyújtottak árnyékot, ligeteiben szelídített vadállatok gyönyörködtették a sétálókat, díszesen faragott szökőkútjaiból kristálytiszta víz vagy bódító bor szökött az ég felé.”
Mészöly a meséivel megalkotja egyben a vágyak katalógusát is. A címadó írásban így ír a világszép királylányhoz kötődő érzéki fantáziákról:
„Épp kedvenc gránátalmafája alatt üldögélt, és szeretett óriásgyíkját kényeztette válogatott finomságokkal.”
Akinek pedig ez sem elég, azt megbüntetik az égiek. Mikor a legkisebb fiú az égi vizeken, a horizont láthatatlan határán átkelve a Naphoz és a Holdhoz tartott, csónakja darabokra tört, őt pedig elnyelték a csillagfényes hullámok.
A kereskedő lánya afféle lélektani dráma Mahoválról, a kereskedőről, aki nem tudja elengedni szépséges lányát, Virellát azok után, hogy kikapós felesége elhagyta. Beszédes az a motívum is, melyben a családot kalodának tartó feleség azt súgja búcsúzóul a lánya fülébe: Légy szabad! Mikor az apa azt kéri egy varázslótól, hogy a lánya soha ne hagyja el, a mágus figyelmezteti: ebben az esetben a lány nem megy férjhez, nem tudja kiteljesíteni az életét, azaz boldogtalan lesz. Az apa viszont ragaszkodik kéréséhez. Másnap egy madár kitépi Virella szívét, a gyilkossággal pedig Mahovált vádolják. A világnak vannak megszívlelendő törvényei: ne akarjunk nagyobbak lenni az égieknél, és ne akarjunk többet tudni, mint ők; az önzés eredménye pedig mindennél nagyobb pusztítás, mert a szeretetből nem lehet gúnyt űzni.
A hercegnő és a sötétség farkasa című történet többek közt az önismeret fontosságáról szól:
arról, hogy merjünk szembenézni a sötétség farkasával, azaz a bennünk élő vágyakkal, elfojtásokkal, a bűntudattal, ne érjük be azzal, hogy aranykalitkában ülve várjuk a pazarló bálok örök ragyogását.
A vénséges varrónő csak akkor tudta volna a hercegnőnek elkészíteni a tökéletes esküvői ruhát, ha az megosztja vele a vágyait, az álmait, ha mesél magáról. A vágyak és az álmok ruháját azonban csak akkor készítik el, ha el tudják mondani, valójában milyen ruhára vágynak, és ki az, aki viselni fogja.
Mészöly Ágnes átélhető módon írja le az idilli, a boldog helyeket, a paradicsomi állapotokat. Ilyen hely a Kék Tavak Országa is, ahol türkizfényű tavakban hófehér hattyúk védik a birodalom határait. A király egyszer magához rendeli fiát, Drisnavárt, aki már túl volt a gyerekkor tündéridején. Három évet kap rá, hogy feleséget találjon magának. A kegyetlen mese megmutatja, hogy a reménytelenül szerelmes fiút elvakítják az érzelmei, és ebben nincs semmi tiszteletre méltó, hiszen a fiúban nincs józan ítélőerő, s e nélkül nem tudja a jövőjét alakítani. Nem lesz hős belőle, még csak hősszerelmes sem, hanem bukásra ítéltetik, mert az eszelősöket a mélybe húzza az éjfekete mocsár.
Bár a történetekben kiteljesedik a díszítő művészet, a sors mélyvilágában játszódnak. Nem is a mesék logikája alakítja a cselekményt, hanem a végzet mint mintázat, így aztán e történetek jobban emlékeztetnek a sortragédiákra, mint a népmesékre. A Verébboszorkányokból megtudhatjuk, hogy jobb szembenézni legsötétebb titkainkkal, mint a szőnyeg alá söpörni őket.
Mészöly Ágnes fantáziaáradásait a történetek kiszámíthatatlansága teszik különlegessé, melyek lélektanilag hitelesen görgetik tovább a cselekményt. És a legtöbbször nem hetedhét országra szóló lakodalmakkal érnek véget, amit kapunk, az pedig nem nászajándék, hanem egyfajta nyugtalanító tudás.
A Nap aranya, Hold ezüstje születésének hátteréről érdekes részleteket ismerhettek meg a szerzővel készült interjúnkból.
Poós Zoltán
Mészöly Ágnes: Nap aranya, Hold ezüstje. Illusztrátor: Viive Noor
Trend Kiadó
102 oldal
3999 Ft